A fáraók átka

Az izotópok radioaktivitásának mértéke különböző.

Izotópiának nevezzük azt a jelenséget, hogy a legtöbb elem nem alkot egységes anyagot, hanem különbözőizotópok keverékéből áll. Az ólom (atomtömege 207,2) izotópiája rendkívül érdekes jelenség. Ólom keletkezik pl. az urán és a tórium bomlása során is, igaz, ennek ideje milliárd években mérhető. Izgalmas gondolat, hogy az a radioaktív bomlás, amely ilyen elképzelhetetlenül hosszú idő alatt ér a végére, az is elkezdődött valamikor. A különböző elemek felezési idejének ismeretében és a radioaktivitásukat összehasonlítva megállapítható, hogy valamennyi radioaktív anyag keletkezésének időpontja nagyjából egybeesik. Ezzel a módszerrel kiszámolhatjuk akár a bolygónk kialakulásának idejét is. Az egyes tudományok képviselői nem jutottak teljesen egységes eredményre, ezért földünk kora kettő- és négymilliárd év között ingadozik.Az atomok bomlásának szabályai szerint ezer kilogramm uránból tízezer év alatt egy gramm nem sugárzó ólom keletkezik. E mögött az alig látható eredmény mögött tehát hihetetlen méretű energiaátalakulás áll, amely ugyanilyen jelentős hatásokat is hozhat magával. Ha az egyiptomi királysírok valóban radioaktív anyagokat tartalmaznak, akkor ezeket nem feltétlenül óriási kőtömbök vagy fémtárgyak mögött kell keresnünk. Az ókori egyiptomi tudomány magas fejlettségi szintje mellett elképzelhető, hogy az egyiptomiak ismerték azt a folyamatot, amelyet1934-ben Joliot Curie-házaspár fedezett fel (újra): az atommagok elemi részecskékkel történő bombázásával az egyébként nem radioaktív elemek is sugárzókká tehetők.

Múmia a Titanic fedélzetén

Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor a sírokban talált számtalan amulett és ismeretlen jelentőségű és rendeltetésű tárgyak egy része feltételezhetően halálos sugarakat kibocsátó védelmi berendezés, amelyeknek az a céljuk, hogy beteljesítsék az átkokat, ami az isteneknek nem áll módjukban.Ez a teória magyarázatot adna számos kutató és régész halálára. És talán századunk legnevezetesebb hajókatasztrófájára is.1912. április 14-én Southamptonból New York-ba tartva elsüllyedt az akkori világ legszebb, legnagyobb és leggyorsabb hajója, a Titanic. A tökéletesen biztonságosnak tartott hajó nekiütközött egy jéghegynek.Ebben a katasztrófában titokzatos, máig sem tisztázott szerepet játszott a Titanic parancsnoka, Smith kapitány. Smith feddhetetlen , nagy tapasztalatú tengerész volt - különben nem is kerülhetett volna ebbe a tisztségbe. De 1912. április14-én furcsán viselkedett. Ez már az útvonal kijelölésekor megnyilvánult, majd később, amikor mentőhajókat kellett segítségül hívni, továbbá a mentési tervvel kapcsolatban, amelyet csak az utolsó pillanatban hirdetett ki. A Titanic fedélzetén utazott 2200 utas, 40 tonna burgonya, 12000 palackásványvíz, 7000 zsák kávé, 35000 darab tojás, valamint 1 darab egyiptomi múmia.Az angol Lord Canterville szállította a múmiát Angliából New Yorkba. Egy IV. Amenhotep uralkodása idején rendkívüli köztiszteletnek örvendő látnok asszony preparált teteméről volt szó. Az eretnek fáraó, IV. Amenhotep-Ehnaton székhelyén,Tell el Amarnában találtak rá a sírjára. Minie és Aszjút között valamikor egy kis templomot, a "szemek templomát" állították ennek a jósnőnek.A múmiát a szokásos ajándékokkal és amulettekkel látták el. A feje alól egy Ozirisz alakját viselő amulett került elő ezzel a felirattal: "Ébredj fel az álomból,amelyben alszol, és a szemed tekintete legyőzi mindazt, ami ellened tétetik."Ez vajon utalás lehetett a múmia radioaktív védelmére?Annyi bizonyos, hogy a tetemet egy faládában szállították és rendkívül nagy értéke miatt nem a hajó rakterében helyezték el, hanem a parancsnoki híd mögött. Az is biztos, hogy számtalan múmiákkal foglalkozó kutatón az elmezavar félreérthetetlen jelei mutatkoztak. Vajon Smith kapitányt is sugárhatás érte? Ő is a fáraók átkának lett az áldozata?A tudomány sajnálatos eredménye az is, hogy bár pontosan ismerjük a radioaktív energia felhasználásának lehetőségeit, az esetleges mellékhatásokat illetően lényegében még sötétben tapogatózunk. Ez kevésbé igaz az atomrobbantások vagy a reaktorbalesetek szélsőséges következményeire, mint a mérsékelt fokú sugárfertőzésre.Az atomfizikusok szerint az embernél 5 rad (a radioaktív sugárzás mértékegysége) már torz képződéshez vezethet a szervek fejlődésében. A fürkészdarazsak azonban megmagyarázhatatlan módon 200 000 rad sugárzást is túlélnek, egyes mikroorganizmusokat pedig 500 000 rad sem pusztít el.Az ember esetében a radioaktív sugárzás következtében fellépő mutációk a 46 kromoszómát érintik. Egyes sugárfertőzött betegeknél ettől eltérő számú kromoszómát is találtak, 47-et, ami a mongoloid idiotizmussal azonos.

