Egy ismerősöm kérésére ide másolom be...

 

Mennyi az annyi? - Keke Rosberg 1. rész.

 

 

Az autó és motorsportok nyilvánvalóan külön kategóriát képeznek a sportvilágban. A műszaki háttér alapvetően meghatározza az erőviszonyokat és az eredményeket. Mindebből szinte elkerülhetetlenül következik, hogy mindig lesznek versenyzők, akik tehetségükhöz mérten viszonylag sikeresebbek lesznek, és olyanok is, akik soha nem fogják tudni teljességgel kibontakoztatni a bennük rejlő képességeket. Ez egyfelől sokakat eltántorít a technikai sportok követésétől - mondván, hogy nem igazságos az, hogy nem feltétlenül a legjobb, a legtehetségesebb érvényesül - másfelől viszont pont ez ad egy fajta sajátos varázst nekik, hiszen állandó izgalmat, váratlan fordulatokat és nem utolsó sorban végeláthatatlan mennyiségű vitatémát szolgáltat, hiszen mindig lesznek versenyzők, akiknek képességeit a rajongók alulértékelik, vagy éppen túlmisztifikálják.

 

 

Az egyik ilyen rendkívül alulértékelt versenyző az 1982-es világbajnok Keke Rosberg. Meglepően sok F1 rajongótól hallottam ugyanis azt a kijelentést, hogy Keke Rosberg a Forma-1 történetének egyik leggyengébb világbajnoka, hiszen mindössze egyetlen győzelemmel lett világbajnok ráadásul úgy, hogy legerősebb riválisai végzetes balesetek következtében már a szezon derekán kidőltek a sorból és a többi ellenfelét is pechsorozat sújtotta. Aki egy kicsit többet olvasott azt is tudja, hogy Rosberg 1986-ban Alain Prost mellett a Mclaren csapatban szinte labdába se rúgott miközben a francia megvédte világbajnoki címét. Ha itt megállunk, az első repülő finn pályafutásának megismerésénél valóban levonhatjuk a téves következtetést, hogy nem volt több mint egy jó középversenyző, akinek az ölébe hullott motorsportok királykategóriájának világbajnoki címe.

Érdemes azonban egy kicsit tovább kutakodni a témában, de ebben az esetben könnyen lehet, hogy hamarosan kénytelenek leszünk felülbírálni kezdeti álláspontunkat...  No de menjünk szépen sorban.

 

Azt a részt most átugorjuk, hogy Svédországban született Mikulás napján és hogyan gyűjtögette a győzelmeket a finn- a skandináv és EB gokartversenyeken illetve később a különböző formaautós kategóriákban Amerikától Tasmániáig, hiszen ez az interneten bárhol megtalálható.

Az már annál érdekesebb, hogy élete második F1-es szabályok szerint megrendezett versenyét (mindössze 15 Forma 1-ben teljesített versenykörrel a háta mögött) az 1978-as British Racing Drivers' Club (Brit Autóversenyzők Klubja) által Silverstone-ban kiírt BRDC International Trophy-t - mely gyakorlatilag egy bajnokságon kívüli Forma 1-es verseny volt - szakadó esőben megnyerte Emerson Fittipaldi előtt, miközben olyan nevek véreztek el mint Mario Andretti és Ronnie Peterson a '78-as vb két főszereplője vagy Niki Lauda a világbajnoki címvédő. Mindezt egy újonc istálló a Theodore Racing olyan autójával (TR1) amely abban az évben egyetlen időmérőn sem volt képes kvalifikálni magát a versenyre (vb futamokon Rosberg sem)! A '78-as év egyébként sikertelen ingázás volt számára két sereghajtó csapat a Theodore és az ATS között.

