Sajnos, ezen a héten szörnyen náthás voltam ezért ki kellett hagynom két olyan programot is, ami nagyon érdekelt volna, a Kutatók, illetve az Olvasás Éjszakáját, holott mindkettőre készültem. De annyira köhögtem, hogy nem mertem elmenni. Zavarta volna a jelenlévőket, no meg engem is. 

Azonban ma egy szabadtéri rendezvényke volt Csepelen, a Hungarikumok kiállítás. Nagyon családias volt, ott mertem másfél órát nézelődni. Volt egy néptánccsoport, Kalocsáról, volt néhány kiállított vásárolnivaló, no meg gulyásfőző verseny. Pálinka, lángos, kürtőskalács, egyszóval senkinek nem kellett éhen maradnia.

Megjelent néhány magyar kutyafajta is, bár a magyar agarat és az erdélyi kopót hiányoltam, lehet, hogy ők csak később érkeztek. Egész összebarátkoztam egy tündéri, hat hónapos pumikölyökkel, sem ő, sem a gazdája nem vette zokon a közeledést.Egy kissé később színre lépő, kelekótya magyarvizsla-kölyök pedig szinte bárkiért lelkesedett. A kuvasz tulajdonosa lemondta, hogy ha ő ott van, nyugodtan hozzáérhetek a kutyához, de ne próbáljak akkor bemenni a házba, ha ő nincs ott! Ezt megígértem, nem tűnt olyan ígéretnek, amit nehéz lenne betartanom! A komodor gazdája is valami ilyesmit mondott.

Ami a táncosokat illeti, nem is az tetszett a legjobban, amikor a színpadon mutatták be a tudásukat, hanem amikor a fellépés előtt egymás között próbálgattak. A férfiak amolyan csináld utánam jelleggel improvizáltak. Egyikük bemutatott pár lépést, a másik ugyanezt, de hozzátett egy új elemet. Érdekes volt figyelnem. Azt nem is kell mondanom, hogy mind a férfiak, mind a nők ruhája csodaszép volt!

Ennyi az egész, még nem mertem bátrabb dologra vállalkozni.

Ha valaki ott volt a fentebbi két éjszakán, kérem, írja meg, mit tapasztalt.