Sziasztok!
Megjöttünk a Balti-tengeri hajóutunkról, közre adom a tapasztalataimat.
2018.08.18-08.26 Kiel-tengeren-Tallin-Szenpétervár-tengeren-Gdynia-Koppenhága-Kiel
2018.08.18 Utazás autóval Magyarországról Kielbe
Reggel 7-kor indultunk el autóval Kiel felé, Prága-Drezda útvonalon. Kb. 14 órakor értünk Drezdába, ez pont a fele út.
Több útjavítás miatt dugók alakultak ki az autópályákon, ezért lassabban tudtunk csak haladni, valamint meg is álltunk többször, így este 9-re értünk a Kiel-i szállodánkba, a Hotel Wikingbe, ez Kiel külvárosában található. Fáradtak voltunk, így az esti sétát kihagytuk.
2018.08.19 Kiel, indulás a hajóval
Kaptunk reggelit a szállodában, majd autós város nézést csináltunk és sétáltunk egyet a hajókikötőnél. Megnéztük a leendő hajónkat, az Aidabellát. Az idő nem volt túl meleg, fújt a szél, itt nyoma sincs az otthoni kánikulának.
11-re értünk a Park und Meer parkolóhoz, előre lefoglaltam a parkolót és ki is kellett fizetni, jóval kedvezőbb áron foglaltam, mint a hajótársaság parkolójában. Teljesen korrektek, ki kellett mindent pakolni az autóból és ők álltak be vele egy őrzött garázsba. Mi pedig az ő transzfer buszukba szálltunk fel, a poggyászainkat pedig a parkoló alkalmazottjai vitték egyenesen a hajóra, ők adták át a személyzetnek. Kényelmes volt ez így nekünk is.
11.30-kor belehetett csekkolni a hajóra, itt külön kis asztaloknál várt a személyzet, legalább 10 asztalt nyitottak meg, okos telefonnal lefotózták az útlevelünket és minket. Nem kérték a beszálló kártyát sem a hajójegyet, az egészségügyi nyilatkozatot sem, pedig két éve az még fontos volt, most is ki kellett tölteni, hogy voltunk-e mostanában lázasak, influenzások vagy hasmenésünk volt-e de most már nem foglalkoztak ezzel, mehettünk is egy másik pulthoz, ahol megkaptuk a fedélzeti kártyánkat. Készítettek rólunk a fotósok családi képet és mehettünk is a hajóra.
Az Aidabella hajó nagyon hasonló az Aidablu hajóhoz, amivel már utaztunk két éve, így nagyjából tudtuk, hogy mire készüljünk.
Nagyon gyorsan elfoglalhattuk az egyik kabint, négyen voltunk, a család két tagja a 4. emeleten belső kabinban, mi a 6. emeleten korlátozott kilátású ablakos kabinban, de belső kabint fizettem, de valamiért ezt kaptuk, aminek nagyon is örültünk. Sokkal tágasabbak ezek a kabinok, mint a belsők, nagyon jó az elrendezése is, mert amint belépünk egy folyosó van, mivel a szekrényt úgy helyezték el, hogy elválasztja a kabint. Az ajtóval szemben van az ablak, ahol a mentőcsónakok vannak, de szerencsére úgy vannak elhelyezve, hogy felettük egész jól kilátni a tengerre és a partokra. Még egy privát balkonunk is volt, ott szoktak szerelgetni a matrózok. Teljesen megfelelt ez így nekünk. Ahogy az ablaktól jobbra fordultunk, ott volt a kabin másik része, az ágy és vele szemben a fésülködő asztal, sok rakodóval, valamint az ablak mellett a bal sarokban még egy kisebb fésülködő asztal is volt, fiókokkal. A ruhás szekrény is jó nagy, tágas, és adtak mindenkinek fürdőköpenyt is, valamint plédeket, ezeknek nagy használt is vettük az út során.
