Székely kétheti rendszerességgel jött ki az osztályunkra, ahol megbeszéltük a két hét alatt műtétre váró betegeket. Amennyiben konzíliumunk úgy döntött, hogy műtét a megoldás, ő elvitte a betegek anyagát és ő vagy egy kollégája berendelte a beteget műtétre. Ha sürgős eset volt, elég volt telefonálni és szükség esetén azonnal megoperálták a beteget. Késlekedés miatt az utóbbi öt évben sürgős szívműtétre váró beteget nem veszítettünk el. Nekünk Székely doktor elsősorban nem a „sztársebész” volt, hanem egy kolléga, akinek a beteg érdeke az első. És mindegy volt számunkra, hogy egy hajléktalanról, egy drogos terhes asszonyról vagy bárki másról van szó, a beteget nézte. Felsorolhatatlan ez az utolsó ötéves együttműködés hány beteg életét menthette meg

— írja az osztályvezető főorvos, aki szerint a szakmában sokan kérdezgetik, hogy mi lesz Székely Lászlóval, de eddig senki sem állt ki mellette nyíltan. Megfogalmazása szerint önmaga miatt ír, hogy később ne kelljen önmagának szemrehányást tennie, hogy nem figyelmeztetett időben:

én egy tisztességes, a betegek érdekét szem előtt tartó, kitűnően felkészült kollégát ismertem meg benne. Ezt a következtetést nem egy vagy két eset alapján, hanem több száz közös eset után vontam le.

Ez a megközelítően normál eljárás, csak szólok. Tudok olyan szívsebész professzorról, aki szombatonként jár az egyik, ellátási területhez tartozó, 60 km-re fekvő kardiológiára konzultálni, a beteg jelenlétében. Nemcsak a dokumentációt viszi el, ő maga beszél a műtétre jelöltekkel, a kezelőorvossal együtt... Igaz, nála mindössze 4-5 hét a várakozási idő a nem akut esetekben. Valószínűleg olyan műhibát sem vétene, hogy a szilikoncsöcsös, a mellkasba befolyt anyag miatt vérző tüdejű, akut életveszélyben lévő betegen plasztikai műtétet hajtasson végre, vagy egy 11 cm-es, bármely pillanatban rupturálható aorta aneurysmával hazaküldjön egy beteget, és hónapokig várakoztassa.