Csatlakozom egy Nemere könyvből vett   tanulmánnyal.
Igaz, kissé hosszú, de remélem a rendszer átviszi:

  nagyközönség és a média elé. Azok, akiknek a bõrére megy a játék: mi, betegek – nem tudhattuk meg, hogyan is zajlott,zajlik tovább ez a játszma.Mert hát pénzrõl van szó. A gyógyszergyártók általábannem mondanak igazat, amikor azt harsogják, hogy „nekik istöbbe van”, hogy szereik árát nem fizetik meg az ellátórend-szerek, a betegbiztosítók… A valóságban, mint fentebbláttuk, a hasznuk nagyon nagy. Ezt bizonyítja az is, hogy üstökösnél ritkább jelenség a tönkremenõ gyógyszergyár. Hailyesmire mégis sor kerül és egy-egy ismertebb gyógyszer-gyárról elterjed: tönkrement, bezárta kapuját – akkor azok akapuk ismét megnyílnak hamarosan, mert egy másik gyógy-szergyártó vásárolta meg az illetõ üzemet. Csupán hely-cserékrõl van hát szó, a háttérben. Egyszerûen nem mehettönkre az olajipar, mert olyan óriási a haszna, hogy mindig  vannak tartalékai, sõt beruház más iparágakban is. Nemmehet tönkre a gyógyszergyártás, mert gyakorta több százszázalékos haszonnal adhat túl termékein. És nem megy tönkre a maffia sem, mert az is minden sajátos „iparágában”több száz százalékos haszonra tehet szert. És tesz is, napmint nap. Végezetül szögezzük le: a 20. század elején a gyógyszer-ipart eleinte néhány, késõbb több száz élelmes ember nagy pénzekért azért hozta létre, hogy ellenõrizhesse a világ egészségügyi ellátó rendszereit. Tehát nem a gyógyszer-gyártás önmagában volt a cél, és ma sem ez a cél. Hanemhogy szabadalmaztatott, vagyis nagy összegekért árusítható,nagy nyereséget hozó szereket állítsanak elõ és tömjék beleezekbe a rendszerekbe, amelyek azokat elosztják a betegek milliárdjai között. Ennek a lobbinak ma sem érdeke és nemlesz az a jövõben sem, hogy természetes szereket állítson elõ, 229   hisz azokat nem lehet szabadalmaztatni és ezért igen drágánárusítani. A szintetikus szerek piacán viszont ez a maffiagyakorlatilag 100 százalékos befolyást szerzett és azt folya-matosan fenntartja.Elõáll ebbõl az az érdekes helyzet, hogy már nyilvánosságrakerült: ha nem lenne a gyógyszergyártó maffia, akkor a világ összes országában sokkal, de sokkal olcsóbb lenne az ellátás.Még a szegényebb országok is képesek lennének biztosítaniösszes betegük számára a lehetõ legteljesebb ellátást.Növekedne a gyógyulás esélye és végsõ soron kevesebb lennea beteg. Csökkennének az adóterhek is.Nem arról van szó persze, hogy a világ minden bajáért agyógyszergyártó maffia a felelõs. De az bizonyos, hogy hasikerülne õket megfékezni, megrendszabályozni, áraikatletörni, akkor a világ fellélegezhetne – és az emberiség egészségesebb lenne.Most egy olyan szervezet karmaiban vagyunk, amely pontosan tudja: az általa elõállított szerek piaca nem más,mint az emberi test. Tehát mint gyártó és mint piacról élõ vállalkozás arra törekszik, hogy ez a „test” életben maradjon,de sohase legyen egészséges, ezért folyamatosan mindig újabb és újabb, általa gyártott szerekre szoruljon. Aki ezt nemlátja be, az hadilábon áll már a puszta logikával is. Nem kellmélyebb összefüggéseket keresni, összeesküvés-elméletekbenhinni – elég a józan paraszti ész is. Bárki beláthatja, hogy amíg õk és csak õk látják el a betegeket „gyógyszerrel”, addig nem lesznek más lehetõségek az életben tartásunkra,maradásunkra.Miért nem terjednek el az alternatív üzemanyagok? Miértnem járják az utakat a vízhajtású autók, a nem olajszár-mazékokkal mint üzemanyaggal hajtott jármûvek? Pedig  230   mindenki tudja, hogy ezek különféle fajtáit már a huszadik században felfedezték, be is mutatták õket a nyilvánosság elõtt. Mégsem látjuk õket az utakon, viszont nap mint napirreálisan drága, sokszor már fantasztikus, a realitásoktólmesszire elszakadt összegekért tankoljuk továbbra is azelavult üzemanyagot, a benzint, a gázolajat.Nos, az olajmaffia ugyanúgy mûködik, mint a gyógyszer-maffia. Vannak alternatív gyógymódok az emberek számára.Lehetséges lenne más módon meggyógyulni, sõt  meg sem betegedni…!  De ha így történne, akkor a gyógyszergyártók éhen halnának, és bizony senki sem szeret éhen halni.Mi meg csak tûrünk tovább és szenvedünk, akár egészéletünkben is. A legtöbben úgy, hogy nem is tudnak róla. Még lelkiismeret-furdalásom is lehetne voltaképpen, hiszen akik most elolvasták ezt a fejezetet, nagyon elszomorodhattak.Nem tudták eddig, mekkora a baj. Talán azzal sem voltak tisztában, hogy mi mindnyájan, még a magukat egészséges-nek hívõk is – áldozatai vagyunk ennek a maffiának. A karmaikban vergõdünk és csak olykor-olykor merül fel akérdés, hogy mit lehetne tenni?Mert valamit bizonyosan kéne tenni… 231