12-kor már a Markt étteremnél sorakoztunk, hogy bejussunk ebédelni, csomagok nélkül, kényelmesen, ez nagyon tetszett. Ez az étterem lett a kedvencünk az egész hajóút során, mert jó tágas, szép kilátás van a hajó farából a tengerre vagy a kikötőkre, valamint sokféle étel, főleg rengeteg féle gyümölcs volt itt felszolgálva. Az asztalokon ki van téve víz, a pincérek jönnek és kínálják a vörösbort, fehér bort, ezek is bent vannak az árban, valamint önkiszolgáló módon lehet sört csapolni magunknak, valamint többféle üdítőt, szénsavasat, menteseket, gyümölcs leveleket lehet inni, rengeteg féle tea van, nem csak filteres, hanem szálasak is, valamint van nesz kávé. Kávé automaták sajnos fizetősek, olyan 2-3 euróval működnek, de nekünk megfelelt a neszkávé vagy reggel az a híg kávé, amit szoktak adni.
Megebédeltünk a 9.-en lévő Markt étteremben, majd felmentünk a 10. emeletre a Weite Welt étterembe is körülnézni és még találtunk ott is pár finomságot. Ennek az étteremnek az a vonz ereje, hogy az étteremből ki lehet menni egy kis teraszra, ahol lehet eszegetni. Ugyanígy a 11. emeleten lévő olasz étteremből is ki lehet menni a teraszra. Ezt is kipróbáltuk, de itt főleg tészta ételek vannak és a családom inkább a húsokat szereti, ezért ez nem lett a kedvencünk. E mellett az étterem mellett van egy olasz pizzéria, ahol sütik a pizzákat, de nem annyira finomakat, mint az olasz hajókon, úgyhogy olyan sokszor ide sem látogattunk el.
A hajón 4 étteremben lehet ingyenesen enni-inni, valamint van egy ötödik, az Almhütte étterem, a németek kedvenc törzshelye, ahol az ételek ingyen vannak, de az italokért fizetni kell. Itt étlapról kell a főételeket választani, habár úgy néz ki az étterem, mintha önkiszolgáló lenne. A levesek, saláták, hideg készítmények itt is önkiszolgáló rendszerben vannak, de a főételeket kérni kell. Néhányszor ezt is kipróbáltuk, főleg amikor későn jöttünk vissza a kirándulásokból és már be volt zárva a többi étterem.
Esténként pedig itt németes hangulatú zene és hülyéskedés ment mindig, amit a németek nagyon élveztek, de mi annyira nem.
Ez a hajó nem túl nagy, a hajó végében vannak ezek az említett éttermek, a hajó közepén a 9-11. szinteken a színház. Ez nekünk nem tettszik annyira, mert kipróbáltuk, hogy a felső szintekről nem olyan jó a kilátás, de ott legalább kényelmesebbek a székek, van hát támla, olyan bár szerű, mert kisasztalok is vannak, lentről lehet a legjobban élvezni az előadást, de ott meg nincs hát támla, olyan, mintha padokon ülnénk, nem túl kényelmes, de a fél órás előadásokat ki lehetett bírni.
Az egy hét alatt négyszer volt bent előadás, vagyis ötször, mert az utolsó este az eső miatt bent rendezték meg a búcsú medence partyt.
6 énekes lépett fel, ezeken az estéken különböző énekes, táncos számokkal, volt még egy tánckar is, de bűvész show, vagy artista show, vagy opera énekes nem volt.
Kora délután megjöttek a csomagok, kipakoltunk és hamarosan kezdődött a mentési gyakorlat. Ezt nagyon sokáig elhúzták, egy óráig, eléggé fejetlennek nézett ki. A megadott szinten kellett várakozni, lecsippantották a kártyáinkat és hangosbemondóból elmondták, hogy mit kell csinálni, fárasztó volt, egy órát ácsorogni a tömegben, ahol levegő sem volt.
