Azt hiszem az eddigiek során sok mindent megtudtunk Egyptomról.
Viszont az eddigiek egy mikronnal sem vittek közelebb eredeti célunkhoz, hogy felderítsük az évezredekkel ezelőtti uránérc szállítás rejtélyét.
Másrészről meg az olvasótábor is elég visszaesett, ezért Mester a történet lezárása mellett döntött.
A fáraók átka
A múmiakészítők
Csupán az V. dinasztia (i. e. 2400 körül) idején alakult ki az a temetkezési szokás,amely az ókori egyiptomiak hitének és érzéseinek a leginkább megfelelt: a mumifikálás. Igyekeztek a holttestet annak természetes, eredeti formájában megtartani.A mumifikálás technikájával a művészettörténészeken és a régészeken kívül főként fizikusok és kémikusok foglalkoztak. Valamennyi ismert tudományos vizsgálati módszer bevetése ellenére ma sem ismert minden részlete ennek a történelemben egyedülálló balzsamozási eljárásnak, noha kutatók és kalandorok egyaránt sokat írtak róla.Az első és valószínűleg a legismertebb ember aki a mumifikálás rejtélyével foglalkozott, Hérodotosz, a görög történetíró, aki az i. e. V. században látogatott el Egyiptomba. A feljegyzései igen részletesek és - bár nem mindig pontosak - a történészek számára rendkívül informatívak. Ez érvényes a mumifikálásról szólóbeszámolóira is:Vannak emberek, akik a mumifikálás művészetét hivatásszerűen űzik, Ha egy holttestet visznek hozzájuk, ők élethűen lefestett múmiamodelleket mutatnak a hozzátartozóknak. Azt állítják, az a tökéletes mumifikálási eljárás, eltekintve az isteni tökéletességtől. Én azonban nem tartom helyénvalónak az isteneket emlegetni ebben az összefüggésben. Ezután a mumifikálók egy másik kisebb értékű módszert mutatnak a rokonoknak, végül egy harmadikat, amelyik a legolcsóbb is egyben. A mumifikálók mindent elmagyaráznak, majd megkérdezik, melyik eljárást alkalmazzák az elhunyton. A hozzátartozók megnevezik az árat, amit hajlandók fizetni, és eltávoznak.A mumifikálás legjobb és legdrágább módszere a következőképpen néz ki.Először egy vaskampóval eltávolítják az agyat az orrlyukakon keresztül, olykor valamilyen oldatot is beleöntenek. Azután egy etióp kőből készült éles késsel felnyitják a hasüreget, kiveszik a beleket és a belső szerveket, kimossák a testet pálmaborral, majd jó illatú, festett szövetekkel megtörlik. Ezután úgy konzerválják a tetemet, hogy hetven napig nátronban tartják. A hetven napos határidőt nem szabad túllépni. Ez idő letelte után megmossák a holttestet és vászonkötésekbe csavarják.Erre egyfajta gumioldatot kennek, amelyet Egyiptomban enyv helyett használtak.Ekkor a rokonok elszállítják a halottat, az időközben elkészített koporsóba fektetik,majd függőleges helyzetben a tetemkamrába helyezik el. Ez tehát a tartósítás legtökéletesebb módja. Aki sajnálja rá a sok pénzt, az olcsóbb megoldást választja.Ez a következőképpen zajlik. A holttestet nem vágják fel, hogy eltávolítsák a beleit,hanem ehelyett cédrusolajjal töltik meg a hasüregét. Az olajat a végbélen keresztüljuttatják be úgy, hogy ne tudjon visszafolyni. Az így előkészített tetemnek ezután az előírt ideig ugyancsak nátronban kell pihenni. Utána eltávolítják belőle a bejuttatott cédrusolajat. Ennek az olajnak olyan erős a hatása, hogy a húst és a beleket is kimossa, így a testből csak a csontok és a bőr marad meg. Ha ez az eljárás is befejeződött, a halottat visszaadják a rokonoknak.A harmadik mumifikálási módszer, amelyet a szegényebbeknél alkalmaznak,imigyen történik: A hasüreget hashajtó szerrel megtisztítják, sóval beszórják, végül hetven napig nátronban tárolják.Diodórosz, szicíliai történetíró, aki Hérodotosz után négyszáz évvel ugyanezekről az eljárásokról számol be, további információkkal szolgál:Ha Egyiptomban meghal valaki, az elhunyt rokonai és barátai földet szórnak a fejükre. A temetési szertartás során sírva, jajgatva vonulnak végig a városon. Ezen időszak alatt nem mosakodnak, nem isznak bort és tartózkodnak mindennemű élvezettől, szép ruhákat sem hordanak ilyenkor.Háromféle temetés létezik: egy rendkívül drága, egy közepes és egy szerény.Az elsőért egy talentum ezüstöt kell fizetni, a másodikért húsz mint, a harmadik viszont nagyon olcsó.A mumifikálók az elődeiktől tanulták a mesterségüket. Különböző múmiák képeivel érkeznek az elhunytak házához és megkérdik, melyik módon kezeljék a halottat. Miután megegyeztek, a rokonok a mumifikálás helyszínére szállítják a tetemet.Miután letették a holttestet, az, aki előrajzolónak neveznek, egy jelet tesz a bal testfélre, ahol majd a vágást meg kell ejteni. Ezután az, akit boncolónak neveznek,etióp kőből készült késével az előírásoknak megfelelően felvágja a hasfalat. Ekkor ő elfut, a jelentévők pedig követik őt és a cselekedete miatt kövekkel dobálják meg és átkokat szórnak rá. Aki ugyanis Egyiptomban valakit megsebesít, másnak sérülést vagy kárt okoz, azt gyűlölet veszi körül. A balzsamozókat ellenben tisztelet és megbecsülés övezi. A papokkal azonos rangúak és - akárcsak a szent emberek -szabad bejárásuk van a templomokban.Amikor a balzsamozók összegyűltek, hogy előkészítsék a felvágott tetemet,egyikük a nyíláson át benyúl a testbe és kiemeli a szívet és a veséket. Másikuk megtisztítja a szerveket és pálmaborral és tömjénnel illatosítja azokat. Miután a halottat megmosták, több, mint harminc napig cédrusolajjal kezelik, később mirhával és fahéjjal. Ez hosszú időre megvédte a tetemet és ráadásul kellemes illatot is kölcsönöz neki.Ezen előkészítés után a halottat visszaszállítják a rokonokhoz. A holttestet olyan jól preparálják, hogy még a szemöldök és a szempillák is megmaradnak. A külseje már nem változik, és az arcvonásai is felismerhetőek maradnak. Ezért sok egyiptomi különleges kamrában őrzi az elődei tetemeit, hogy azok is vethessenek rájuk egy pillantást, akik a haláluk után születtek. Miközben az egyiptomiak a halottaik alakját, külsejét, sőt arcvonásait tanulmányozzák, egynek érzik magukat velük és azzal a korral, amelyben éltek.