1979-ben, a két évvel azelőtt premiergyőzelemmel bemutatkozó, de erre az évre leszállóágba kerülő Wolf csapathoz csatlakozott a monacoi nagydíjat követően, mégpedig a három évvel korábbi világbajnok James Hunt helyén, aki megunta a kilátástalan küzdelmet a gyenge WR7-essel és a pályafutását is befejezte. A finn kénytelen kelletlen végigasszisztálta a német csapat hattyúdalát. A '79-es szezont követően a brazil cukortröszt a Copersucar kivonult a Fittipaldi csapat mögül, a brazil testvérpár így új alapokra helyezte istállóját. A Skol Barsil támogatásával felvásárolták a Wolf Racinget és vele együtt Rosberget, aki így a mezőny egyik legmagasabban jegyzett tagjának a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldinak lett a szárnysegédje. A felállás bíztató volt: a csapatnál olyan nevek dolgoztak mint Ralph Bellamy aki Colin Chapman mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a korszakalkotó Lotus 78 'wing car' megalkotásában. Ott volt Giacomo Caliri aki a Ferrari tervező szekcióját irányította a '70-es évek derekán. Mellette Harvey Postlethwaite aki később a Ferrarinál vált igazán nagy névvé miután a mezőny legjobb autóját biztosította Villeneuve és Pironi számára, majd a Tyrellel írta be magát a történelem könyvekbe miután emelt orrú, alsó légcsatornás autójával (Tyrrell 019) napjainkig tartó forradalmi újítást hozott az együléses autóversenyzésbe. Illetve itt mutatkozott be egy friss diplomás mérnök, egy bizonyos Adrian Newey... Ám a mutatós névsor nem állt össze csapattá vagy legalábbis mindez nem mutatkozott meg a végtermék az F7-es teljesítményében.

Ennek ellenére az év nem kezdődött rosszul: Argentínában Rosberg a tizenharmadik helyről indulva életében először pontot szerzett, sőt azonnal a dobogóra is felállhatott, ám Fittipaldi csak szenvedett a mezőny végén. Két héttel később még nagyobb megrázkódtatás érte a brazil bajnokot. Nem elég, hogy fiatal alkalmazottja mind az időmérőn, mind a versenyen megverte, de még egy látványos előzést is bemutatott rajta a hazai közönsége előtt a saját autójával... Az év további része is küszködéssel telt. A Fittipaldi autók az esetek zömében a mezőny leghátsó traktusába kvalifikálták magukat, Rosberg három alkalommal még a rajtrácsról is lemaradt ezzel együtt is felülmúlta neves csapattársát, aki mindössze négy versenyen tudott nála jobb időmérőt produkálni és a futamokon is rendre lassabb volt nála. Év végén a számos kiesés mellett mindketten egy-egy bravúros harmadik helyet és még egy-egy pontszerzést tudtak felmutatni Rosberg 6, Fittipaldi 5 ponttal zárt. Hunthoz hasonlóan Fittipaldinak is elege lett a vergődésből és jó pár évre visszavonult a versenyzéstől (a '80-as évek második és a '90-es évek első felében az amerikai IndyCar sorozat meghatározó alakja, bajnoka és kétszeres Indy500 győztes lett). 1981-ben Rosberg csapattársa a szintén brazil Chico Serra lett. A F8C még gyengébbre sikerült, mint az elődei. A csapat számára a kihívást a rajtrácsra való bejutás jelentette. A tizennégy versenyből Rosberg kilenc, Serra mindössze öt alkalommal tudta magát kvalifikálni, miközben mindannyiszor elmaradt a finntől. Rosberg pályafutása kritikus pontra érkezett, harminchárom évesen négy Forma1-es szezon után mindössze két pontszerző helyet tudott felmutatni. Ki gondolta volna mindezt a szenzációs '78-as silverstone-i győzelem után?!

 

Ekkor következett be a váratlan fordulat.

Az 1980-as világbajnok Alan Jones bejelentette visszavonulását és Frank Williamsnek szüksége volt egy másodpilótára a vb aspiráns Carlos Reutemann mellé. Rosberg aki hanyatt-homlok menekült a Fittipaldi csapattól jó választásnak tűnt, sőt...

A Williams ebben az időszakban is élcsapatnak számított; 1980-ban Jones megnyerte a világbajnokságot míg '81-ben a két Williams addig huzakodott míg Piquet elhappolta a bajnoki címet az orruk elől (nem ez volt az utolsó ilyen eset a Williams csapat történetében). Egy Williams ülés 1982-ben is jó kilátásokkal kecsegtetett még akkor is ha egyre nyilvánvalóbb volt a turbós csapatok erőfölénye és a csapat a '82-es évet még az előző évi FW 07-es továbbfejlesztett változatával kezdte. A mezőny elképesztően erősnek és kiegyensúlyozottnak mutatkozott. Ott voltak a bivalyerős turbók; a Ferrari Gilles Villeneuve-vel és Didier Pironival, a Renault Alain Prosttal és Rene Arnoux-val, a Brabham Nelson Piquet-vel és Riccardo Patresevel (bár a Brabham még néhány futamon bevetette a régi jó Cosworthot), valamint a szívómotoros riválisok a McLaren a John Barnard által tervezett forradalmi karbonszálas üvegnyak konstrukciójával (mely később a Porsche turbójával három vb címet nyert zsinórban), John Watsonnal és a visszatérő Niki Laudával és a Lotus Nigel Mansellel és Elio de Angelis-szel...

