Nem az akaszt ki, szerencsétlen.

Szeptemberben minden nap felutaztam vidékről a Kossuth térre, tiltakozni csótányihazugdög őszödje ellen. JOGOM VOLT HOZZÁ.

Október 23-án ott voltam az Astoriánál a megemlékezésen. A kibaszott helikoptereitektől még a kivetítőn se hallottam a beszédeket.

A megemlékezés végeztével a Deák tér felé indultam el a családommal, mert arra volt a kocsim, és mert nem hallottam, hogy arra ne menjenek az emberek (bár nem lehetett másfele menni, az aluljárót a híd felé lezárták). Épphogycsak elértem a Semmelweis utcához, amikor a védtelen tömegre lovasrendőrök és izraeli vízágyúk rontottak. Gyerekekre, öregekre, az emberekre, akik haza akartak jutni. Szétlőtték őket könnygázgránátokkal, nekünk is jutott rendesen. Alig tudtunk elmenekülni a Dunapart felé. PEDIG CSAK HAZA AKARTUNK MENNI.

Na, látod, hát EZÉRT köpök ki, ha csak egy magadfajta aljadék elkezd hazudozni és ködösíteni, rágalmazni és csúsztatni, inszinuálni és mocskolódni.

És ha csak meglátom a részeg, drogos hordátokat, hányok.

Meg is teszek mindent, hogy SOHA A KIBASZOTT ÉLETBE TÖBBÉ még a hatalom közelébe se kerülhessetek!