Hogy Sopron megbénult-e nem tudom. Én oda-vissza vonattal mentem... hazafelé a két évvel ezelőttihez hasonlóan megint tehervonattal. :-) De attól még tényleg jókora dugó volt a koncert előtt és után is, mármint a helyszín körüli utcákban.

 

Sokkal nagyobb baj, hogy a fesztivál nem nagyon van felkészülve a szar időre. Konkrétan sár volt, ha nem jártam volna már Wackenben, akkor azt mondanám, hogy kurva nagy sár, de a németeknél lévő bokán túl süppedős és mindenhová kiterhedő mocsárhoz képest ez semmi sem volt. A keverő előtt, már a kordonok között rakták csak le a műanyag lapokat (ráadásul azokon is tócsa volt, meg alulról is jött fel a víz), de oda el is kellett még jutni, meg még inkább onnan vissza...

 

Na nem baj, én megúsztam nagyobb mocsok nélkül... az meg, hogy a műanyagon is ilyen áldatlan állapotok voltak, legalább azt is jelentette, hogy nem volt körülöttem (bal oldal, kétharmad távra a színpadtól, kordon közelében) tömeg, és az is csak jól jött bizonyos átéléseknél, hogy csúszott egy kicsit...

 

A koncertre pedig nem lehetett panasz. Még a hangzásra sem, sőt, az elején sem volt olyan rossz, én azt már amúgy is hajlamos vagyok annak betudni, hogy nem állt rá még az ember füle. (Főleg, mert a Tankcsapdánál inkább előszedtem a füldugót.) Aztán utána mindegyik gitár úgy szólt, ahogy kellett...

 

A tagságból én most Murray-t emelném ki, ő volt a leginkább elemében, nem véletlenül őt mutatta a kamera legtöbbször... a többiek inkább csak a harmadik felvonásban, a slágerblokkban szabadultak el igazán. Kivéve persze Dickinson-t, ő most talán még nagyobb showman volt... úgy is, hogy alig beszélt. (Viszont az a kevés is ütött, szép történet volt az 1956-ban tőlünk emigrált vívóedzőjéről... csak a hátrébb álló haverom szerint erre nem sokan vették a lapot az ő környékén.) Meg tényleg jobban áll neki, hogy hosszabb a haja, az a típus, aki előnyére tud öregedni.

 

Amit meg játszottak... itt a For The Greater Good Of God volt a legnagyobb öröm, a Matter-ről az a kedvenc számom. Meg még Wicker Man, Revelations... a megunhatatlan Fear Of The Dark, Number Of The Beast és Hallowed Be Thy Name... (a The Evil-t és a Run To The Hills-t viszont úgy játszották, hogy túl akarnak lenni rajta.) az Icarus pedig szintén nem rossz, azzal csak az az egy gondom, hogy a Tierra Santa olyan feldolgozást csinált belőle, ami az eredetinél is jobb! És persze a két Blázos szám... a Fear Of The Dark-ot (mármint az egész lemezt) eszámítva a '90-es évek közötti időszak nekem is elég sötét folt Maiden-ügyileg, de ezek is bizonyítékok arra, hogy Harris nem felejtett el dalokat írni akkor sem. Csak az a fránya énekesváltás ne lett volna...

 

A nagy múltidézés és járulékos dolgok mellett így lehetne idejük arra is akár, hogy a X. és a XI. újra legyen véve Dickinson hangjával. Nem mintha zavarna, hogy most is tudtak újakat (vagy legalábbis általam még nem látottakat) mutatni színpadképben. Hogy mindig van egy újabb dobcucc, egy újabb háttérvászon, egy újabb Eddie, meg egy újabb ruha Nicko macijára. :-) Meg akár egy komplett repülő meg egy Ikarosz (és amikor Harris pont úgy áll be, hogy a szárnyak közé esik... :-) ) és ki tudja mennyi más látványelem, most leginkább a Cross és a Beast alatt is. S mindenhol a sok többé-kevésbé rejtett utalás, úgy, mint a borítókon is. Bruce viszont még a Fear Of The Dark-ot is hogy fel tudta dobni az öltözékével...

 

A Maiden tehát még mindig Maiden, és ezzel elmondtam mindent. De azért jobb helyen is el tudtam volna képzelni, mint ezen az egyre jobban kurvuló fesztiválon, ahol üzletláncok helyi kirendeltségei mellett egy elég megosztó energetikai projekt kiállító-kamionja is áll. (De ha nem lenne megosztó, akkor sem itt kéne vele kampányolni.) Annyi pénz viszont így sem mozog az egészben, hogy az infrastruktúra rendben legyen.

 

Még egy gondolat: a tegnap esti Gesamtkunstwerk kapcsán egy vigasztaló lehet majd azokra az időkre, amikor már nem járhatunk a banda koncertjeire, mert nem lesznek: az egyik legfaszább emlékmúzeuma biztos a Maiden-nek lesz ebből a rengeteg mindenből!