Öröm, ha jó ötlettel szolgálhattam. :)

 

És akkor egy kis kedv csináló a Murder kiállításhoz, mert hogy érdemes megnézni.

Technikailag úgy kezdődik a kiállítás, hogy minden nagyobb táskát le kell adni a ruhatárba, ezt nem vettem jó néven, mert ugyan az enyém nem volt nagy, egy szokásos női táska, de a biztonságiak szerint meghaladta azt a méretet, ami a biztonságos közlekedést lehetővé teszi a rémségek sötét, szűk birodalmában. Szerettem volna magamnál tartani, lévén benne van kettőnk összes irata, kulcs, bankkártyák, a pénz ilyenkor talán kisebb súlyú, de nem maradhatott nálam.

No, ennyi apró bosszúság után a 12 fős csoport – ennyi a maximum létszám, amit egy animátor visz a túrára – kapott egy általános tájékoztatást, hogy mit kell tenni, ha valaki rosszul lesz, bármilyen fóbiája felszínre tör, hogy fotózni, fogdosni tilos stb. Csak szerény véleményem, hogy ez is a műsor része, mert mindenki tudja, hova jön, mire vált több ezer forintos jegyet. Ezek után kaptunk egy egy fülest, amiből jött a tájékoztatás, hogy majd  éppen hol járunk, mit látunk, véres történetek a legkegyetlenebb sorozatgyilkosságokról.

 

Nyitásként beléptünk egy sötét liftbe, ahol már az elején suttogja a narrátor titokzatos hangja, hogy most lesüllyedünk poklok poklába és nem tévedett, koponyákkal kirakott barlangba bejáratához érkezünk, ahonnan 21 tematikusan berendezett szoba várja a látogatókat.

Az első szoba egy sejtelmes helyiség, ahol Báthory Erzsébet fürdik szűzlányok vérében, budoár, kéj, fájdalom, szenvedés szobája, különböző effektek segítségével élővé varázsolódik a szoba (ez máshol is így lesz), szűzlány holteste lóg a mennyezetről, miközben csurog a vére a kádba, persze a látvánnyal óvatosan bánnak a rendezők, hagynak a képzeletnek is munkát. Most hogy visszagondolok a történetekre, ez maradt meg legintenzívebben bennem.

Következő helyszínen Vlad Tepes karóbahúzási módszerei kelnek életre, miközben a hang fülbe mondja az idevágó vérfagyasztó történelmi eseményeket. Nézek és hallgatok, és közben egy pisszenés el nem hangzik a csoport egy tagjától sem, láthatóan mindenki belemélyül ebbe a világba.

Sok érdekes megvalósítással lehet találkozni, beültetnek egy moziszerűen berendezett szobába (pont 12 szék van) és üveg fal mögül végignézünk egy villamosszékes kivégzést. Egy másik helyen hűtőkamrába vezet az út,  hőmérséklet lecsökken és emberi maradványok nyomait látjuk; egy Moszkva környéki erdőbe lépve fák tapithatóan, alattunk az erdő talaja, szemben vetítve a végtelenbe nyúló táj, ahol a holttestek heverhetnek. Megjelenik a Bárányok hallgatnak c. film inspirációját adó gyilkos, Ted Bundy szörnyűségei, Hasfelmetsző Jack szobája, az Amerikát félelemben tartó bohócgyilkos, aki fiatal fiúkkal fajtalankodott, mielőtt válogatott kínzásokkal végzett velük; nem sorolom tovább, mondjuk a látványt jobban nem akarom visszaadni, de az biztos, hogy nagyon életszerű.

Volt ahol a díszlet között lehet sétálni, kis zseblámpával (ezt a helyszínen kapjuk) bevilágítani ide oda, titkos fiókokba, illetve volt, amit kordon mögül lehetett szemlélni. Több szobában volt olyan érzésem, hogy filmet nézek. A rendezők az összes érzékszervet megcélozták, volt páravetítés, filmvetítés, hőmérséklet változás, mozgó viaszbábúk, fény hang effektek stb. Még egyet azért, a végén van egy utazás, ahol lanovkával megyünk az Andok hegyeiben, ez is igen realisztikus volt. Ami még az fokozta a jelenlét borzongatását, hogy nem lehet látni, egy adott helységet hol hagyunk el, hol vannak titkos ajtók, Az, hogy egy helyiségben mennyi időt töltünk, a narrátor elbeszélése diktálja. Rengeteg a vizuális élmény, meg az információ, nevek, helyek.

No, a végén egy zöld madárcsicsergős szoba – ha valaki túl komolyra vette a tárlatot – lenyugvásra, tanmesével, miszerint senki sem születik gonosznak, a körülmények és a közeg….

Igyekeztem rövidre fogni ezt a rengeteg sok ingert.