2017.03.25. 2. Hajóút MSC Divina nyugat-karibi útvonal, indulás Miamiból

Az Everglades-i kirándulás után visszahoztak a kikötőbe és ismét a bőröndleadással kezdtük. Megint 2 dollárt adtunk, de most nem láttam az elégedetlenséget a hordár arcán.

14 órától volt beszállási időpontunk, de addigra rettentő sokan lettek, úgyhogy jó hosszú sorban kellett várakoznunk, hogy becsekkolhassunk. Szépen elvoltak készítve a kártyáink, nekem arany színű, a férjemé csak ezüst. Sajnos neki nem tudtuk megszerezni a korábbi hajóutak pontjait, szépen elvesztek.

Kötelező fotózás és mehettünk is a hajóra. Nagyon vártuk ezt a hajóutat, mert tudtuk, hogy sokkal szebb, nagyobb és újabb hajót fogunk most kipróbálni és nem is csalódtunk, mert tényleg nagyon szép ez a hajó. Hasonlít az MSC Fantasia-ra, csak a belső színvilága más, ez egy kicsit modernebb talán, sok a most divatos szürke szín, nem a kedvencem ez, de itt jól harmonizáltak egymással.

A hajón tettük le a kötelező depositot készpénzben. Itt a fórumon felmerült már korábban, hogy Amerikában mindent csak hitelkártyával lehet intézni, hát ez nem igaz, mert simán elfogadják mindenhol a készpénzt is, mi a boltokban is mindenhol azzal fizettünk, kártya csak tartaléknak volt nálunk, illetve a bookingos szállásnál azt kérték.

A 14. emeleten lévő Lido étteremben ebédeltünk, már jócskán elmúlt 15 óra, de még nyitva volt.

A bőröndünk nagyon sokára akart megérkezni, már kezdtünk aggódni, de minden rendben volt.

Kaptunk gyümölcstálat a kabinba, mivel törzs tagok vagyunk, ezt sosem felejtik el.

Délután részt vettünk a kötelező mentési gyakorlaton, 16.45.-kor kezdődött.

A fedélzeti újságban olvastuk, hogy lesz Welcome Aboard Party, ezért a medencéhez igyekeztünk, sajnos kezdett elromlani az idő, felhősödött és feltámadt a szél is. Miamit most szürke színekben búcsúztattuk, de nem búsultunk miatta, mert első alkalommal szép napos időben lehetett látni az apró kis szigeteket.

Ma volt az első színházunk és rendhagyó módon egy alkalommal mutatták be az előadást 19.45.-kor, nekünk nagyon jó lett volna, hogyha végig ez az időpont marad, mert így nem lett volna a vacsora előtt egy lyukas háromnegyed óránk.

Az előadás címe: The Voices, artistákkal, énekesekkel, táncosokkal. Profi előadást láthattunk, ki is voltunk rá éhezve, mert ahogy említettem a Carnival-nál gyengécskék voltak a színházi produkciók, itt viszont minden este profi, nagyon színvonalas műsorokkal szórakoztattak.

Azt hittük, hogy az első ültetésben fogunk vacsorázni, ez állt a hajójegyen, de aztán ott szembesültünk vele, amikor megkaptuk a kártyát, hogy a másodikban. Szerettünk volna magyarokkal együtt ülni, de nem volt lehetséges, korábbi hajóútjaimon mindig összeültettek más magyarokkal és nagyobb asztalhoz kerültünk. Itt egy hat fős asztalnál ültünk, de megint csak ketten, bár az jó volt, hogy legalább elfértünk. Eleinte örültünk is neki, hogy jobb is a második, mert a Carnival-nál korai volt a 6 órás vacsora, de aztán ahogy telt az idő rájöttünk, hogy ez meg túl későn van, 10 óra mire végzünk és tele gyomorral nem olyan jó lenni, bár sosem feküdtünk le éjfél előtt.

