A fáraók átka

A radioaktivitás kiszámíthatatlansága.

Az atomhalál rettenetes. Általában lassan közelít és kívülről alig észrevehető. Éppen az elmúlt évtizedekben akadt számtalan ilyen eset. Néhányat ezek közül alaposabban megvizsgálunk, hogy azután összehasonlíthassuk a régészek halálával.1954. március 1-én a "Szerencsés sárkány" nevű japán halászhajó egy amerikai hidrogénbomba-robbantás hamufelhőjébe került. A csendes-óceáni Marshall-szigetek térségében végzett kísérlet tragikus következményekkel járt. A halászhajó legénységének mind a huszonkét tagja sugárfertőzést szenvedett. Egyikük,a negyvenéves halász, Kubojama fél évvel a balesete után halt meg.Orvosa, Dr. Ohashi szerint a haláláért egyértelműen a radioaktív hatás volt felelős. A közvetlen okként azonban a májkárosodás miatt fellépő keringési elégtelenséget állapította meg. Kubojama mája teljesen összezsugorodott. Az átlagos2200 gramm helyett mindössze 820 grammot nyomott. Az orvos véleménye szerint ez sárgasághoz vezetett, ami aztán a szívet és a vesét is károsította. Vesevérzések léptek fel és a hasnyálmirigy is megbetegedett.Kubojama felesége, Szuzu közölte férje utolsó szavait: "Olyan fáradt vagyok.Nagyon fáj..."A legtöbb egyiptológus a halála előtt ugyancsak nagy fáradtságra panaszkodott. Mivel a halálesetek okaként számos esetben feltüntetett "rejtélyes betegségnek" nem voltak külső tünetei, a radioaktív sugárzás sem zárható ki. Emellett szól az a tény is, hogy a hatások meglehetősen eltérőek. Ismeretes, hogy egyestudósoknál már a sírokban vagy a múmiákon végzett munka kezdete után közvetlenül fiziológiai változások mutatkoztak. Másokon viszont csak hónapok vagy évek múltán jelentkeztek a tünetek. Egyesek gyorsan és váratlanul meghaltak, mások agykárosodást szenvedtek. És akadtak olyanok is, akik részt vettek az ásatásokban, de a fáraók átkát soha semmilyen formában nem tapasztalták.A sugárzásra adott ennyire különböző reakciók nem számítanak szokatlannak.A Hirosima és Nagaszaki ellen 1945-ben intézett atomtámadás után több, mint húsz évvel japán egészségügyi minisztérium kiadott egy közleményt, amely megmutatta,mennyire eltérő hatással volt a lakosságra a sugárzás. 1964-ig is még évente átlagosan kétszáz áldozatot követelt. Ezenkívül minden évben százötven olyan emberen jelentkeztek új tünetek, akik közvetlenül a robbanás után teljesen egészségeseknek tűntek.Ebben az összefüggésben érdekes lehet a húszéves buszkalauz, Kimiko Matszuda példája, aki a katasztrófa után tünetmentesnek bizonyult, de később egyszerre levertségről panaszkodott, majd hét nap múlva meghalt leukémiában.Kimiko anyja és két nővére olyan súlyos sugárfertőzést szenvedtek, hogy röviddel a katasztrófa után kórházba szállították őket, ahol meghaltak. Kimiko apja 1963-banhunyt el. Hat évvel idősebb bátyja ma is él, minden szemmel látható károsodás nélkül. Pedig a katasztrófa idején az egész Matszuda család ugyanabban a házban tartózkodott.Éppen ez a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság teszi a sugárveszélyt olyan ijesztővé.Az egyiptomi sírokban feltételezett sugárzás és az atomrobbantások által okozott károsodások összehasonlítása természetesen túlzás. Az azonban egyértelműen kitűnik belőle, hogy a radioaktív sugárzás egészen eltérő hatásokkal járhat. