Szerintem tőle ezek a szükségletek voltak eleve idegenek. Nekem ő egy full aszex karakternek jött le, a lelke szétsarabolása után mindenképpen. Esetleg kora huszonéves korában beleférhetett még neki ilyesmi, na de azok után, amiket később művelt magával... Mindig úgy képzeltem el a kapcsolatát Bellával, hogy az csurgatja utána a nyálát (fene a gusztusát) ő meg tesz rá nagy ívből, ha éppen nagyon jókedvében van, akkor hajlandó normális hangnemben beszélni hozzá, max. ennyi. Az, hogy kegyeskedett az 5. rész végén legalább Bellát kiszedni a slamasztikából, meg a 7. végén kiakadni, hogy kinyírta Molly a szeme láttára, szerintem a maximum volt tőle. De hát Rowling a nevét adta az Elátkozotthoz, így le kell nyelni ezt a békát.

Delphini-ről amúgy V. tudott, ez az alternatív világból kiderül, amiben ő nyerte meg a roxforti csatát. Ott Delphini amolyan helyettesi és alvezéri rangban ténykedik. Ez alapján V, amennyire a személyiségzavara ezt engedte, normálisan állt hozzá.