Ez az egyik ok egyébként, amiért nekem az Amortentia-szál nem tetszett. Lényegében beleírtak egy erőszakot egy ifjúsági könyvbe, ha nem is direkt módon tolják a képünkbe. Másrészt, ez a rész elviszi a figyelmet a valódi mondanivalóról azzal kapcsolatban, hogy Junior miért lett olyan, amilyen. Mert igazából az árvaházbeli nevelkedés miatt, így viszont az lett az egészből, hogy eleve nem is érthette a szeretetet, mert anélkül lett. Ez egyrészt elég rossz üzenet az erőszakból fogant gyerekeknek, másrészt csökkenti annak fontosságát, hogy szeretetlen gyerekkora volt. Rowling ezt később úgy próbálta helyrerakni egy interjúban, hogy nem értette ugyan a szeretetet a bájital miatt, de lehetett volna más, ha az anyja neveli normálisan. Mellesleg Tom reakciója teljességgel jogos volt így, hiszen senkitől sem várható, hogy egy általa nem kívánt, ráadásul erőszakból fogant gyereket neveljen. Ellenszenvesnek ábrázolják ugyan őt, de a tettei érthetőek.

Nekem jobban tetszett volna egy olyan megoldás, hogy Merope és Tom tényleg szerették egymást, összeházasodtak, gyereket terveztek meg minden, aztán Merope boszorkány volta kiderült, és Tom lelépett. Ahogy Lord V. is hitte.

Még jobban magyarázta volna Voldi személyiségét, ha netán őt fel is neveli, de abszolút Dursley-féle módra. A tényleges testi-lelki bántalmazás és közöny elegye szerintem sokkal lélekgyilkosabb, mint egy szimpla állami gondozás, pláne, hogy ifj. Tom árvaházával kapcsolatban még hangsúlyozzák is, hogy bár nyomasztó hely volt, szemmel láthatóan azért foglalkoztak a gyerekek jólétével, pl. voltak kirándulások, rendesen ellátták őket, Mrs. Cole-nak feltűnt, hogy a gyerekek félnek Tomtól, számontartotta az eseteket, Dumbledore-t is kérdezte a suliról, tehát figyelt a gyerekekre, lehetőség lett volna barátkozni, nem úgy, mint Harry-nek, aki mellől Dudley elmart mindenkit.

A gyerekkorukat összevetve Harry-nek kellett volna inkább pszichopata mugligyűlölővé válnia. Az oly' sokat hangoztatott döntéseket a személyiség befolyásolja, a személyiséget meg részben genetika, részben neveltetés. Rowling a saját bevallása szerint az utóbbi nagyobb szerepében hisz (egyszer nyilatkozta, hogy szerinte senki nem születik gonosznak) ehhez képest ezt pont nem sikerült jól átadnia szerintem itt, azzal együtt, hogy szeretem a világát.