18 órakor indultunk el Kielből. Szép napos időnk volt, a szél nem volt annyira zavaró még. Koktél akciót kipróbáltuk mindjárt az első nap. Sokat spóroltunk vele, hogy minden nap igénybe vettük az egyet fizet kettőt kap koktél akciót, ami azért volt nagyon jó, mert 6,90-7,90 körüli árért két koktélt kaptunk, vagy ha alkohol menteset kértünk, akkor 4,50-ből megvolt a két koktél, teljesen jó volt, csak figyelni kellett, hogy mikor hirdetik meg, mert csak negyed vagy fél óráig tartott, de a fedélzeti újságban nagyon jól leírták.
Vacsoráztunk a Markt étteremben, az ablaknál ültünk és szép naplementében gyönyörködhettünk.
Az első este szokták megrendezni 21.21-21.30-ig a Welcome-Sekt partyt a medence térnél a fedélzeten. Ezen az estén is kezdett lehűlni a levegő, de még lehetett bírni egy vastagabb pulóverben, vagy tettek ki plédeket is mindig a fázósabbaknak.
Pezsgő koktélokat készítettek, vagyis a pezsgőbe öntöttek valami színes üdítőt és lehetett belőle venni, akár többet is. Elhangzott egy köszöntő, a General Menedzser üdvözölt bennünket, aztán kezdődött a táncos show, majd disco. Egy kicsit táncoltunk, de a feltámadó szél miatt inkább bementünk és megnéztük az Aida bárt. Sajnos ezen a hajón csak ez az egy valamire való táncos bár volt, elég nagy, tágas és 21.45-től késő éjjelig egy szlovák-magyar zenekar játszott, magyar énekesnővel, nagyon szuperek voltak, minden világ slágert profi módon, eredetivel megegyezően elénekeltek. Első nap még nem tudtuk, hogy magyarok.
2018.08.20 hétfő, egész nap tengeren, 1148 km-t teszünk meg Tallinig, az órát előre kell állítani 1 órával
Felhős idő volt ma, 20 fokkal. Szeretjük ezeket a tengeren töltött napokat, mert lehet pihenni, sokáig aludni. Délelőtt esett az eső, úgyhogy nem tudtunk napozni a fedélzeten, bent a hajón pihengettünk. A színház térben vetíteni szoktak a kirándulásokról filmet, azt néztük, vagy csak sétáltunk. Az Aida bár a 10.-en van és innét nyílik a könyvtár és egy pihenő szoba, ez a hajó orrában van, szép kilátással.
Ebéd után kisütött a nap, ezért kimentünk a fedélzetre napozni, fürdeni. A medencék nem annyira jók szerintem ezen a hajón. Egyrészt kicsik és hideg vízzel vannak feltöltve, valamint a két pici jacussit egyszer sem tudtuk használni, mert kb. 2-3 ember fért el kényelmesen, valamint eléggé langyos volt a víz is benne, nem üldögélésre való és nem akkor, ha a levegő sem túl meleg.
De legalább ezen a napon lehetett egy picit strandolni és jó is, hogy kihasználtuk, mert az egész hajóúton erre többet nem volt lehetőség, ahogy hajóztunk egyre északabbra, úgy hűlt le a levegő és támadt fel a hideg északi szél.
Sokáig ma sem örülhettünk a jó időnek, mert kb. 16.30-kor elborult és hamarosan esni is kezdett az eső.
Megint a Markt étteremben vacsoráztunk, mától két csoportba szedték a vacsorázandókat, mert előző nap nagyon sokan jöttek egy időben, ezért két turnust csináltak, az első 18-19.30-ig, a második 20-21.30-ig.
Párom születésnapját ünnepeltük, de csak zárt körűen, nem kértünk tortás köszöntést, de azért nem felejtkeztek el róla, kapott a kabinban egy muffint és egy aidás kulcstartót és egy üdvözlő lapot.
A színházban ma volt a bemutatkozó show, amikor a 6 énekes, akiket Aida sztároknak hívtak bemutatott magáról egy kis filmet, hol élnek, mit csinálnak és utána énekeltek egy dalt. Ez két éve is pont így zajlott az Aidablu hajón.
19.15-kor kezdődött az első előadás és 21.15-kor a második.