• Az év kapásból egy botránnyal, a Lauda által indított versenyzősztrájkkal kezdődött Dél Afrikában. A versenyt végül megtartották és indításként Rosberg az időmérőn egyből megelőzte Reutemannt bár a versenyen gondjai voltak az autóval, és míg az argentin második lett addig ő az ötödik helyet szerezte meg, miközben Prost egy defekt után a nyolcadik helyről, körhátrányból elképesztő győzelmet aratott. Rosberg pontszerzése az új csapatban bemutatkozásnak nem volt rossz.
• Braziliában a harmadik helyről indulhatott és hatalmas csatát vívott Villeneuve-vel, a két Renault-val, és a két Brabhammel. Arnoux ütközött, Patrese kicsúszott, Prost lemaradt, így Villeneuve mögött Rosberg és Piquet maradt közvetlen közelben oda-vissza előzgetve egymást. Mígnem a 29. körben Piquet támadta a kanadait aki a kerékvetőn megcsúszott és a védőhálóban landolt. A versenyt végül Piquet nyerte Rosberg előtt, de a Reanult óvása után mindkettejüket kizárták szabálytalan víztartály miatt így Prost már két győzelemmel állt. Reutemann Rosbergtől másodszor is kikapva a hatodik helyről indult, majd ütközés miatt kiesett. Az argentin, aki még mindig nem tudta kiheverni az előző évi csapaton belüli rivalizálás miatt elveszített bajnokságot, úgy ítélte meg, hogy az alig 500 lóerős Cosworth motorral hosszútávon nem lehet felvenni harcot a turbók ellen (a Renault 540, a BMW 570, a Ferrari 585 lóerős volt) és a második futam után visszavonult. Helyére az 1978-as világbajnok Mario Andretti érkezett aki az előző év végén köszönt el az Alfa Romeotól.
• Ehhez képest Long Beachben De Cesaris megszerezte a pole-t az Alfával míg Andretti (hat hellyel Rosberg mögé) a 14. helyre kvalifikálta magát a Williamsel. A versenyen sem termett számára több babér: ütközés után kiesett. Eközben Rosberg klasszikus csatát vívott Villeneuve-vel. Kétszer mutatta be rajta a később védjegyévé vált erőcsúsztatásos kigyorsításból indított előzést. Először még Villeneuve visszaelőzte (a hosszú egyenesben elviharzott a Williams mellett) a brutális erejű (585 LE-s) Ferrarival, de a második visszatámadáskor elfékezte magát és megpördült. Rosberg végül második lett a visszatérése után harmadik versenyén diadalmaskodó Lauda mögött.
• San Marinoban folytatódott a botrányok sora. A FISA-FOCA háború újabb fejezeteként a FOCA-hoz kötődő brit csapatok (így a Williams is) bojkottálták a futamot tiltakozásul a brazíliai kizárások miatt. A verseny Ferrari-Renault párbajt hozott majd miután a franciák kiestek a Ferrari gálázott hazai közönsége előtt. A háttérben azonban már kibontakozóban volt egy újabb - hamarosan tragédiába torkolló - botrány. Ugyanis (ugyanúgy mint hét évvel később ugyanitt) felrúgtak egy "megnemtámadási" egyezményt. Villeneuve és az őt "váratlanul" megelőző Pironi között végleg elmérgesedett a viszony.
• Két héttel később Belgiumban az időmérőn meg is történt a baj. Az eszelősen hajtó Villeneuve belerohant Mass Marchjába és halálos balesetet szenvedett. A Ferrari félkarú óriássá vált. A Williams közben elkészült az új könnyített FW08-assal melyet be is vetett Zolderben, és Rosberg új csapattársa Derek Daly lett. A finn ezúttal is a harmadik helyről indult és Arnoux kiesése után vezetett. Az okosan taktikázó kemény keverékű gumikkal hajrázó Watson azonban vészesen közeledett. Rosberg nem akarta átengedni a győzelmet bevállalta a kockázatot, hogy a teljesen elkopott lágy gumikkal is felveszi a kesztyűt. A gumik azonban már nem voltak erre alkalmasak; az utolsó előtti körben megcsúszott, Watson elhúzott a Williamsnek pedig meg kellett elégednie a második hellyel.
• A kaotikus monacoi nagydíjon Rosberg a felfüggesztéssel bajlódott és ki is esett miközben a sorozatos kieséseknek köszönhetően a hajrában még akár Daly is nyerhetett volna ám két körrel a vége előtt balesetet szenvedett. Végül Patrese nyert Pironi előtt.
• Detroitban Rosberg újabb hihetetlen előzést mutatott be ezúttal Prostot előzte külső íven (az első helyért), ám a verseny végén autója látványosan lelassult és csak negyedik lett, míg Watson ezúttal is szenzációs győzelmet aratott a McLarennel.
• Kanadában újabb haláleset borzolta a kedélyeket (a fiatal Riccardo Paletti rohant az ütközést szerencsésen megúszó Pironi autójába a rajt után), a Brabham kettős győzelmet aratott Piquet vezérletével míg Rosberg feladta a futamot váltóhiba miatt.
