Cs. Szabó László beszélget Weöres Sándorral: "- Egy költő ül velem szemben, egy magyar költő. A neve: Weöres Sándor. Kettős v-vel. Többféleképpen ejtik a nevét. Sándor, te hogy ejted?
- Vörös. Mint az ökör, két ö-vel.
- Régi név? Mert régiesen van írva.
- Tizenhetedik századi név.
- Dunántúli?
- Az nem biztos. A család prédikátuma budakeszi. Hát akkor úgy látszik, dunántúli név tulajdonképpen. Felteszem azt, tekintve, hogy a család tizenhetedik századi nemeslevelét Weöres Mihály kapta, és ugyanabban az időben szerepelt egy Weöres Mihály nevű cigányvajda, hogy a két személy azonos. A két Weöres Mihályt még mindig nem tudtam kikutatni, nem tudtam a nyomára akadni. Lehet, hogy cigány származású vagyok, és lehet, hogy nem."