Ennek az Aida hajónak az a hátránya, hogy kevés a szórakozási lehetőség. Vacsora után gyorsan siettünk, hogy elérjük a korábbi színházat, aztán 20 órakor amikor vége lett nem tudtunk semmit sem csinálni, sehol nem szólt a zene. A németeket szórakoztatták a színházban a Laura nevű szórakoztatásért felelős vezető talk show-kat csinált ilyenkor, amit mi nagyon untunk.
A fedélzeten szoktuk nézni egy picit a tengert, vagy a naplementét, de a nagy szél miatt eléggé elviselhetetlen volt kint maradni. Ezért ismét megnéztük a színházat a későbbi időpontban is.
21.45-kor az Aida bárba igyekeztünk, hogy a kedvenc zenekarunkat hallgathassuk, ha ők nem lettek volna, akkor nagyon szegényes lett volna a szórakozási lehetőség. Két éve is ezt állapítottuk meg.
Amikor szünetet tartottak, oda mentünk az énekesnőhöz, Szilviához és bemutatkoztunk neki, hogy mi is magyarok vagyunk, nagyon örült nekünk. Elmondta, hogy a zenekar is szlovákiai magyar, többen tudnak magyarul, úgyhogy velük is összebarátkoztunk. Nagyon rendesek voltak, bemutatták a zenekar zenei rendezőjét is, aki szintén magyar volt, ő is nagyon szimpatikus volt nekünk.
Más magyarral nem találkoztunk az egész hajóúton, szerintem főleg németek voltak, talán később felszálltak oroszok vagy lengyelek, nem tudtam eldönteni.
2018.08.21 Tallin 10-18 óráig állunk itt, napos, felhős az idő 15 fok
Reggeli után a fedélzeten nézegettünk, egész kellemes volt az idő, sütött a nap, lassan kikötöttünk Tallinban.
Tallint észak ékszer dobozának nevezik és nagyon igazuk van. A Balti tenger kihagyhatatlan látványossága, Észtország fővárosa. A főváros impozáns városfalaival, macskaköves utcáival és csodálatos templomaival feledhetetlen mesevilágot idéz, amibe első látásra bele lehet szeretni.
Taxival mentünk be az óvárosba, mert fájós lábú édesanyámmal voltunk, de shuttle busszal is mehettünk volna, egy picit lett volna olcsóbb, de a taxinál az volt a jó, hogy nem kellett várni, rögtön indult.
A történelmi óvárosa megőrizte a Hanza korszak jellegzetes építészeti stílusát. A felfedezőutat a Viru városkapu felől kezdtük. Elsétáltunk az 1371-1404 között épült Városházához, az északi gótika legimpozánsabb példáj.
Felsétáltunk a Dóm-hegyen álló Pikk Hermann-toronyba, ahonnét csodás kilátás volt a városra, majd az innen nem messze található az Alexander Nyevszkij ortodox katedrálist néztük meg, ami jellegzetes hagymakupolái és mozaikokkal díszített belső tere miatt szintén megérte a látogatást. A Szent Katalin sikátor a párizsi Montmartre negyedhez hasonló, melynek kézműves műhelyei kiválóan illusztrálják a középkor hangulatát.
Egy város néző kisvonatra ültünk fel, azt hittük, hogy érdemes, de kiderült, hogy nem, mivel az óvárosba csak egy rövid szakaszon közlekedik, amit már megtettünk gyalog is, inkább a városfalon kívül megy, ami nem különösebben érdekes.
A kikötőben lévő piacon vásárolgattunk és visszamentünk a hajóra, ebédeltünk és a kedvenc fakultatív programunkat csináltuk, kiültünk a hajó farában lévő bárba és néztük a várost, szépen sütött nap, de inkább tavaszias idő volt, fürdeni nem lehetett, mert fújt a szél.
A ma esti színház volt a legjobb, Rolling Stones slágereket énekeltek és táncoltak az Aida sztárjai és táncosai. Utána a kapitány jött ki és Laurával beszélgetett.
