Máshol is szerepel, hoztam:

"„Jókívánság egy hazaárulónak??hová tart még a fasizmus felé Orbán?Horthy hazaárulása.
Amíg az első világháború vágóhídján a katonák, a másodikban katonák és civilek százezreit veszítettük, miközben megértük azt a csúfságot, hogy a Ludovika hallgatói felkeltek honvédő harcot folytató hazájuk ellen.
Amíg a Tanácsköztársaság katonái vérüket adták az elfoglalt magyar területek visszafoglalásáért,a Felvidéket vissza is vették,addig a tiszturak Horthy vezetésével Szegeden itták a pezsgőt a szép Sóváry főhadnagyné cipellőjéből.
Meg kiadták a tiszai offenzíva terveit az ellenségnek, meg a Székely Hadosztály nagyonmagyar tisztjei megnyitották a frontot a románok előtt.
Hogy aztán a tisztikar, miután a román megszállók engedélyével és nyomában bevonult a Dunántúlra és Budapestre mit művelt és hogyan hozott dicsőséget böllérbicskával meg nők akasztgatásával a magyar ludovikás tisztikarra, az is megérne egy misét.
Ami pedig igazán megrázott, és ami miatt azt mondom, hogy ennek a tisztikarnak még az emlékét is el kellene törölni, az a magyar csapatok megszálló tevékenysége a Szovjetunióban.
Talán be lehetne iktatni a kardlengetés mellé egy szép, ludovikás programpontot, ahol jelképesen csecsemőket dobálnak be a frissen avatott tisztek jelképesen felgyújtott pajtákba, jól mutatna...
Nem mindegy, hogy milyen hagyományokat ápolunk.
Annak a tisztikarnak Horthynak a hagyományait, mely még saját parancsnokához sem volt képes hű maradni, hiszen még Horthyt is elárulta a kiugrási kísérlet alkalmából, nemigen érdemes ápolni.”