Kedves sorstárs! 

Ne legyél ennyire pesszimista! Próbálj hinni, próbálj reménykedni. Hidd el, az orvosok igyekeznek, de Ők sem istenek. El se tudom képzelni, hogy a betegeknél hogy bírják ki a rosszat, de megpróbálnak segíteni. Nekik se lehet könnyű naponta, óráról órára a pusztulást látni, mosolyogva, akár bíztattva. Az onkoteam azért van, hogy a beteggel együtt tervezték meg a terápiát. Felkészülten kérdezni kell, de nem csapongva, hanem összefogottan, lényegre törően. Nekik pedig kötelesek válaszolni. Még is teszik. Nélküled nem döntenek, egyetértéséted nélkül, nincs terápia. Tehát rajtad is múlik. Gondolom nem vagy szaki Te sem, kényszerülsz az orvosra hagyatkozni. Bízz bennük, hisz Te mentél segítségért! Nem tudhatunk mindent, hisz ez nagyon komplikált sz@rság, több doki konzultál, látolgat, mert szeretnének a lehető legjobbat adni.

Tudod, nem voltam én sem képben, soha nem hallottam a fog-íny rákról. Aztán, amikor elmondták hogy mi az, milyen megoldás lehet, mik lehetnek a következmények, az esélyek,nekem se fért volna el a zabszem. Felvillanó a jövőkép, vállaljam így? Vagy ? 

Aláírtam a terápiát, válaltam, eddig nem bántam meg. Kezdeti majré után a túlélésre koncentráltam, ma is és igyekszem vidában élni. Hidd el, életmódom, senki sem mondott semmit orvosi szintén, én is magam szedtem össze, ötleteket, de erősen szűrte. Hogy mit és hogyan tudjak enni, inni. Ugyan lelkemet kötötte dokim, hogy egyek bőven és mint amit kívánok, igyak amit akarok. Tudod mire gondoltam? Hogy a végső, az ítélet előtti utolsó húzás. Aztán vissza szedtem súlyom, erősödök! Akkor hajrá! Győzni akarok! 

Itt, nagyon sok emberi segítséget kaptam. Ma is hálás vagyok, próbálok ezek után én is reményt kelteni. Bejöhet, nem? 

Szóval, nem távozom. Ne agg9dj többet, mint ami indokolt, az Neked sem jó, kőrnyezetednek, szeretteidnek sem. Az állandó agyalás vissza vet.

A műtét előtt, kemo, sugár előtt ami fontos úgy is elmondanak a dokik, asszisztensek, többet tudni most minek? Én is a gyakorlatból, események után szedtem össze amit megtudtam.

Ne félj, attól! Nem lesz jobb. Majd, kérhetsz pszichológiai segítséget, úgy tudom az csoportos az OOI-ban. Én attól viszolyogtam, el is hárítottam, bedig a doki felvetette. Egyedül erősebbnek éreztem magam. Gondold el,fogam, álkapcsom, nyelvem felé hiányzik, pofám kicsit torz, de nem érdekel, a hátralévő 20 évekhez jó lesz! 😁

Fél a fejjel és bízz!

Szurkolok Neked.