A kedvenc bárunk a  hajó végében, a 7. emeleten lévő fekete-fehér bár, 22.30.-kor jöttek oda az animátorok táncot tanítani vagy hülyéskedni és nagyon szuper élő zenekar is játszott mindig.

Az animátorok is nagyon kitettek magukért, állandóan szórakoztattak minket, nem lehet unatkozni ezen a hajón.

2017.03.26. Egész nap tengeren, úton Jamaica felé

Még az előző hajón mondták, hogy ez a nyugat-karibi útvonal azért lesz jobb, mert erre-felé sokkal szélcsendesebb, jobb időjárás van, de ezen a napon rácáfolt ismét az időjárás, mert hatalmas szél volt és elég hűvös is, főleg ha nem sütött a nap, de amint kisütött, már égetett is.

Egész nap, felhős, napos időszakok váltakoztak, még eső is esett, de ettől függetlenül a hangulat nagyon klassz volt. Egész délelőtt egymást váltották a különböző, jobbnál-jobb programok a medencénél.  Reggel 8.30-kor kezdenek és fél órás időközökben váltanak. Aerobik után van mindig a tánc tanulás. Animátorok mutatják a színpadon, mi pedig leutánozzuk, nagyon jó, élveztem mindegyiket, igyekeztem beállni, amikor éppen nem kirándultunk és ráértünk.

A táncolgatás után az animátorok játékokat szerveztek, majd egy szuper, élő rock koncertet adott egy nagyon jó rock zenekar, sajnos a nevére nem emlékszem, de fergeteges hangulatot csináltak, szinte mindenki táncra perdült ahol éppen állt, vagy volt aki fektében is táncolt.

Gyorsan elrepült a délután, fürödtünk, pihentük, nagyon jó volt.

Ma van az első gála est, amikor illik kiöltözni. Kicsit korai időpontot adtak meg az esti welcome koktélozásra 17.15-18.00 óra között 

lehetett iszogatni, eszegetni három féle bárban, de szigorúan tartották az időpontot, mert mi 17.55-re estünk be és már kezdtek pakolni, egy pezsgő koktélt tudtunk fogyasztani. Ezt nem értem, hogy miért így szervezték, régebben általában vacsoráig lehetett iszogatni, de most az első ültetésűeknek is maradt még fél órája, nekünk meg 1 óra a 7 órás színházig. Minden este 7-kor kezdődött a második ültetésnek, 9-kor az elsőnek.

A gála esti előadás címe: The Amasing Mask. Nem tudom fokozni, de nekem minden este nagyon tetszettek az előadások, mindig úgy éreztem, hogy egyik jobb, mint a másik.

Színház után üdvözölt minket a hajó kapitánya és a tisztek. A kapitányunk nagyon ismerős volt mindkettőnknek, biztosak voltunk benne, hogy már hajóztunk vele, de nem tudtuk eldönteni, hogy melyik hajóúton. (itthon jöttünk csak rá, hogy 2015-ben az MSC Magnifica kapitánya volt), neve: Pier Paolo Scala. Szimpatikus, vicces, mindig elsütött pár poént.  Már két éve is megjegyeztük, hogy a kapitányunk a magyarokról elfeledkezett, mert most is nagyon sok nyelven elmondta a köszöntőjét, de magyarul nem volt hajlandó. 14 nyelven elmondta, még a szlovákul, szlovénül, lengyelül is a sok világnyelv mellett, de rólunk most is elfelejtkezett, ahogy két éve is. Rengeteg féle nemzetiség képviseltette magát a hajón, csak néztünk, amikor köszöntötte őket és felkiáltottak a nézőtéren. Mi magyarok is lehettünk kb. 30-an, de lehet, hogy többen is, de 4500 ember között ritkán futottunk össze.

Gála vacsora után iszogatás, táncolás a bárokban, de a legjobb amit említettem a fekete-fehér bár.

