A Sargentini-szavazáson két küszöböt kellett átlépnie a támogató szavazatoknak. Egyrészt a teljes tagság felét. Corbett magyarázata szerint ez az a különleges többség, amiről az EP eljárásrendje beszél. És ennek a többségnek megállapításakor számítottak is a tartózkodások. Ahogy számítottak azok is, akik nem nyomtak semmilyen gombot, és azok, akik nem is voltak az ülésteremben, vagy kihúzták a kártyájukat.

Másrészt a leadott szavazatok kétharmadára volt szükség, ami azt jelenti, hogy kétszer annyi „igen” szavazat kellett, mint ahány „nem” szavazat.