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egy gyengén szennyezett területen tartósan végzett tevékenység következményei megegyezhetnek egy rövid idejű, de nagy dózisú sugárzáséival.A génállomány megváltozásán kívül a gyenge, de tartós sugárhatás fokozhatja a daganatok előfordulását. Az angol orvosi tudományos tanács ezt írja egyik jelentésében: "Úgy tűnik, hogy a csontokban lerakódott radioaktív stroncium növeli a daganatképződés valószínűségét, amennyiben feltehetőleg lerövidíti a tumorkialakulásáig eltelt időt és a dózissal együtt növeli a gyakoriságot."Az említett stroncium alkáliföldfém, atomtömege 87,63. Radioaktív csapadékútján, az alapvető élelmiszerek (hús, tej, tojás) közvetítésével közvetlen módon jut az emberi szervezetbe. A hatása főként azért olyan félelmetes, mert éppen azok a tápanyagok válnak a hordozójává, amelyeknek kalciumtartalmuk révén meg kellene kötniük a stronciumot. A természet ugyanis gondoskodott arról, hogy a stronciummal kémiailag rokon kalcium lerakódjék a csontokban, a felvett stroncium pedig kiválasztódjék. Ha azonban ez az egyensúly eltolódik a stroncium javára, akkor a kalcium helyett ez a radioaktív elem épül be a csontokba. Ami azzal jár, hogy a vérképzés állandó sugárhatásnak lesz kitéve.Meddig sugárzik az után?A stroncium felezési ideje 28 év. Ez annyit jelent, hogy 28 év alatt a radioaktív energiájának csupán a felét sugározza ki.Ahogy a mérgek és a baktériumok esetében, úgy itt is fel kell tennünk a kérdést: Lehetséges, hogy a sugárzó anyag évezredeken át megőrzi a hatását?Képes még ennyi idő múltán is végzetes károkat előidézni az emberi szervezetben?Ennek megválaszolásához meg kell vizsgálni bizonyos elemek felezési idejét.A felezési időn az atomok átalakulásának sebességét értjük, vagyis azt az időtartamok, amelynek során az atommagok fele elbomlik. Ez a felezési idő a klóresetében 1 óra, a nátriumé 2,6 év, a tríciumé 12,8 év, a rádiumé 1580 év, a széné 5580 év. A tórium izotópja, a 230-as atomtömegű ionium felezési ideje egymillió év.A berilliumét 2,7 millió évre becsülik, az uránét 7,5 milliárd (!) évre.Az izotópok radioaktivitásának mértéke különböző. Izotópiának nevezzük azt a jelenséget, hogy a legtöbb elem nem alkot egységes anyagot, hanem különbözőizotópok keverékéből áll. Az ólom (atomtömege 207,2) izotópiája rendkívül érdekes jelenség. Ólom keletkezik pl. az urán és a tórium bomlása során is, igaz, ennek ideje milliárd években mérhető. Izgalmas gondolat, hogy az a radioaktív bomlás, amely ilyen elképzelhetetlenül hosszú idő alatt ér a végére, az is elkezdődött valamikor. A különböző elemek felezési idejének ismeretében és a radioaktivitásukat összehasonlítva megállapítható, hogy valamennyi radioaktív anyag keletkezésének időpontja nagyjából egybeesik. Ezzel a módszerrel kiszámolhatjuk akár a bolygónk kialakulásának idejét is. Az egyes tudományok képviselői nem jutottak teljesen egységes eredményre, ezért földünk kora kettő- és négymilliárd év között ingadozik.Az atomok bomlásának szabályai szerint ezer kilogramm uránból tízezer év alatt egy gramm nem sugárzó ólom keletkezik. E mögött az alig látható eredmény mögött tehát hihetetlen méretű energiaátalakulás áll, amely ugyanilyen jelentős hatásokat is hozhat magával. Ha az egyiptomi királysírok valóban radioaktív anyagokat tartalmaznak, akkor ezeket nem feltétlenül óriási kőtömbök vagy fémtárgyak mögött kell keresnünk. Az ókori egyiptomi tudomány magas fejlettségi szintje mellett elképzelhető, hogy az egyiptomiak ismerték azt a folyamatot, amelyet 1934-ben Joliot Curie-házaspár fedezett fel (újra): az atommagok elemi részecskékkel történő bombázásával az egyébként nem radioaktív elemek is sugárzókká tehetők.