Nemrég jöttem meg a Sóletfesztiválról, ott jártam, nézelődtem, kóstolgattam és jól éreztem magam. Kellemes hangulatú, jól szervezett utcai rendezvény, érdemes volt megnéznem. Többféle sólet volt, és azzal a szándékkal mentem ki, hogy legalább két fajtát megkóstolok. Az izraeli változattal meg is tettem, egészen csöppet, kellemesen csípős volt, és krumpli is főtt belé. Megkóstoltam volna a magyart is, de kénytelen voltam rájönni, hogy már én sem vagyok a régi. Negyven évvel ezelőtt másfél nap alatt megettem a Globus konzervet, most viszont egy tányértól is tökéletesen jóllaktam. Ilyenkor bosszant igazán, hogy egyedül mentem, ha valaki velem jön, szépen elfelezzük, mind a sóletet, mind az élményt.

Volt még flódni is, nagyon guszta, de meg sem próbáltam. A pékségnél kissé haboztam, mert csodás kalácsillat volt, majdnem kísértésbe estem, de mint mondtam, addigra jóllaktam.

Sok volt a fiatal, érdekes módon jó néhány keleti látogatóval is találkoztam. A fiatalok közül jó néhányan bőröndöt gurítottak, lehet, hogy valami ifjúsági szálló volt a környéken?

Az ételpultok előtt hosszú volt a sor, de a kiszolgálás gyors és udvarias. Néhány emléktárgyat is vásárolhatott, aki ezt akarta. Magában az utcában jó egynéhány cukrászda is található.

Miután a környéken volt egy Star Wars modell és makett kiállítás és vásár, persze hogy nem mulasztottam el, hiszen kőhajításnyira volt egymástól a kettő. Egész érdekes volt, bár bevallom, a figyelmem időnként megoszlott a tárgyak és a kissé korhadt padló között.

Ezt nem részletezem, csak a filmsorozat rajongóit érdekelné.

Egy kicsit sétáltam a környéken, és az Operett Színház előtt egy szobrot láttam. Még bőven volt hely mellette a padon. Érdekelt, ki volt ez a vendégszerető úriember, Mint kiderült, Kálmán Imre, és ezt stílszerűnek találtam.

Szerencsém volt, mert csak akkor kezdett el esni, amikor már rászántam magam a hazaindulásra. Igaz, akkor sem nagyon.