2017.03.27. Jamaica, Ocho Rios

Reggel 8 órakor lehetett már látni Jamaica partjait, 9.30-ra érkeztünk.

Jamaica a Karib-térség harmadik legnagyobb szigete. Belsejét kiterjedt hegység borítja parti síksággal körülvéve, ezért a nagyobb városok mind a part közelébe települtek. Hegyeiből több mint 120 patak, folyó indul útnak a fehér homokú tengerpartokig, de nem ritkák a sziklás partszakaszok sem. Változatos felszíni formáinak és egész létezésének oka a dél- és észak-amerikai kőzetlemezek préselődése, aminek hatására a Nagy-Antillák szigetcsoport többi tagjával együtt kiemelkedett a tengerből. Az ország legmagasabb pontja: Blue Montain Peak, 

2256 méter. Bob Marley és a reggae szülőföldjeként elhíresült sziget a zene fellegvára.

A sziget neve az őslakos taínó indiánok „xaymaca” szavából származik, aminek jelentése „A források szigete”. Felfedezése után spanyol birtok volt, majd az angolok kezére került.

A Dunn's River vízesés kiránduláson vettünk részt, ami nagyszerű és szerintem a leginkább érdekes. 15 perc buszúttal érhető el a vízesés, ami a tengerbe ömlik. Csodás trópusi környezet, hosszú, homokos tengerpart és izgalmas mászás 200 métert felfelé a vízesésben. Gumicipő szükséges a csúszós kövek miatt. Útközben meglehet vásárolni 8 dollárért, mi vittünk itthonról egy túra szandált, ami teljesen megfelelő volt.

Egymásba kapaszkodva másztunk felfelé, elől ment a vezetőnk és közben állandóan fotóztak, videóztak minket, jó hangulatot teremtettek, közben mindig tanítottak minket a „Jamaan”szóra.

A nyelv alapja főleg az angol, de van benne egy kis spanyol, és egy kis ősi, törzsi nyelv is. A legfontosabb a Yeah mon, aminek „jamaan” a kiejtése, és használják köszönésre, az elégedettség kifejezésére

A túra végén meglehetett venni a videót, amit készítettek rólunk 40 dollárért, de nem ajánlom, mert mi befutottunk a csapdába és kidobtuk ezt a pénzt az ablakon, mert szinte használhatatlan a minőség, mondjuk csoda is lett volna, ha jó, mert nagyon gyorsan összedobták, pár perc alatt.

Visszavittek a kikötőbe, de még nem mentünk vissza a hajóra, szerettünk volna egy jót strandolni, sajnos a vízesésnél nem volt rá idő, pedig ott gyönyörű strand van. A kikötő közelében lévő kisebbik strand ingyenes, de olyan is, piszkos a víz, de azért jó sokan fürödtek. Elsétáltunk a másik strandra, de megdöbbenve láttuk, hogy 3 dollárért lehet csak bemenni, de azért kipróbáltuk, hátha ez jobb lesz. Talán valamivel tisztább volt, de szép halakat és élővilágot nem lehetett látni. Ott volt nem messze a delfin úszás is a hajóról lehetett látni, de mi nem akartunk befizetni erre a programra, elég borsos áron kínálták 100-150 dollár között. Egyénileg viszont nem biztos, hogy meglehet csinálni, mert a vízesés mászásával rengeteg idő elmegy, iszonyú sok a turista, legalább is most márciusban sokan voltunk és 

mondták is, hogy azért kellett még ott pluszban várakoznunk, mert feltorlódott a tömeg.

16.30-ra mindenkinek a hajón kellett lenni, még előtte a kikötő mellett lévő árusoknál lehetett egy kicsit shoppingolni. Kérték az útlevelet vagy fényképes igazolványt a kikötő biztonsági emberei, úgyhogy nálunk volt mindig az útlevelünk másolata, bőven elég volt, csak a fényképet figyelték.

Végre láthattam egy szép naplementét, Jamaicát elhagyva.

