A fáraók átka

Királyok és varázslók


Miféle ember volt ez a Tutanhamon? Volt valami oka, amiért éppen az ő sírját biztosították úgy, hogy a fáraók átka sokkal kegyetlenebbül sújtsa annak felfedezőit?Howard Carter ezt mondja az ifjan elhunyt fáraóról: "Életének egyetlen figyelemre méltó eseménye az volt, hogy meghalt és eltemették." Ez az ítélet a régészszemszögéből természetesen egyoldalú. Tutanhamon valóban nem játszott fontos szerepet az egyiptomi történelemben, de a mellékalakoknak is megvan a maguk jelentősége.Tutanhamonnal együtt az Újbirodalom XVIII. dinasztiája is kihalt. Azt, hogy dinasztiákról beszélhetünk és a mintegy háromszázhatvan fáraót és idegen uralkodót besorolhatjuk ebbe a sémába, az egyiptomi pap, Manetho történelmi munkájának köszönhetjük, amelyet i. e. 305-ben írt görög nyelven. A Manetho által felsorolt,Menész fáraótól (kb. i. e. 3200) Nagy Sándorig (i. e. 332) terjedő harminc dinasztiauralkodása magába foglalja az Óbirodalom, a Középbirodalom, az Újbirodalom és egy további kései időszak korát.A 2850-től a hérakleopoliszi korig (i. e. 2052) tartó Óbirodalomban olyan nagy fáraók uralkodtak, mint Dzsószer, Kheopsz, Kephren, Mükerinosz, Unisz, Tetiés Pepi. A középbirodalom Mentuhoteppel (i. e. 2052) kezdődött és a XVI.dinasztiával, a hikszoszok uralmával egyszerre ért véget. Nagyjából i. e. 1610-retehető az Újbirodalom kezdete, amely a XXIV. dinasztia idején szűnt meg. E korszak 900 évéből maradt ránt a legtöbb történelmi emlék. Olyan fáraók fémjelezték ezt az érát, mint az Amenophidák, a Tuthmoszidák és a Rameszidák.A dinasztiák beosztása történelmileg nem egészen pontos, de az új tudományos felfedezéseknek megfelelően időről időre korrigálják. A régi egyiptomiak eredetileg a fáraók uralkodása vagy jelentős események alapján számolták az időt, valahogy így: "Tutanhamon harmadik éve" vagy "az északi népek legyőzésének éve". Újabb dinasztia mindig akkor kezdődött, ha egy fáraó nemzetsége kihalt, és másik került a trónra. A XVIII. dinasztia, amelyből Tutanhamon származott,Amószisszal kezdődött i. e. 1570-ben. Őt követte I. Amenhotep és I. Thotmesz, de a továbbiakban már bonyolódnak a családi viszonyok.                 

                                 A papok sötét hatalma

Az ókori egyiptomi papok tevékenységét számos titok övezi. Olyan intellektuális kasztot alkottak, amely birtokolta mindazt a tudást, amellyel a nép tömege nem rendelkezett. A tudás pedig hatalmat jelentett. Már ötezer évvel ezelőtt is.A többi hivatallal ellentétben a papoké nem volt örökölhető, azt ki kellett érdemelni. A papságon belül pedig további rangbéli megkülönböztetés is volt. Az Újbirodalomban ötféle papi rang létezett. A legalsótól, a webtől a főpapig vezető utat Bekenhonszu élete mutatja, amelynek a leírása az i. e. 12. századból maradt ránk.Bekenhonszut öt és tizenhat éves kora között lovaskatonává képezték ki a fáraóhadserege számára. Átlagon felüli intelligenciájával kitűnt a többiek közül, így tizenhét esztendősen pap lehetett a thébai Amon-templomban. Először természetesen uabként kezdte, majd négy év múlva eggyel feljebb lépett a ranglétrán: istenatya lett.Tizenkét évig szolgált ebben a minőségben. Harminchárom éves korában kapta meg a harmadik papi rangot. Tizenöt éven keresztül viselte ezt a tisztséget, mielőtt -közvetlenül a főpap után következő - második pappá választották. Újabb tizenkét esztendőn át teljesített szolgálatot ebben a rangban. Hatvanévesen II. Ramszesz Amon főpapjává nevezte ki. Nyolcvanhét éves korában halt meg.Bekenhonszut igazi tekintélyként tisztelték mind a papok, mind az udvari hivatalnokok, mind pedig a tudósok. A nép mágusnak tekintette, varázslónak, aki egyszerűen mindent tud, mindenre képes. De nem csak a korának és a pályafutásának köszönhette, hogy ilyen magasra emelkedhetett az egyszerű nép fölé, hanem mindenek előtt a lehetőségeinek. Bekenhonszu főpapként egyfajta egyetem elöljárója is volt. Az Amon-templomban ugyanis egy művészeti akadémia, egy zenei és egy műszaki főiskola is működött. A templomhoz tartozó teljes terület nagyobb és gazdagabb volt, mint a fáraó palotája. És bár a fáraó képviselt minden látható hatalmat, valójában a papok irányították az ügyeket a háttérből.Az orvos, a pap, a varázsló - ezt a három foglalkozást gyakran egyetlen személy képviselte. Ehnaton háziorvosa, Pentu nem csupán a fáraó legbelsőbb bizalmasa volt, hanem az Aton-templom első szolgája is egyben. Ezek a varázslók óriási hatalommal bírtak. A fáraók valósággal udvaroltak nekik. mert olyan tudományos ismeretekkel rendelkezte, mint senki más rajtuk kívül. Zárt kasztot képeztek, amely nem engedte ki a kezéből az általa birtokolt tudást. Okkul ttermészettudományos és orvosi ismereteiket papirusztekercsekre jegyezték fel,amelyeket szükség esetén felhasználtak.Ilyen titkos iratokat már az V. dinasztia korából (i. e. 2480-2350) is találtak.Amikor Uasptah vezír - feltételezhetően agyvérzés következtében - összeesett, a fáraó magához rendelte a felolvasópapokat, az orvosokat, valamint egy faládát, amelyben betegségek diagnózisait és titkos recepteket leíró papiruszokat őriztek. Az Ebers-papiruszban, amely egyfajta mágikus-orvosi tankönyv, ismételten felbukkan az"orvos titka" kifejezés. Mégpedig többnyire olyan esetekben, amikor a gyógyítás és a varázslás összemosódik.