Rövid összeállítás az 1921-es nyugat-magyarországi fegyveres felkelésről, amelynek eredményeként később visszatérhetett a Szent Korona Országához a már elcsatolt Sopron és környéke, 1921 decemberében, majd 1923-ban további tíz Pinka-völgyi falu.
- I. rész
A Saint-Germain-i békével (1919. szeptember 10.) Ausztriához csatolt Nyugat-Magyarország – beleértve Sopront és környékét – felségjogának átadását az antant 1921. augusztus 28-ra tűzte ki. Ausztria a terület elfoglalására 11 oszlopban indított csendőralakulatokat, ebből kettőt Sopron irányába...
Az antant és főleg Ausztria magatartása általános felháborodást váltott ki Magyarországon, és kirobbant a nyugat-magyarországi fegyveres felkelés.
A magyar fegyveres erők két csendőruniformisba öltöztetett elit vadászzászlóaljból, mint karhatalom és a felkelő szabadcsapatokból álltak, amelyek a történelmi Magyarország teljes területéről verbuválódtak, főleg világháborús veteránokból, 2-3000 fős létszámban.
A karhatalmat biztosító két zászlóalj Kismartonban, majd Sopronban – parancsnok: Ostenburg Gyula őrnagy, létszám: 1500 fő körül –, illetve Felsőőrön – parancsnok: Ransenberger, korábban Prónay Pál alezredes.
Parancsnokok: Héjjas Iván (rep. szds.), Budaházy, Tischner, Förster, Füvessy, Molnár, Taby, Gerley és mások. Szinte valamennyien háborút viselt tart. tisztek.
A harcoló csapatok parancsnokai felkérésére főparancsnok báró Prónay Pál alezredes.
Augusztus 28-án már Sopron közelében, Ágfalvánál dörögtek a fegyverek…