Hajóról nézve is szép, zöld sziget, kár, hogy csak egy picurka darabját ismerhettük meg pár óra alatt.

A mai dress kód a hajón: zöld-fehér-piros, vagyis olasz est.

Eddig minden hajóutunkon az utasok 80%-a felvett valamilyen kiegészítőt, de itt annyira nem foglalkoztak vele, talán a 20%. (én mindig készülök)

A vacsoránál már nagyon vártam a szokásos szalvéta lengetést és az olasz slágerek énekelését, de itt elég furcsán szervezték, mert a legvégére tették és egy csomó ember végzett addigra a vacsorájával és elment, úgyhogy kimaradtak ebből a jópofa műsorból. Régebben mindig a desszert felszolgálása előtt volt és a körbe hozott tiramisu tortából lehetett falatozgatni, de szerintem itt műanyag tortákat hoztak körbe, mert nagyon gyorsan bevitték és nem lehetett megkóstolni, mondjuk az étlapon szerepelt, meg is kóstoltam, de nem ebből a tortából.

A színházban itáliai klasszikus melódiákat énekeltek az énekesek, szintén nagy profizmussal.

22.30-kor a fekete-fehér bárban az animátorok adták elő azt a műsort, amit már talán nyolcadszorra láttunk, nem igen akarnak megújulni, de azért jól szórakoztunk. Little Italy a címe.

 

2017.03.28 Cayman szigetek, Grand Cayman George Town

A Kajmán-szigetek egy karibi-szigetcsoport, ami Nagy-Britannia tengerentúli területe. Három szigetből áll és ezek összterülete mindössze 262 négyzetkilométer. A Kajmán-szigetek Jamaikától északnyugatra fekszenek, kb.290 kilométer távolságban. A legnagyobb sziget, a Grand Cayman Miamitól délre, kb. 775 kilométerre fekszik. Hivatalos nyelv persze: az angol. A Nagy-Kajmánból (Grand Cayman), Kis-Kajmánból (Little Cayman) és a Cayman Bracból álló terület 1670 óta brit koronagyarmat, ma azonban nem titulálják gyarmatnak, hanem így: United Kingdom Overseas Territory (Egyesült Királyság Tengererentúli Terület). Fővárosa: George Town, ami a legnagyobb szigeten, a Nagy-Kajmánon található. -an. 

Ezen a hajóúton most kaptuk a második törzsutas ajándékunkat, ami az volt, hogy elsőbbségi kiszálláshoz kaptuk jegyet a kishajós kiszálláshoz. Itt nem kötött ki a hajó, csak lehorgonyzott és a „kis” 150 fős mentőcsónakokkal vittek ki a partra. A Divina mellett ott 

horgonyzott még a Disney Dream hajója és a Freedom of the Seas is, amivel korábban utaztunk volna.

Amint kiértünk a kikötőből megrohamoztak minket a helyi utazás szervezők, ezt tudtuk is, mert akik már részt vettek ezen az úton mondták, hogy nem érdemes befizetni fakultatív kirándulásra. Mi így is tettünk és sok más úti társunk is, gyorsan elfogytak a helyek. Egy hajós programra fizettünk be, azt ígérték, hogy elvisznek snorkellezni és rájákat simogatni, visszafelé pedig a híres Seven Mile beach-ra. Ezt a kirándulást 40 dollárért kínálták, de lehetett volna menni egy kisebb körre is taxival 20 dollárért, de mi inkább a hajós programnál maradtunk.

Kis buszokkal vittek el egy másik kikötőhöz, ahonnét indult a két szintes kis hajónk, csodálatos volt a tenger, egyre szebb kék színekben tündökölt, igazi karibi türkíz kék ahogy közeledtünk a rájákhoz, ahol sekély volt a víz. A vezetők lehorgonyozták a hajót és kilehetett szállni, megfogni a barátságos rájákat. Rengeteg csodálatos halat és kagylót lehetett látni mellette a mélyebb részeken. Azokat a nagy kagylókat eszik a ráják, amit láttunk Grand Turkon is, úgyhogy számtalan volt itt is a víz alatt, a férjem talált is, de rögtön rászóltak, hogy azonnal dobja vissza, mert jön a rendőrség. Kicsit arrébb is horgonyt vertünk, ahol lehetett snorkellezni is, érdemes volt, mert nagyon szép az élővilág itt.

Mindenki nagyon megvolt elégedve a látottakkal és vártuk, hogy akkor most biztosan visznek minket a beígért strandra, de hiába vártuk. Egy kerülő buszos úttal vissza vittek a kikötőbe.

Kicsit sétáltunk a városban, benéztünk pár üzletbe.

15.15-kor indult vissza az eredeti terv szerint az utolsó tender hajó, mert fél órával későbbre tervezték az indulást, de ez nem jött össze, várni kellett nem is keveset az indulásra. Először a kiránduló csoportokra kellett várni, aztán láttuk, hogy hoztak valakit aki megsérült a hajóra.

A hajón ismét fergeteges hangulat, zajlik az élet állandóan, itt soha senki nem unatkozik, ezt szeretem többek között a hajón! Ezért volt unalmas a Carnival, mert ott még a zene is  ritkán szólt a fedélzeten, itt pedig még a folyosókon is mindig szól.

Ma fehér party van, úgyhogy feldíszítették már a hajót fehér zászlókkal és fehér havat is csináltak habból, tisztára olyan volt, mintha havazna. Ezt a fehér színt betartották szinte 90%-ban. Hangulatos volt, ahogy a sok fehér ruhás ember táncolt a fedélzeten, a táncosok is kijöttek este még egy plusz show-t bemutatni.

Kihagytuk ma az ültetéses vacsorát és a második színházra mentünk be, ez is ugyanolyan jó volt mint minden este, címe: A párizsi boszorkányok, francia varieté show, akrobatákkal, kán-kán tánccal fűszerezve.

 

2017.03.29. Mexikó, Tulum, Cozumel szigete

Ma megtréfáltuk magunkat, mert vissza állítottuk az óránkat, úgyhogy egy órával kevesebbet aludtunk pedig jó későn feküdtünk le, de még nem most kellett órát állítani, hanem majd ma este. Megkeverték az embert, mert még nem a mostani újságba kellett volna betenni, hanem a következőbe.

10-kor érkeztünk Cozumel szigetére. Erről a szigetről semmit sem tudok mondani, mert gyakorlatilag nem láttam belőle semmit, pedig azt írják róla, hogy mesébe illően szép korallzátonyok találhatók a szigeten és gyönyörű, fehér homokos strandok.

Azért választottam ezt a nyugat-karibi hajóutat, hogy lássam Tulum-t, de azt is tudtam, hogy ez az a kirándulás, amit egyénileg nem  lehet megszervezni, mert annyira messze van és könnyen le lehet késni a hajót. Mondanom sem kell, hogy ez volt az egyik legdrágább kirándulás. Megvolt adva, hogy a színházban kell gyülekeznünk 09.45.től, de nem gondoltuk volna, hogy több mint egy órát kell várni. Egyébként az összes kirándulásnál ez volt a jellemző, hogy az amúgy is kevés időből még várakozással mentek el az értékes percek, órák. Kb. 11.-kor szállhattunk be a hajóba, ami kivitt a szárazföldre és onnét még egy órás buszozás után érkeztünk meg Tulum-ba. A buszon szendvics ebédet adtak.

Tulum (maja nyelven Tulu’um, „fal, erődítmény”) egy település és egyben egy maja romváros Mexikó területén.  Minden más maja várostól eltérőben Tulum közvetlenül a tengerparton épült. Legjelentősebb épületei az ún. kastély, az alászálló istenség temploma, a szél temploma, a freskók temploma. A belső várost a tenger felé nyitott városfal veszi körül, északnyugati és délnyugati végében őrtoronnyal. Műemlékvédelmi okokból ma már nem minden épület látogatható.

