"Amúgy a riport alapján amit mondott a beteg ennyi történt: reggel felébresztette egy nover, lemosdattak betadinnal, 9 felé kapott valami " lottyot" amitől aludt délig. Akkor szóltak neki hogy kereste már az orvos hogy elmarad a műtét."

 

Azért egy ilyen történet kicsit bővebb szokott lenni.

 

Én pl. pontosan tudtam, hogy az adott napra kiírt műtétem nem kevesebbről, mint az életemről szól, ettől függetlenül nem kis felkészülést igényelt tőlem is és a családomtól is.

A kórházba belépve már csak ez forog az ember fejében (csak legfeljebb "hősiesen" nagylegényeskedik).

 

Vércsoport vizsgálat vagy háromszor, különböző vérvételek, utolsó megbeszélése az altató- és a sebészorvossal, béltisztító folyadék beszlopálása+beöntés, "nővérke! Hányan vannak még előttem?", torz vigyorgások a családtagoknak, akik ugyanolyan torz vigyorral nyugtatgatnak, az idő meg qrva lassan múlik és hasonlók.

 

És mikor minden úgy "egyenesbe" kerül, akkor jön, hogy "bocsi, az akció beláthatatlan időre elhalasztva, tessék visszaidegelni magad a "normál" életmódra.

 

Ez olyan látszatkivégzés játék: minden menetrend szerint zajlik, csak az elsütött puskák csettennek a végén üresen.

Az irodalom szerint páran belediliztek az ilyen viccelődésbe.