Mivel nem szakember vagyok, ezért kielégítő választ adni nem tudok. 

A fakórothadást egy gomba okozza, ami se kénnel, se rézzel nem küzdhető le, de állítólag egyes peronoszpóra vagy botritisz elleni szerek (hogy melyek, azt én se tudom) védenek elleni. A primer fertőzés mindig valamilyen mechanikai sérülésnél jelentkezik (jégverés, eső utáni kirepedés, darázsrágás, foltosszárnyú muslica peterakása, (utóbbi a NAK/NÉBIH szerint kitaláció), de a lecsorgó leve az ép bogyókat is megfertőzheti, akár egy-két nap alatt egész fürtöket tönkretéve. A fertőzött bogyók megecetesednek, ha ezek a cefrébe kerülnek, akkor tönkretehetik akár az egész termést, mert a cukorból alkohol helyett egyből ecet lesz. 

Mint fent írtam, védekezni ellene en ökológiai/biodinamikus/nature termelésben elmletileg lehet, de igen nehéz, mivel nagyon gyorsan terjedhet. Amit lehet csinálni: védekezni a jégkár ellen (hálóval, a lombozat kialakításával), kirepedésre nem hajlamos fajtákat telepíteni, igyekezni meggátolni, hogy a darazsak kárt okozzanak (darázscsapda), a foltosszárnyú muslica ellen nem bio és hasonló művelésnél elmléletileg rövid é.v.i-jű piretroidokkal (pl. Karate Zeon) lehet védekezni a szüret előtt legfeljebb 5 nappal kijuttatva.

Amennyiben a bor ecetes lesz, azzal gyak. már semmit nem lehet csinálni, esetleg kifőzetni pálinknak, vagy csekély mértékű illósodásnál házasítani. Ugyan létezik egy módszer, amit Kállay tanár úr írt le, miszerint fordított ozmózissal le lehet csökkenteni az illósavtartalmat, de ez még a nagy borászatoknak se igazán elérhető és nagyon költséges eljárás.

Amit még tenni lehet, a szüretelőket megtanítani arra, hogy a fakórothadt szemeket vagy akár egész fürtöket is ne szedjenek bele. Ideális az, ha ezek a szemek kikerülnek az ültetvényből és megsemmisítésre kerülnek, de ez gyak. kivitelezhetetlen, így marad a földredobálás.