A Városházával nem tudtam betelni (mondanom sem kell, ez is szecessziós), innen kb 10 perc sétára van a Bozsó Gyűjtemény, amire szerintem nagyon büszke a város, sok kulturális program helyszíne.

 

A Cifra Palotában is voltunk, amit idő hiányában - már nem sok volt zárásig, illetve a jegypénztáros elég határozottan tájékoztatott, hogy jóval zárás előtt kezdik zárni a múzeumot, a felső emeletekről indulva - szinte futva néztünk meg, de megnéztük. Engem fent leginkább a pávás díszterem érdekelt (az állandó kiállítást végig rohantunk, a fenti biztonsági őr sok jót nem feltételezhetett rólunk, de kit érdekelt).

Az időszaki részen már több időt jutott egy szír származású, de több évtizede Kecskeméten élő fotóművész, Bahget Iskander képeinek. Alapvetően szociofotók voltak kiállítva, egymás mellett a magyar tanya világa és a sivatag világa, tájképek, emberek és leginkább tekintetek.

Van még egy időszaki (?) rész, az első világháború kezdetének 100 éves évfordulója alkalmából rendezték meg a „Fogytán reménynek és kenyérnek” – háborús gasztronómia című tárlatot, a front és hátország élelmezése, viszonyai, szokásai. Nem szeretnék egy fél napot sem úgy tölteni étkezés szempontjából sem, ahogy a lövészárkokban szolgálatot teljesítő katonák indultak gasztro batyuikkal.

Ami számomra érdekesebb lehetett volna, az a két évvel ezelőtti kiállítás (erről csak a neten olvastam), ami A háború pillangói címet viselte, a tábori bordélyokban szolgálatot teljesítő prostituáltak kicsit sem szép és vonzó világát mutatta be.

 

És itt ez a szépséges épület: