1914-ig az Egyesült Államok, és a legtöbb európai ország a klasszikus aranystandard rendszer szerint működött, ami éppen hanyatlása előtt, 1913-ban volt a csúcsán. 1914-ben a Bank of England felfüggesztette az aranystandard használatát. Az első világháború kitörésekor a kormányok limitálták az arany szabad áramlását és sok érmét vontak be, hivatalosan nem függesztették fel az aranyalapú rendszert, gyakorlati értelemben az mégis megszűnt.

Az első világháború  fedezetlen pénzkibocsátásba és államadósságba hajszolták az államokat. A hadviselő országok importjukért jelentős részben arannyal fizettek.  Az európai bankok a háború alatt a pénzhelyettesítők aranyra váltását felfüggesztették. Belföldön az arany a kincsképzés eszközévé vált, eltűnt a pénzforgalomból.

Az első világháború után a győztes államok igyekeztek visszaállítani az aranyalapot. A visszatérés vagy egyáltalán nem sikerült, vagy csak részben valósult meg. (Magyarországon a XX. század mindhárom valutarendszere: a korona, a pengő és a forint elvben aranyalapú valuta volt, az aranystandard működésének azonban csak az 1914 előtti korona felelt meg.) A két világháború között sikertelen visszatérésnek oka az inflációban, országok leértékelési versenyében, és az 1929-33-as világválságban keresendő. Az aranystandardra való visszatérést gátolta az arany korlátozott mennyisége. 

This state of affairs lasted until the Great Depression (1929–1939) forced countries off the gold standard. In order of leaving the Gold Standard:

UK (left September 1931),

Sweden (also left September 1931),

US (April 1933),

Belgium (March 1935),

France (September 1936) 

Italy (October 1936)."

U.S. effectively abandoned the gold standard in 1933, and completely severed the link between the dollar and gold in 1971.