Nem voltam egyiken sem.

Viszont voltam máshol, az is nagyon jól sikerült. Pár hónapja elhatároztuk, hogy ellátogatunk Kassára majd ősszel (még nem voltunk, ám csodaszép fotók kedvet hoztak), Miskolci alvással terveztük. Aztán nézegettem, hogy mivel lehetne még összekötni ezt a kirándulást Miskolc környékén, ha már elmegyünk több mint 200 km-re. És végére az jött ki, hogy most nem maradt idő Kassára.

A Diósgyőri vár látogatással indítottunk, kb 15 évvel ezelőtti ott jártunk óta több nagyobb felújítás történt és idén is folytatódnak a rekonstrukciók. Jegyváltás után pont indult az idegenvezetős vártúra, melyet egy középkori udvarhölgynek öltözött fiatal lány tartott, sok sok érdekes történettel kiszínezve a vár történetét, mindennapjait, uralkodóinak életét. Szobáról szobára haladva szolgált valamilyen kis akkori bulvárral, ármánnyal.  A lenti részen tematikusan berendezett, szakmák szerinti helyiségeket nézegettünk, ezek közül számomra a legvonzóbb a mágia/alkímia szobája volt, ahol a mindenféle méregkeverés mellett különböző gyógynövényekből készültek csodatévő főzetek, mennyei volt ez a herba gyűjtemény az illat egyvelegével. Amikor a közös túra véget ért, újra végigjártuk a magunk tempójában az egész helyet, illetve a kinti kertet, ahol többek közt a gyógynövényeket termesztik. A külső várárok még felújítás alatt. Viszont a négy bástya által határolt területen már kávézó is működik, finom kávéval.

  ilyen volt

 

ilyen lett

 

Miskolc belvárosa is kellemes meglepődés volt, nem számítottam ilyen nyüzsgő életre, a hosszú sétálóutcán azért arra ügyelni kellett, ha jön a villamos, ne a villamossíneken bóklásszunk, ami amúgy süllyesztve van az útba és meg is lehet róla feledkezni.

És ha már Miskolc, nem maradhatott ki Miskolctapolcán a barlangfürdő sem. Maga a fürdő is rendkívüli, de a település is megér néhány sétát.

 

És még a hétvégébe belefért, hogy ha már Kassáig nem mentünk fel, legalább felmentünk az Aggtelekig, a Cseppkőbarlangba. Neten nézegettem, hogy ez önállóan nem látogatható, csak túravezetővel. Különböző hosszúságú és időtartamú túrák szerepeltek a listán, mi egy közepeset gondoltunk, de sajnos azt már nem néztem meg melyik túra melyik bejárattól indul. Így az Aggteleki bejárattól csak egy órás túrák indultak, erre fizettünk be. Felvettük a kabátokat, a belső állandó 11 fokos hőmérséklet igencsak indokolta, a magas páratartalom, nyirkosság miatt még hűsebbnek is hatott. A túravezető itt is jól szerepelt, kaptunk történelmi bevezetést a cseppkövek keletkezéséről, elmesélte, hogy egynémely cseppkő milyen leleményes elnevezést kapott, gondolok itt pl az anyósnyelvre. Termeken, szűk kis folyósokon át mentünk, minden kivilágítva, gyönyörű világ ez. A végén a hangversenyterembe még a zene is megszólalt, különleges fényjátékok kíséretében. Amikor kiértünk felmentünk a kiépített túra útvonalon a bejárat felé magasodó sziklacsúcsra. A maradék időt a Nemzeti parkban kirándulva töltöttük, meg gyűjtöttem terméseket az őszi dekorációhoz. Kassa meg tavasszal következik.

 

És jobbulást neked! :)