• Hollandiában újfent domináltak a turbók, Pironi fölényesen nyert a Ferrarival Piquet előtt, a Renault-k kiestek, Rosberg pedig a legjobb szívómotorosként elhozta a harmadik helyet Lauda elől.
• Brands Hatchben aztán Rosberg megszerezte első pole pozícóját a Brabhamek előtt, de a szerencse továbbra sem szegődött mellé. A felvezető körben úgy tűnt az autója megadja magát ám végül el tudott rajtolni a mezőny végéről. A versenyen keményen nyomult előre, de az üzemanyag-ellátó rendszer végleg cserben hagyta és kiesett, közben Lauda behúzta második győzelmét.
• A hosszú egyenesekkel tarkított Paul Ricardon esélye sem volt beleszólni a turbók küzdelmébe. A két Brabham kiesett az élről így a két Renault nyert a két Ferrari előtt, Rosberg ezúttal is "megnyerte a szívómotorosok külön versenyét" és ötödik lett.
• Hockenheimben újabb súlyos baleset történt, mely kísértetiesen hasonlított Villeneuve tragédiájához. Az esős időmérőn a rossz látási viszonyok között egykori csapattársa, Pironi rohant bele levezető körön levő Prostba, a Ferrari átugratott a Renault fölött úgy hogy közben az egyik kereke érintette Prost sisakját, majd kb. 300 méterrel odébb darabokra hullva földet ért. Pironi túlélte, de a súlyos lábsérülése karrierjének végét jelentették. Prost attól a naptól fogva gyűlölte az esős versenyeket. A versenyen a fél-tank benzinnel induló Piquet magabiztosan vezetett, amikor ütközött a lekörözött Salazarral. A brazil nekiesett a chileinek akit a sisak védett meg az ütések erejétől. A versenyen természetesen az állva maradt turbók domináltak és a Villeneuve helyére szerződtetett Tambay nyert, mellette a dobogóra Arnoux valamint (szokás szerint) legjobb Cosworthos Rosberg állhatott még fel.
• Ausztriában a Brabham tovább kísérletezett a verseny közbeni tankolással, de nem tudtak végig menni, Rosberg a rajt utáni tülekedésben visszaesett a hetedik helyre, a Lotusok is megelőzték. A turbósok szépen sorban elvéreztek már csak öt kör volt hátra, amikor a győzelem felé haladó Prost autója is kigyulladt. De Angelis került az élre de folyamatosan jött fel rá a vadul hajrázó Rosberg. Az utolsó kör utolsó kanyarjában érte utol és a célegyenesben bevetette magát a Lotus mellé, de 0,05 másodperccel lemaradt a győzelemről...
• A Dijonban rendezett svájci nagydíjon Rosberg először és utoljára a szezonban kikapott a csapattársától az időmérőn. A verseny azonban annál jobban sikerült számára. Már a verseny elején megelőzte Laudát, és kiválóan tartotta a Renault-k és a könnyű tankkal induló Brabhamek tempóját. Majd amikor azok kiálltak tankolni megelőzte Arnoux-t és nyomás alatt tartotta a 40 lóerős erőfölényben levő, élen álló Prostot. Amikor Prost autójának oldalsó "szoknyájáról" leszakadt egy darab és bizonytalanná vált, Rosberg mindent kipréselve a szerény Cosworth motorból végső támadást indított. Öt körrel a vége előtt általános megrökönyödésre megelőzte a hazai pályán, hazai turbót vezető favoritot és megszerezte élete első Forma 1-es győzelmét és átvette a vezetést a bajnokságban.
• Enzo Ferrari az év végére visszacsábította Mario Andrettit, aki bizonyította, hogy tudása mit sem kopott és kapásból megszerezte az edzéselsőséget Monzában (emlékezzünk hogy sikerült a hasonló beugrása a Williams-szel!). Ez is kiemeli azt, amit egyszerűen nem lehetett nem észre venni, hogy Rosberg mennyire erőn felül teljesít. Két versennyel a vége előtt vezette a bajnokságot egy olyan autóval, aminél minimum hat autó gyorsabb volt a mezőnyben és bár ellenfelei is sokat botlottak őt is számtalan probléma hátráltatta. Monzában akár a bajnoki címet is bebiztosíthatta volna, de menet közben elhagyta a hátsó szárnyát (bár be tudott kocogni a boxba egy újért) és lemaradt a pontszerző helyekről. A versenyt Arnoux nyerte a Ferrarik előtt.
• A szezonzáró las vegasi futam előtt Rosberg kilenc ponttal vezetett Watson előtt, ami azt jelentette, hogy egyetlen árva pontocska is bajnoki címet ért, míg Watsonnak győznie kellett és az, hogy a finn ne szerezzen pontot. A McLarennek ráadásul az időmérő sem sikerült Watson csak a kilencedik helyről indulhatott. A versenyen aztán mindent egy lapra feltéve rohamozott, de szenzációs száguldása csak a második helyre volt elég Alboreto mögött, míg Rosberg okosan, vigyázva behozta a Williamset az ötödik helyre és ezzel megszerezte sportág történetének egyik legvitatottabb a bajnoki címét.