Este a szokásos program 21.45-től az Aida bárban a kedvenc zenekarunkat hallgatjuk, táncolunk.
2018.08.22 szerda, Szentpétervár, 352 km-t tettünk meg Tallinból
Interneten előre leszerveztem ezt a napot, mert Szentpétervár vízum köteles ország, egyénileg nem igen lehet mászkálni és ha lehetne sem érdemes, ugyanis hatalmas város.
Reggel 8-kor kötöttünk ki és igyekeztünk le a 3. kiszállási szintre, mert mondták mások, hogy sokat kell sorba állni a vámhivatalnál. Szerencsénk volt, mert a hajóról is gyorsan lejutottunk és nagyon rövid ideig kellett sorban állnunk. Az útlevelet nézték még és a turista vízumot, amit az utazási iroda küldött, akikkel megállapodtam. Több helyről is kértem ajánlatot, eleinte magyar utazási irodáktól is, de drágának találtam és nem is tettszettek annyira a programjai. Ugyanígy az Aida hajótársaság fakultatív programja sem volt túl jó és drága volt, ezért a TJ Travel orosz utazási irodánál tettem le a voksomat és nem is bántam meg.
Sajnos hiába siettünk ki a kikötőből, nem léphettünk be előbb, mint ahogy a vízumunk szólt, csak 9.30-tól, az idegenvezetőnk azzal magyarázta, hogy a kikötői maffia nem engedi.
A kikötőben sok suvenír bolt található és meglepő módon mindenhol elfogadták az eurót és a dollárt is, de úgy láttam, hogy az eurónak jobban örültek.
A hajós újságban jól átvertek, mert 25 fokos napsütést írtak, közben meg talán csak 15 fok volt és metsző hideg északi szél, úgyhogy majdnem megfagytunk, amikor kiléptünk az épületből.
Szentpétervár Oroszország balti-tengeri kikötővárosa, a Finn-öböl partján, a Néva folyó torkolatában. A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és kulturális központja volt, ma is lenyűgöző, méltán viseli az Észak Velencéje becenevet.
A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 16-án azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin). Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje is.
10 órakor már az Ermitázsban kezdtünk. Rengeteg turista várakozott, hogy bejuthasson, de mi egy külön ajtón mentünk be, külön jeggyel, nagyon profin le volt minden szervezve.
Az Ermitázs Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage. Itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó.
A múzeumban jelenleg 365 helyiségben és falain közel 2,5 millió képzőművészeti alkotás található.
Másfél órás sétát tettünk a palotában, csak egy kis ízelítőt kaptunk a sok szépségből, mert itt egy hetet is el lehetne tölteni, ha mindent részletesen megnéznénk.
Ezután a Petrodvorec-ba mentünk, privát sofőrünk volt, Irina nevű idegenvezetőnk nagyon felkészült volt, sokat mesélt a történelemről is és a látni valókról angolul.
Kastély és park, az orosz művészetek (orosz Versailles) kincse – az egyik legismertebb cári kastély a tenger partján. A park ódon épületek és gyönyörűséges szökőkutak kavalkádja. A világ egyik legnagyobb szökőkútrendszere 140 szökőkútból áll, s 24 km távolságból kapja a naponta 100.000 köbméternyi vizet.
A gyönyörű parkban sétálva több kisebb palotára is rábukkanhatunk, amelyek között ott van I. Péter kedvenc tartózkodási helye, a Marli palota. A palota bepillantást enged a cárok fényűző életmódjába, megtekinthetjük a tróntermet, a híres Arcképek Termét, I. Péter fából faragott dolgozószobáját s a megszámlálhatatlanul sok lakószobát.
Ezt a kirándulást vártam a leginkább, de itt kaptunk a legkevesebb időt, kb. fél órát és nem is értettem, hogy miért fordultunk el gyorsan jobbra, ahol nem volt annyi látni való. A palotába nem mentünk be, de az udvaron az arany szobrokkal sem tudtunk rendesen fotózkodni. Nagy szél is fújt, elfújta a szökőkutakat.
