Magyarországon az olyannyira szent közigazgatási határ minden észszerűséget felülír. Az, hogy valami helyi járatnak minősül (jogilag) leginkább attól függ, hogy átmegy-e a közigazgatási határon, vagy sem. Somoskőújfalu esetében van egy háromoldalú megállapodás a minisztérium és a két település között a finanszírozásról és az ellátás módjáról. Jogi szempontból tehát ez is helyközi járat, funkcionalitását és az ellátás módját tekintve azonban helyi járat az említett megállapodás miatt. Hasonló megállapodás van Miskolc és Felsőzsolca között és néhány Budapest környéki település esetében is. Elvben tehát megvan a lehetőség, hogy Debrecen és a szomszédos települések között is szülessen ilyen megállapodás. Erre a gyakorlatban azonban nem látok esélyt, mert egyik szomszédos település sem fog finanszírozni, hacsak Józsa nem válik ki Debrecenből és a hagyomány és megszokás nem válik nagyúrrá.

Az alapvető különbség, hogy helyi közlekedés esetén az adott település az ellátásért felelős és a megrendelője a szolgáltatásnak míg helyközi közlekedés esetén a minisztérium a megrendelő. Az indokolt költségeket is a megrendelőnek kell(ene) téríteni, hacsak nincs ilyen három oldalú megállapodás, ahol az egyes települések is finanszírozók lehetnek, ha máshogy nem, a minisztérium vállalja az állami támogatás biztosítását.

Azt a fura helyzetet talán mindenki érzi, hogy az utasok szempontjából ez a rendszer nagyon nem jó! Mivel jogilag az számít helyközi utazásnak, ha az egy helyközi járaton történik. Tehát a Haláp - Nagyállomás utazás vonattal, vagy helyközi busszal helyközi utazás, ugyanez a 37-as busszal pedig helyi utazás. Utas szempontból meg ugye tök mindegy lenne, ugye? Amíg az határozza meg az utazás jogállását és a finanszírozás módját, hogy az adott járat két vége között van-e szent közigazgatási határ, addig pazarló lesz a rendszer is, hiszen két párhuzamos rendszert tartunk fenn, ami az adófizetőknek pazarlás, az utasoknak meg rossz szolgáltatást jelent.