Index Fórum

Duvamis 2018.09.09		0 0 1168
https://www.youtube.com/watch?v=IDlFnv0rSok Egy nyár végén történtOlyan 5-6 éves lehettemA vakáció utolsó napjaiban érkezett a szomszédba egy kislány városról, nyaralni a rokonokhoz. Eleinte kényesnek tűnt, aztán valahogy mégis felvette a ritmusunkat. Amikor éppen nem bandáztunk, akkor behúzódtunk valakihez. Nem kifejezettem szerettem babákkal játszani - pedig gyönyörű és hatalmas babáim voltak - de a barátaim kedvéért néha megtettem. Ennek a kislánynak viszont volt egy olyan babája, ami nekem kifejezetten tetszett.A mai napig nem értem miért?... Egy fakórózsaszín műanyag kád, még a baba tartozéka volt. Az egész nem volt nagyobb egy kisebb méretű felnőtt tenyérnél.A baba sem volt különösebben szépSőt!...Műanyag volt és ha jól emlékszem, akkor még haja sem volt. Annak ellenére, hogy meglehetősen fura szerkezet volt, valamiért mégis ragaszkodtam hozzáSzívesen játszottam vele. A kislánynak is a kedvence voltMindig magánál hordta, éjszaka pedig vele aludt. Talán két hetet töltött a szomszédunkbanMegkedveltük egymást.Már titkaink is voltakAztán szeptember elején érte jöttek, hogy hazavigyék Még egyszer utoljára megfoghattam a babáját, a rózsaszín teknővel együtt Sajnáltam, hogy a kislány elmegy, mert megkedveltem, de az, hogy többet nem láthatom a babát az szinte fájt Elbúcsúztam tőlük és elindultam haza Csak pár házzal laktunk odébb. Amikor kimentem a kapun mérhetetlen szomorúság fogott el. Leszegett fejjel bandukoltam az út szélén, közben rugdostam a kavicsokatA babacsak az járt az eszembenés botorkáltam hazafelé. Aztán egyszercsak meghallottam a kislány hangját. Kiabált, hogy álljak meg. Megálltam... Ő pedig rohant felém kezében a babával. Csak pár pillanatig tartott ez az egész. Olyan lendülettel rohant, hogy alig tudott előttem megállni. Lihegett és mosolygott, közben pedig felém nyújtotta a babáját. - Tessék, ez legyen a tied. Neked adom Anyukám azt mondta, hogy veszünk egy pont ugyanilyet nekem is. Hirtelen szóhoz sem jutottam. Emlékszem, ahogy álltam ott mosolyogva és úgy vettem el a babát, mintha tojás lett volnaA világ legszebb babáját, aki kopasz volt és műanyag De nekem valamiért a legszebb. Alig jött ki hang a torkomon, alig sikerült megköszönni olyan izgatott voltam. Megpusziltuk egymást. A kislány pedig sarkon fordult és elrohant. Még egy darabig álltam mosolyogva és hitetlenkedve nézegettem a csodababát, majd én is megiramodtam hazafelé. Berontottam a házba és szinte magamon kívül újságoltam el édesanyámnak, hogy mi történt. Ő állt és mosolygott, majd lehajolt hozzám: - Nagyon szépez volt a kedvenceTe adtál neki valamit emlékbe? kérdezte. Szavai hirtelen szíven ütöttek. Egyetlen pillanat alatt villant át rajtam, hogy nem adtam neki semmitmit adhatnékbármit odaadnék de lehet, hogy már el is ment - Nem. Nem adtam neki semmit válaszoltam és abban a másodpercben ledobtam a babát a földre, a fakórózsaszín teknőjével együtt és megiramodtam. A szoba felé vettem az irányt és közben megintcsak ezer dolog villogott az agyamba. Mit adjak neki? sietnem kellhátha még nem indultak elhátha még ott találom őket. Aztán megálltam a kincseim előtt A napokban kaptam egy gyönyörű kis piros zenélődobozt. Mindenki a csodájára járt Gyorsan felkaptam és elindultam az ajtó irányábaott megtorpantam és gyorsan visszafordultamvisszatettem a doboztez a kedvencem, ezt nem tudom odaadniMajd a következő másodpercben ismét felkaptam, de akkor már nem álltam le egészen a szomszédék házáig. Közben pedig szorítottam magamhoz a doboztAdtam is volnameg nem is Talán akkor először éreztem életemben, hogy lemondok valamiről, amit nagyon szeretek Az autó már járt, a kislány már benne ült. Hirtelen nem tudtam mit tegyekodarohantam az ajtóhoz és kinyitottam. - Tessék, ezt neked hoztam.- és kezébe nyomtam a dobozt. Ő mosolygott és talán el is érzékenyült Majd kinyitottaés rám nézettPár pillanatig néztük egymást és néztük a dobozt, miközben szólt a Für Elise Apukája hangja vetett véget ennek a révületnek: - Lányok búcsúzó, aztán indulás. Hosszú út áll előttünk Elköszöntünk egymástólElindultakLehúzta az ablakot és a dobozkával a kezében még hosszasan integetett, egészen addig, amíg eltűntek a kanyarban Ott álltam egyedül, közben a szomszédék elköszöntek, de én még mindig képtelen voltam mozdulni. Furcsa, megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem, amik olyan erősek voltak, hogy szinte negyven év távlatából is újra tudom érezni Adtam és kaptam Azt kaptam, amit akkor, azokban a napokban a legjobban szerettem volna kapni, és azt adtam, amit akkor a legjobban szerettem Érdekes volt, mert később valahányszor előkerült a baba, mindig eszembe jutott a doboz, de akkor már nem fájt, hanem csak érdekes, furcsa, megmagyarázhatatlanul jó érzés voltOlyan érzés volt, amit csak felnőttként fejtettem meg Az volt a hála Kovács Magdolna