Szabad idő itt nem volt, mindig az idegenvezetőt követtük, mert időre mentünk mindenhová, de a program leírásban az szerepelt, hogy itt két órát fogunk eltölteni.
Anyukámnak egy kicsit már fájt a lába és mondta is, úgyhogy lehet, hogy ezért rövidítette le az utat ennyire, nem tudom, de csalódás volt. Ide még egyszer vissza szeretnék jönni!
Amit időt itt megspróroltunk, azt a következő helyen megkaptuk szerintem, mert a következő állomás a Katalin Palota, egy rokokó stílusban épült palota a szentpétervári Puskinhoz tartozó Carszkoje Szelo településrészen.
Az orosz cárok nyári rezidenciájaként szolgáló palota kb. 25 km-re délkeleti irányban található Szentpétervár központjától. A külsőleg barokk és rokokó jegyeket mutató palota belsejében más építészeti stílus jegyei is megfigyelhetőek, melyek a történelem során végbement átalakításoknak, bővítéseknek köszönhetőek.
A homlokzat kifinomultan megformált stukkóit több mint 100 kg arannyal díszítették, a tetőre pedig több szobor is került. A Sztaszov és Cameron által épített egyes belső terek a 18-19. század fordulójára jellemző neoklasszicista építészet pompás megnyilvánulásai. Ez a tágas bálteremből, a Nagy Teremből (vagy Fények Terméből) és több kisebb, de annál díszesebb szobából áll, melyek közül az egyik legismertebb a Borostyánszoba.
A borostyánszobát a porosz király ajándékozta az orosz cárnak. A borostyánkő faragványokkal teljesen beborított falakat I. Frigyes porosz király álmodta meg a berlini kastélyába, amely 1711-ben készült el.
A barokk pazarlás utáni szigorú takarékoskodás időszakában azonban az uralkodó megszabadult minden feleslegesnek vélt ékszerétől és műkincsétől. A későbbiekben tovább bővített, gazdag feldíszítést ezért 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta.
A második világháború idején a németek „hazavitték” a kincseket, és az akkor német városba, Königsbergbe – a mai Kalinyingrádba – szállították. A borostyánszobának azonban a háború után nyoma veszett.
A tökéletes másolatát építették fel, de így is pazar látvány volt.
Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a palotában, egy órás autós városnézésre indultunk, de annyira elálmosodtunk és elfáradtunk, hogy nem sokat értettünk Irina idegenvezetéséből.
Az utolsó állomásunk А Péter–Pál-székesegyház (Péter és Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház) ortodox templom a Péter-Pál-erődben, az orosz uralkodók nyughelye, építészeti műemlék barokk stílusban.
A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, három szintes harangtornya, aranyozott csúcsán egy repülő angyal figurájával, a város jelképe. Magasságával uralja a városképet.
18 órakor véget ért a tartalmas program, lehetett kártyával fizetni az irodájukban és ott még olcsó suvenireket vásárolni, szintén euróért.
A mai napon a telefonunk szerint 8km-t sétáltunk, úgyhogy jól elfáradtunk.
Az esti programot szintén a fedélzetre tervezték, fehér orosz estet hirdettek, fehér ruhába is kellett öltözni. Amíg fent volt a nap, be lehetett tartani a dress kódot, de a műsor csak este 21.30-kor kezdődött, de addigra olyan hideg lett, hogy az összes meleg ruhánkat felvettük és még úgy is fáztunk, úgyhogy kihozták a plédeket és mindenki vehetett magának. Mi is kettő plédbe burkolózva figyeltük az orosz táncokat. Érdekes volt a műsor, csak ne lett volna olyan hideg.
2018.08.23 Egész nap tengeren, 1033 km-t megyünk Gdynia-ig
Hűvös, szeles idő van, fedélzeten kint nem lehet megmaradni, pihengetünk a hajón.
Ebéd után kisüt a nap és megpróbáljuk a napozást, de csak fürdőköpenyben lehet, betakarózva.