Nagyon szép volt a kilátás, a romváros mögött terül el az óceán türkíz kékjében, fehér homokkal, szép pálmafákkal. Iszonyatos meleg volt itt, pedig még felhős is volt az ég, mondta az idegenvezető, hogy örüljünk a felhőknek, mert nélkülük elviselhetetlen a hőség.

Lelkes kis mexikói vezetőnk volt, tanította a csoportot a maja írásjelekre, sajnos mi nem sokat értettünk belőle, úgyhogy hamarosan el is kértük magunkat, mert rettentő kevés szabad időt adtak. 2 óra volt arra, hogy megnézzük a templomokat és még esetleg fürödjünk is és vásároljunk.

A fürdésből nem is lett semmi, mert nem kívántuk a vizet, semmi lábmosó vagy zuhany nem volt a közelben és a víz eléggé moszatos is volt, úgyhogy csak csodás fotókat készítettünk.

Csak végig rohantunk mindenen aztán menni is kellett vissza a buszhoz. Szerintem nagyon rosszul szervezték ezt a programot, elment az egész nap, alig láttunk valamit, még fürdésre sem maradt idő és semmi másra. Visszafelé ugyanez a helyzet, busz és hajózás, jó nagy 

szélben, dobálta rendesen a hajónkat.

Férjem csalódott volt, többet várt ettől a programtól és én is egy kicsit, bár nem szerettem volna kihagyni, de ez sem volt így jó, lehet, hogy többet ért volna, ha maradunk Cozumel szigetén és strandolunk.

Egy órával a tervezett induláshoz később érkeztünk a hajóra, de megvártak minket, ezért is jó ilyen esetben a szervezett kirándulás, de a rohanás miatt nem éri meg.

Este megint a büfében vacsoráztunk és megtréfáltuk magunkat ismét az óra átállítással, ugyanis én végig nem állítottam át az órámat és annyira fáradt voltam, hogy ezt elfelejtettem és egy órát ültünk az üres színházban és találgattuk, hogy vajon, miért nem kezdődik az előadás?

Szerencsére az esti Queen előadás feledtette a megpróbáltatásokat és jól szórakoztunk ismét, majd folytattuk a kedvenc bárunkban a táncolást, 70,80-as évek  slágereire.

 

 

 

2017.03.30. Egész nap tengeren, Nassau felé közeledünk

Ma reggel az ültetéses étteremben reggeliztünk, eddig nem volt rá idő és szerettem volna kipróbálni a kedvenc ételem, a füstölt lazacot. Csak az ültetéses étteremben van erre mód. A büfében a reggelik nagyon egyhangúak kezdenek lenni pár nap után, minden nap ugyanazok vannak, azért jól lehet lakni, de nekem már hiányzott a finom lazac.

Két amerikai nő mellé ültettek a pincérek, nagyon kedvesek voltak, Texas-ból jöttek. Ők is kipróbálták már a Carnival hajótársaságot és ugyanazon a véleményen voltak mint mi, hogy ez az olasz hajó sokkal jobb. Ennek nagyon örültem, hogy ők is így látják.

Délelőtt most már nagyon szép idő lett, bár a szél mindig fújt, ezt nem úsztuk meg, de ezt a nagy hajót nem mozgatta úgy, mint a Carnival Glory-t itt soha sem éreztük az imbolygást.

Megint a szokásos tánc tanulások a medencénél és egy mási rock zenekar, ami nem tetszett annyira, mint az első, de ők is jól játszottak.

Jók ezek a tengeren töltött napok, lehet egy kicsit pihenni, bár ahogy már mondtam korábban, hogy nem sok idő van rá, mert mindig azt hiszi az ember, hogy kimarad valamiből, annyi a program.

