Tagadhatatlan: mindenütt és mindig vannak olyan lények, melyeket mások különlegesnek, kedvesnek és bájosnak éreznek, sőt egyesek jó szellemükként tartanak számon, mert szebb, szabadabb, szárnyalóbb életre buzdítanak, és mindig ugyanarról szól a történet: az unokák kigúnyolják nagyapáik jó szellemét, a kedves és bájos lényeket egy nap elűzik és agyonütik, vérdíjat tűznek ki a fejükre vagy az irhájukra, mígnem életük mondává szelídül, és madárszárnyon tovarebben...

Hermann Hesse (1877-1962): Madár