Ezért elhatározzuk, hogy megnézzük a szaunát. Hallottam, hogy a hajón ingyenesen lehet használni, de mi nem vagyunk nagy szaunások, de most igényeltük a meleget. Nagy a szauna tér, kb. 15 ember elfér bent a finn szaunában, az aroma szauna kisebb, de ott nincs akkora tömeg. Szép a kilátás bentről, a tengert lehet látni.
Ma a későbbi vacsorára megyünk a Markt étteremben, mert későn ebédeltünk, talán ez annyival jobb, hogy kevesebben vannak.
Ma csak egyszer volt színház 21.45-től és német slágereket énekeltek. Színház után az Aida bárban táncoltunk. Az együttes odajött az asztalunkhoz és kedvünkre énekeltek pár magyar számot.
2018.08.24 Gdynia-ba érkeztünk, Lengyelországba
Reggel 8-kor kötöttünk ki, de nagyon szomorú volt az idő, szakadt az eső, sötét volt, úgyhogy jól beöltöztünk, de amikor kiértünk megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincs hideg, legmelegebb napunk volt az út során, 21 fok.
Taxit fogadtunk, akivel megbeszéltük, hogy vigyen el minket Gdanskba és Sopot-ba, de volt neki egy kidolgozott köre, térképpel.
Mire Gdanskba értünk, az idő kitisztult és a nap is előbújt.
Taxisunk elmondta, hogy Gdansk, Gdynia, Sopot „Hármas Város”, a Gdnaski öböl partján 35 km hosszan, 6-10 km szélességben húzódik., Gdansk műemlékekben gazdag ipar és kikötő város, Sopot, forgalmas, kellemes fürdőhely, míg a legészakibb rész Gdynia modern kikötő.
Gdansk műemlékeinek, Sopot fürdőhelyi életének és Gdynia világkikötői romantikájának tulajdonítható, hogy a Hármas Város Krakkóval és Varsóval egyenrangú látnivalókkal büszkélkedik.
Gdansk a korelnöke a Hármas Városnak, a Visztula-delta egyik mellékága, a Motlawa torkolata és a Visztula egyik holtága között terül el.
Gdansk óvárosát a II. világháborúban a földdel tettek egyenlővé, majd gondosan visszaállítottak Hanza-szövetség korabeli pompájában, igazi látványosság.
Kaptunk 3 óra szabad időt, sétáltunk, gyönyörködtünk a városban, de aztán nem sokára ismét beborult és jött az eső. Az óriás keréken kerestünk egy kis menedéket és fentről is megcsodáltuk a várost, majd megkóstoltuk a lengyel sört, ami nagyon finom és visszamentünk a taxihoz.
Ezután elvitt Oliwia-ba, itt egy nagyon szép gótikus katedrális van, ahol 25 perces élő orgona hangversenyt hallgathattunk meg. Nagyon jó az akusztikája a templomnak, úgyhogy varázslatos volt.
Sopot következett, itt szerettem volna egyet strandolni ,de sajnos az idő is kevés volt és az eső lába is lógott, pedig soha ilyen meleg nem volt a Balti-tenger mint most a 23 fokával.
Mire visszatértünk a hajóra ismét rázendített az eső.
Este a színházban ABBA slágereket énekeltek, ez nagyon jó volt és mintha búcsúzkodtak volna az énekesek, mert a következő este nem lesz színház, ugyanis a búcsú est lesz a fedélzeten.
A színház után a németek nagy kedvence, egy műsor volt az Aida bárban, úgyhogy kitúrták szegény Szilviéket és minket is. Számunkra unalmas műsor, nem értettük a poénokat, a tisztek hülyéskedtek és énekelgettek. Egy darabig néztük, de olyan iszonyatos tömeg volt, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, úgyhogy inkább a disco-ba mentünk. itt viszont nagyon jó hangulat lett a koktél akciónak is köszönhetően és jó slágereket is játszottak, úgyhogy még az idősebb korosztály is élvezte.
