A Kiscelli Múzeum látogatása úgy kezdődött, hogy hallottam, meghosszabbították a Játékkiállítást – egész pontosan a társasjáték kiállítást, ami kb 2-300 éves múltat ölel fel. Ezek a játékok (is) belesimultak az adott kor kultúrájába, történelmébe, tükrözték szokásaikat, társadalmi hovatartozásukat.

Ez közepes érdeklődést váltott ki belőlem, viszont annál jobban lenyűgözött a kiállítótér, aminek az 1700-as évek második felében épült templom belső maradványa adott otthont. És innentől vált igazán izgalmassá a múzeumi séta. Egy teremtőr nagyon készségesen mesélt a trinitárius kolostor, templom és az ezeket körbevevő hatalmas park történetéről, építéséről, az idők során bekövetkezett funkció váltásokról.

Volt itt hadikórház, menhely, szükséglakások sora stb. Érdekesség, hogy az épületegyüttest a múlt század fordulóján az az osztrák bútorgyáros (Schmidt Miksa) vásárolta meg, aki Mágnás Elzát felemelte az olcsó örömlány sorból és nagyvilági/Félvilági nőt faragott belőle, viszont ez sem mentette meg, hogy az évtized legjelentősebb gyilkossági ügyének főszereplőjévé váljon.

No, akkor vissza a kiállításokhoz, mert hogy több is található. Van egy kortárs fotórész „Csöndesen” címmel, amivel most sem tudtam mit kezdeni. Sorry az alkotóktól.  Aztán kezdődött egy Budapest történeti kiállítás, sok sok korhű bútorral, berendezési tárggyal, festménnyel és fotók, grafikák segítségével betekintést lehet nyerni, milyen is volt az Andrássy út vagy egynémely monarchia-béli épület, utca és egyéb közösségi tér. Ennek záró akkordja egy céhláda kiállítás, szép míves, igényesen megmunkált, faragott darabokkal, mely a céhmester legfontosabb kincseinek, mint mesterlevelek, fontos iratok, pecsétek, igazolások és értékek tárolására szolgált, ennek kinyitása ünnepi alkalommal volt egyenértékű. Aztán maradva a régiségeknél, gyönyörűséges cégérek következtek sorban. Mennyivel díszesebbek, beszélőbbek voltak, mint a mai neon reklámtáblák akár szolgáltatás, akár kereskedelmi tevékenység hirdetéséhez.

Tovább menve egy 1800-as évek eleji biedermeier berendezésű teljes patikabelső a belvárosból, majd egy sokkal nagyobb térben a pesti nyomdászélet elevenedik meg a maga 100-200 évvel ezelőtti valójában, újságokkal, napilapokkal kiegészítve a nagy fekete, néhol mozdonyméretű gépeket. Összességében egy nagyon színes és sokrétű kiállítás együttes tekinthető meg, szépséges a belső udvar is (eltekintve a felújítási munkákkal járó sitt halmazoktól),  illetve a külső park sétautakkal, padokkal, tűzrakó helyekkel, állítólag a szabályos dimbes dombos domborzat a főváros agyagbányászata idején alakult ki. Szinte hullámzik a táj.