Tény, hogy Rosberg sikeréhez kellett a turbós autók megbízhatatlansága, és a Ferrarit sújtó tragédiák, de az is vitathatatlan, hogy fantasztikus teljesítményt nyújtott. Riválisaival szemben Rosberg szinte végig hibátlanul autózott. Watson Angliában, Prost Monacoban csúszott ki, Lauda kétszer ütközött, Piquet két-két, Arnoux három-három kicsúszást illetve ütközést produkált. A balesete előtt Pironi Long Beachben, Villeneuve Braziliában csúszott ki. Emellett Roberget is számtalan probléma hátráltatta, Brazíliában elvették a második helyét, San Marinóban rajthoz sem állhatott, Monacoban, Angliában és Kanadában kiesett, míg Dél Afrikában, Detroitban és Monzában pozíciókat veszített az autó miatt és akkor még nem említettük az ausztriai és a belgiumi drámákat... Emellett folyamatosan erőn felül teljesített. Amikor összeállt az FW 08-as, rendre a legjobb szívómotoros volt a mezőnyben nem egyszer a turbósokat is megtréfálva. Hatalmasat küzdött Brazíliában, Ausztriában, szenzációs előzéseket mutatott be Long Beachben, Detroitban. Bravúr volt a brads hatch-i pole és természetesen a dijoni győzelem. Innen nézve már nem is tűnik olyan gyengének az az egy győzelemmel megszerzett bajnoki cím.

 

 

A folytatásból kiderül, hogyan alakult a címvédő szezon, majd a Honda Turbo premier, mire ment egymással Mansell és Rosberg a Williamsnél, mi/ki jelentette a fő problémát Kekének a McLarennél és megvizsgálunk néhány jellegzetességet a "Repülő Finn" vezetési stílusában...

 

Addig is egy kis kedvcsináló:

 

https://vimeo.com/49553840

https://www.youtube.com/watch?v=xGLTjIkJq8M

 

 

 

maglor