Miért nem lehetséges a feltámadás?
A kérdést most nem a biológia, vagy a tudomány felől közelítem meg, hanem tisztán teológiai módon.
Isten a valódi hit jeléül, azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel azt, ami a legkedvesebb a számára, ez pedig a fia, Izsák.
A hit egyben a tökéletes engedelmességet is jelenti.
„És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul”
Mivel Izsák ember volt, Isten nem akarta, hogy Ábrahám elveszítse a fiát, ezért az utolsó pillanatban megállította Ábrahámot a kérés végrehajtásában.
Isten meggyőződött Ábrahám hite, engedelmessége felől.
De mi történik Jézus esetében?
A páli teológia szerint Isten feláldozza a fiát a többi ember érdekében.
Tehát nem Isten akar így kiengesztelődni, ahogy Ábrahám esetében sem erről volt szó, hanem Jézus engedelmességét kihasználva, az áldozat a többi ember érdekében történik meg.
Legalábbis Pál elképzelése szerint.
Mi azonos Ábrahám és Isten így meghozott áldozatában?
Ábrahám a fiát áldozná fel, ahogy Isten is azt.
Ábrahám az Istennek akarja bizonyítani a hitét, Na de Isten kinek akarja bizonyítani a saját hitét?
Itt nem Isten akarja a bizonyítást, hanem Jézus akarja bizonyítani a hitét Istennek.
Jézus abban hit, hogy ő Isten fia, aki ember képében testesült meg.
És ebben Jézus nem tévedett.
Isten szintén nem akarta a fiát elveszíteni, ahogy Ábrahám sem akarta.
Ábrahámnak Isten segített, Jézus viszont a feltámadásával megbizonyosodott, hogy ő tényleg Isten fia.
Mi a tanulság ebből az ember számára?
Hogy az ember ne áldozza fel a saját vagy más életét, mert csak ember, amely nem támad fel soha.
Jézus viszont azért támadt fel, mert lényegében meg sem tudott halni, mert Isten fia volt, nem ember.
Bár mivel ember képében testesült meg, példát adott az ember számára a tisztességes életről, Isten emberrel szembeni elvárásáról.
Akkor mégis mit érthetett Jézus az újonnan születésen?
A gondolkodás radikális megváltoztatását.
Ezen kellene gondolkozni, nem a páli megváltás tanról.