Kiakartuk próbálni az egy órás ingyen wellnesst, de megváltoztatták a szabályokat, mert régebben az ezüst kártyások is bemehettek, most már csak az arany és a feketének van ilyen kiváltsága, ezért kihagytuk, mert a férjem nem engedték be, én meg egyedül nem 

voltam érte annyira oda.

Ma volt a második gála vacsora, amikor illik kiöltözni. Ezen a hajón mindenki megadta a módját, itt nem voltak rövid nadrágos, papucsos kombinációk, felöltöztek az emberek, teljesen más a közönség itt ezen a hajón.

Minket, mint törzs tagokat meghívott a kapitány koktélozni. Rengetegen voltak, úgyhogy látszik, hogy mennyire szeretik az MSC-t. Aki akart fényképezkedhetett a kapitánnyal, jó nagy sor volt, de aztán a végére mi is beálltunk és ingyen megkaptuk a fotót.

A kapitány most is jó sokat beszélt, viccelődött, amiből nem sokat értettünk, de annyit azért igen, hogy két hajót idén vízre bocsátanak, vagyis az egyiket a Meraviglia-t, már elindították, a másikat a Seaside-ot, év végén fogják, átveszi a Divina útvonalát, a Divina pedig áthajózik Dél Amerikába és 11 napos útjai lesznek, aztán jövő áprilisában lesz még egy hajó a Seaview, úgyhogy megy a hajótársaságnak rendesen.

A vacsorán megint azt vettük észre, hogy amit körbe hoznak sült fagyi tortát, az mű, nagyon szabályos volt, és hamar bevitték, nem hozták oda, mint régen és nem gyújtották meg a tetejét, ez egy kicsit csalódás volt számomra, régebben jobban megadták a módját ennek a gesztusnak is.

A színház ismét remek, Treasure Island a címe, rengeteg artistával, énekessel, táncosokkal, de most még nem köszöntek el tőlünk, mert még lesz egy nap.

 

 

2017.03.31. Bahamák, Nassau

Délben érkeztünk csak meg, úgyhogy délelőtt még lehetett egy kicsit pihenni a hajón.

Most sem akartunk befizetni, gyorsan körbe kérdeztem az otthoniakat, hogy tudnak-e valami jó strandot a közelben, mert azzal akartunk elbúcsúzni a karib szigeteki nyaralásunktól, de szerencsére találtunk.

Ez a strand Cabbage Beach (Paradise Island)-en.

A kikötőben láttuk, komppal átlehet jutni 4 dollárért, ugyanennyi volt a taxi is, de mi jobban kedveljük a hajózást. Kb. 20 perc alatt ért át a komp hajó. A vezetője tartott pár perces idegenvezetést, pedig nem kérte senki, de utána tartotta is a kalapját a borravalóért. El is felejtettem talán mondani, hogy minden szigeten borravalót várnak el mindenért, a vezetők és a busz sofőrök is, készülni kell az aprókkal.

A Bahamák egy észak-atlanti szigetállam, amely részben a karib térséghez és a nyugat-indiai szigetekhez is tartozik. kb. 29 nagyobb és 660 kisebb szigetből, valamint 2300 sziklaszirtből és korallszirtből állnak.A kb. 250 ezer tengeri területű Bahamák 800 kilométeren terülnek szét Florida délkeleti partjához közeli területektől egészen Kuba keleti partjához közel. A Bahamák fővárosa a New Providence szigeten lévő Nassau. A Bahama-szigetek karibi viszonylatban az egyik legfejlettebb ország. A  szigetek közül 29 lakott. Az ország nevét a 

banántalan sziget" indián kifejezésből eredeztetik. Kolombusz a szigetcsoport egyik szigetén, San Salvadoron lépett először Amerika földjére, 1492-ben. 

