Úgy látom, némi kultúrszünet. Nálam is, mert ha meleg van, nem szívesen mozdulok ki hazulról. Ezért egy filmről akarok írni. Erre is véletlenül találtam rá, odatévedtem és ott is maradtam. A címe Kukoricasziget, és olyan emberi történet, ami megragadta a figyelmemet. Érdekes módon alig-alig beszélnek benne, ennek ellenére a helyzet nagyon is érthető és drámai.

Augusztus-szeptemberre már szinte teli az előjegyzési naptáram, addig is igyekszem felkészülni.