Igen, a Kép-mutogató nekem is feltűnt, ismertem a verset, de a homokrajzokkal együtt valahogy agyon megfogott, még könnyeztem is rajta. igen, ez kissé misztikus, de azért Arany itt is realista marad. Például a grófkisasszony nem tud az új helyzethez alkalmazkodni, hogyan is tudna?

Petőfi emlékével nem ilyen egyértelmű a helyzet, lásd az alábbi versrészletet.

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,
Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyilt ablakon,
Meg-megsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyü lépteit
És önfeledve ajkam szól: te itt?...

S döbbenve ismerek fel rajzomon
Egy-egy vonást, mit szellemujja von.

„Övé! kiáltom, itt, ez itt övé:
A szín erős, nem illik együvé.”

Lehet, hogy ez nem szó szerint értendő, hanem az irodalmi hatását mutatja, de figyelemre méltó.