Férfiak egy része pont ilyen, azt hiszi, ha nem beszélünk róla, nincs is. Az én férjem is ilyen volt. Néhány nagyon hangos veszekedés után értette meg (valamennyire), hogy nekem fontos, hogy beszélhessek róla. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, támogatásról nem is beszélhetek, max meghallgatott. Minden vizsgálatra, kezelésre egyedül mentem, ami azért nem teljesen normális.  A sugárkezelés alatt kezdtem lakást keresni, a kezelések végeztével aztán el is költöztem, most legalább nyugodt az életem.