Nekem is az egyik kedvencem. Meg Tonks. De amúgy a jó oldalon mindenkit szerettem. A gonosz oldalon meg nem azt mondanám, hogy bírtam őket, de voltak érdekes karakterek, akik ellen ugyan szurkoltam, de nem idegesítettek, mert érdekesek/stílusosak voltak (Bella, V.) és voltak olyanok, akikre jobban "haragudtam" (Umbridge, Lucius.) Leginkább azért, mert nekik volt érzelmi belátóképességük, és tudatosan döntöttek úgy, hogy megideologizálva a dolgot gonoszságokat művelnek. 

Voldinak papolhattak a szeretetről, empátiáról, jóról, rosszról, neki olyanok voltak, mint született vaknak a szín fogalma, és nem azért, mert így akarta. Bella meg szimplán zakkant volt.

Lucius viszont tudta szeretni a feleségét, a fiát, tudott félni attól, hogy elveszíti őket - tehát tőle elvárható lett volna, hogy átérezze, milyen szörnyű is megölni egy gyereket, mégis sok gyerek halálát tervezte a 2. részben, és az 5. részben is hidegvérrel mondja a többi halálfalónak, hogy Harry társait megölhetik...az ő fiával egykorú gyerekeket.

Viszont éppen azért, mert nem az alapvető érzelmi életében volt defekt, számára volt lehetőség bűnbánatra és jobbá válásra, V. számára meg igazából sosem. Érdekes az is, hogyan láthatta a roxforti csata után a világot a Malfoy-család, Lucius és Narcissa pusztán azért könnyebültek meg V. bukása után, mert megszabadultak a lassan ellenük forduló zsarnoktól, de továbbra is makacsul kitartottak az eszméi mellett, vagy azokat is más színben látták, miután Voldi náluk rendezte a kivégzései meg a kínzásai egy részét...Lucius a korábbi rémuralom alatt is hf. volt, így neki lehet, hogy nem volt sokkoló az ügyért ontott vér, ezt mutatja az is, hogy megnyittatta a Titkok Kamráját, de Narcissának talán igen...Draco-nak meg bizonyosan.

Egyébként a HP wikin azt írják, Pansy-vel azért is szakította meg a kapcsolatot, mert Pansy továbbra is túl aranyvérmániás meg mugliutáló volt, míg Astoria Greengrass ugyan aranyvérű, de nem szélsőséges nézetű. Ha a CC-ben ábrázolt jellemét nem is vesszük kanonikusnak, a 7. rész végén is ott az a biccentés Harry felé...