Nassau-t és a Paradise Island-et két híd köti össze. Mindkét szigeten találhatók szuper strandok, olyanok is, amelyek nincsenek zsúfolásig tele turistákkal, és a szállodai övezeteken kívül esnek. A Bahamákon a tenger vize csodás kék, kristálytiszta, a homok vakítóan fehér, úgyhogy nagyon jót strandoltunk még egyet búcsúzóul, hatalmas hullámokban úszkáltunk.

Féltettük a cuccot, írták is a fedélzeti újságban, hogy nem jó a közbiztonság, vigyázni kell, úgyhogy csak felváltva fürödtünk és még fotózáskor is vittük a táskát magunkkal.

Este 6-kor indult tovább a hajó Miami felé.

Az utolsó esti színház ismét fergeteges volt, Michael Jackson est, Starwalker, már láttam az egyik hajóúton, de ismét nagyon jó volt. Most köszöntek el tőlünk, az animátorok is és a kapitány is újra, ugyanazokat elmondta, mint a privát koktél partyn.

A bőröndöket ki kellett tenni az ajtó elé, de nem kötelező, mi ismét magunknál tartottuk, mivel nem pakoltunk még össze, mindig utolsó percekre hagyjuk éjfélkor még javában táncoltunk a kedvenc bárunkban, úgyhogy keveset aludtunk.

2017.04.01. Miami, elérkezett az utolsó nap, indulás haza Magyarországra

eggel 7-től kellett kiköltözni a kabinból, de még nem kellett elhagyni a hajót, itt nem dobtak ki a olyan gyorsan, mint a Carnivalnál. Felvittük az összes bőröndöt (volt két nagy, két kicsi és két kézi táska) a büfé étterembe és szép nyugodtan megreggeliztünk, Mi voltunk az utolsók, 10.45-kor kellett elhagynunk hivatalosan a hajót, de azért nem hagyták, hogy így legyen, kidobtak 10-kor, de jó volt ez így is, mert nem kellett sietnünk a repülőtérre, mivel csak délután 4-kor indult a gépünk.

Az előző magyar pártól megtudtam, akikkel még a Carnival-on ismerkedtünk meg, hogy a kikötőben nem engedik ott hagyni a bőröndöket a csomag megőrzőben, úgyhogy ezért sem siettünk, már úgy sem tudtunk volna kirándulást beiktatni. Szerveztek a Carnivalon és itt is olyan kirándulást, hogy a repülőtéren ér véget, de azoknak volt ez jó, akiknek később ment a gépük. Hopp-on buszos város néző kirándulások voltak és az Everglades-i, amit mi már láttunk.

Taxival mentünk a repülőtérre, vagyis kis buszos taxival, ott fejenként kértek 10 dolcsit, azt mondták, hogy ők olcsóbbak, mint a sárga taxik, hát nem tudom, nem próbáltuk ki.

A repülőtéren méregettük a bőröndjeinket, túl súlyosak voltunk, úgyhogy kezdhettünk átpakolni a kézibe, de aztán meg azok lettek túl súlyosak, a kézi csak 8 kg lehetett, a feladandó poggyász pedig 23 kg. Szigorúan is vették, mert kivetettek a kéziből még, mert 2 kg-al meghaladtuk a határt, de akkor meg lett még egy hátizsákunk, aminek megint csak nem örültek, de hülyének tettettük magunkat, hogy nem értünk semmit, úgyhogy letagadtuk, hogy van még egy kézi poggyászunk, így felengedték hozni, a biztonsági átvilágítás után pedig visszapakoltuk a hátizsák tartalmát a kézibe, mert akkor már nem derül ki a súlytöbblet.

A repülőtéren volt egy 10 dolláros ajándék bolt, úgyhogy még pár apróságot be lehetett szerezni, de a csokik és az italok nagyon drágák, azt nem érdemes ott venni.

Egy órás késéssel indult a gépünk, de a levegőben behozta és visszafelé csak 8 óra volt az út, a föld forgásával és a szél iránnyal magyarázták.