2018.08.25 Koppenhága, 537 km-t jöttünk idáig
Nedves időt írtak, 19 fokkal, de szikrázó napsütés fogadott minket. Mi már jártunk négy éve ebben a városban, ezért nem akartunk most hopp-on busszal közlekedni, pedig megéri a taxi árakhoz képest, de nekünk konkrét tervünk volt, hogy felkeressük a Tivoli vidámparkolt. A fiam nagy rajongója ezeknek a parkoknak.
A Tivoli egy híres vidámpark és szórakozónegyed Koppenhágában, Dániában. Kapuit 1843.08.15-én nyitotta meg. A Klampenborgközelében lévő Dyrehavsbakkent leszámítva ez a legrégebbi vidámpark, amely érintetlenül maradt fenn napjainkig.
Már a kezdet kezdetén számos látványosságot kínált.Egy képzeletbeli Kelet stílusában megalkotott épületek sokaságát, színházat, zenei színpadokat, éttermeket és kávézókat, virágoskerteket és olyan szórakozási lehetőségeket, mint a körhinta és egy korai, egyszerű, színpadias vasút. Sötétedés után színes lámpák világították be a kertet. Bizonyos estéken különleges, látványos tűzijáték fénye tükröződött a Tivoli taván.
Taxival jöttünk el a kikötőből, 11-kor nyitott csak ki ,addig a Városháza környékén sétáltunk.
Nagyon hangulatos a park, rengeteg virággal, tóval, úgyhogy aki nem akar felülni semmire sem, annak is érdekes.
3 órát töltöttünk itt, aztán Nyhawn-ba vitettük magunkat a taxival, dán koronával kellett volna fizetni, de nekünk eurónk volt, ezért a taxis hasra ütés szerűen számolta ki a fuvardíjat, jól megvágott.
Itt egy nyitott városnéző csatorna hajóra szálltunk, hogy megmutassuk a várost édesanyámnak, de nem volt szerencsénk, mert ismét leszakadt az ég, ráadásul nem is volt semmink, de adtak egy vékony nejlon zacskó szerű poncsót, valamit felfogott, de jól eláztunk.
Így a város néző sétánk is elmaradt, a kis hableány szobrát is csak hátulról láttuk a hajóról.
A hajón a szaunában melegedtünk át ismét.
Ma volt az utolsó esténk és a medencénél lett volna a búcsú pezsgőzés, de ez elmaradt és behozták a színházba, aminek örültünk is, mert nem kellett megfagyni.
Jó kis produkció volt ez is, szintén táncosokkal énekesekkel és előtte kijöttek még a tisztek és a személyzet tagjai, az egyik énekelt is egy szép dalt.
Még ezután egy kicsit táncoltunk a kedvenc bárunkban, elbúcsúztunk a zenekartól és csomagolni mentünk.
Nem tettük ki a bőröndöket, nem volt kötelező.
2018.08.26 vasárnap visszaérkezés Kielbe
Sajnos ez a nap is eljött, nem kellett olyan korán kelni, mert 9 óráig maradhattunk a kabinban, úgyhogy kényelmesen megtudtunk reggelizni és utána a csomagokkal lesétáltunk a hajóról.
A parkoló társaság emberei vártak a kikötőben és vittek is minket az autónkhoz.
Összességében jó volt a hajóút, szép helyeket láttunk, az idő lehetett volna egy kicsit jobb is.
Az Aida hajó kimondottan a németeknek van kitalálva, mi nem beszélünk jól németül, ezért nekünk annyira nem jött be, valamint mi szeretjük a szórakozást, az animátorokat, a kiöltözést, a kényelmes ültetéses vacsorákat, itt pedig inkább ez a laza stílus megy, de ha lesz még jó akció az Aida-nál akkor biztosan visszatérünk, mert azt el kell ismerni, hogy jó ár-érték aránnyal bír, mivel az összes költség, illeték, borravaló, italok bent vannak az árban, úgyhogy vetekszik az olaszokkal.