Akita földalatti folyosói
Bár nem voltak kotrógépeik, csupán az izmaik ereje, az ókori egyiptomiak mégis kimagasló teljesítményeket nyújtottak: felszínre hoztak mindent, amit a föld a rendelkezésükre bocsátott. Mindenekelőtt az aranyat. És mivel az arany és az urán egyazon kőzetben fordul elő, kétségtelen, hogy uránt is bányásztak, és amint már említettük, ma is folyik Egyiptomban uránkitermelés.Több írás is említ ókori bányákat. Ott van pl. Umm-Garayat, "a falvakszülőanyja", amelyet az óegyiptomiak Akita néven ismertek. A Nílustól kb. hatvan kilométernyire keletre fekvő Umm-Garayat környékén több bánya is található. A bányamérnökök becslései alapján ezekből a föld alatti folyosókból az ókorban legalább százezer tonna kőzetet termeltek ki.Kuba falu közelében leltek rá egy kőbe vésett feliratra, amely egy II.Ramszesz korában végzett sikertelen kútfúrásról számol be. A hely megnevezése így hangzik: "az aranybányák völgye". Egy Torinóban őrzött papirusz meg is említi Akita vidékét. Ebben a szövegben ez áll: "a hegyek, amelyekből aranyat hoznak fel,vörös színűek". Ezen a területen már I. Széthi fáraó is végzett fúrásokat i. e. 1400 táján.Igaz, hogy egyetlen óegyiptomi papiruszban és falfeliratban sem fordul elő az urán vagy a rádium fogalma. Ez azonban még korántsem jelenti, hogy nem ismerték ezeket az elemeket. Valószínűleg anélkül alkalmazták a bennük rejlő erőket, hogy tisztában lettek volna azok okaival.A földkéreg minden tonnája áltagosan 70 gramm rezet és 16 gramm ólmot rejt, de csak 0,002 gramm aranyat. Az egyiptomiak, akik a sírjaik díszítéséhez szükséges aranyat tonnaszámra bányászták, bizonyosan találkoztak a tóriummal és az uránnal is. A tórium ugyanis tonnánként átlagban 11, az urán 4 gramm mennyiségben van jelen.Nem véletlen, hogy az aranyat és az uránt gyakran ugyanabból a bányából hozzák a felszínre. Mindkét elem főleg gránit- és gneiszvidékeken található. A dél-afrikai witwatersrand híres aranyérce pl. nem csak hihetetlenül sok aranyat tartalmaz(6-10 grammot tonnánként), hanem egyúttal uránt, és tóriumot is. Több witwatersrandi bánya az utóbbi időben át is állt az aranyról az uránkitermelésre.Az egyiptomiak már a nagy piramisok kora előtt is bányásztak aranyat.Quibell, a régész, aki egy el-Kab nevű falu mellett történelem előtti korból származósírokra bukkant, az egyik sírban egy aranyrudat talált. A Tell el Amarnában felfedezett, táblákra írott levelekben egy babilóniai király arra kéri IV. Amenhotepet,hogy adományozzon húsz talentum aranyat egy új templom építésére, ahogyan egyszer már az atyja és Kappadónia királya számára is adakozott. Az arany ugyanis bőségesen rendelkezésére állt a fáraónak. A századforduló táján több bányavállalat is megvizsgált sok ókori egyiptomi bányát, hogy érdemes-e folytatni a kitermelést. Az amerikai aranylázra emlékeztető módon harminchárom expedíció vágott neki az egyiptomi és a núbiai sivatagoknak,hogy megnézzék, mit hagytak meg az egyiptomiak. És az eredmény: valamennyi lelőhelyet alaposan kimerítették. Ennek ellenére huszonöt - túlnyomórészt angol - társaság és szindikátus folyamodott az egyiptomi államhoz kitermelési koncesszióért.A legjelentősebb ezek közül az Egyptian Mines Exploration Company volt,amelynek koncessziója a 27. és a 25. szélességi fok között terült el a Vörös-tengermentén. Umm-Russ környékén C. J. Alford főmérnök 1903. februárjában arany és urántartalmú ókori bányára bukkant. A járatok mintegy hat négyzetkilométeres területen hálóztak be. Alford százszámra talált összeomlott kőkunyhókat, amelyek nyilvánvalóan az egykori bányászok hajlékaként szolgáltak.