III. – befejező rész

 

Leleményesség, harci fölény ->népszavazás

 

A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés harcai két hónapon keresztül tartottak. Az ősi magyar területet védő harcosok elszántsága és leleményessége világos magyar harci fölényhez vezetett. A Rongyos Gárda alakulatai szeptember 5-én elfoglalták Kirchschlag osztrák várost, hogy jelezzék: nem lehet félvállról venni a fegyveres nemzeti ellenállást, amely bármikor támadásba mehet át.

A magyar harci leleményesség számos esetben megmutatkozott. Október vége felé Bruck és Királyhida többször cserélt gazdát, napokon belül. Már az antant katonai bizottságot is odavitte a kíváncsiság. A magaslat épp osztrák kézen volt. Ekkor egy magyar vasúti szerelvény átrobogott a frontvonalon (a vasút az osztrákok háta mögött kanyarodott). Ahányszor a szerelvény lassított, egy-egy tucat magyar fegyveres leugrott, és azonnal támadott. A két tűz közé szorult osztrákok feladták a harcot...

 

Mai szemmel nézve akár humorosnak is tűnhet a „bosnyák tüzérség” bevetése. Az agyafúrt magyar felkelők ugyanis a parasztudvarok vizes hordóit kiborították, a belsejükben pisztolyt sütöttek el. A hangot az ellenség ágyúdörgésnek vélte, és annyira megriadt, hogy a magyarok tüzérségi fölényéről még az osztrák sajtó is beszámolt.

 

A nyugat-magyarországi harcoknak mintegy 50 osztrák halálos áldozata volt, és feleannyi magyar. Ausztria takarodót fújt. A felkelőket végül az antant nyomására a Horthy Miklós kormányzó főparancsnoksága alatt álló m. kir. honvédség bírta rá a harcok feladására és a terület kiürítésére. A felkelés azonban annyit elért, hogy a Velencében zajló tárgyalásokon a felek megállapodtak arról, hogy Sopron és környéke sorsáról népszavazás döntsön.

 

Az 1921. december 14-16. között lezajlott népszavazáson 89,52%-os részvétel mellett a 65,1 %-os többség úgy döntött, hogy a Saint-Germain-i elszakíttatásból visszatér a Szent Korona Országához. Ekképp Sopron (beleértve Brennbergbányát), Ágfalva, Harka, Fertőboz, Kópháza, Fertőrákos, Sopronbánfalva, Balf és Nagycenk ismét magyar földdé vált, és máig az maradt.

 

(Vége)