http://mandiner.hu/cikk/20180625_renaud_camus_franciaorszag_europa_visegrad

Jómagam egyáltalán nem utasítom el az európai gondolatot. Épp ellenkezőleg: szenvedélyesen szeretem és kívánom Európát, annak megőrzését, boldogságát, a történelemhez való visszatérését, ahonnan mazochizmusból és öngyűlöletből – hogy ne rögtön kapzsiságot és gyávaságot mondjak – kirekesztette magát.

A Brexit elszomorított. Európa Nagy-Britannia nélkül nyilvánvalóan nem Európa többé. És abban a pillanatban, amikor elözönlenek, elfoglalnak, gyarmatosítanak bennünket, amikor napról napra megaláz és megsebez és meggyilkol a terrorizmus és az ártás szenvedélye [„nocence” – az ártatlanság/ártalmatlanság ellentéte, fontos fogalom a camus-i életműben – a szerk.], szóval egy hasonlóan tragikus pillanatban hiba, ha mindenki visszahúzódik és csak a saját bőrét próbálja menteni.

Egy ország sem képes megmenteni önmagát. Éppen, hogy egyesülnünk kell, hogy együtt álljunk ellen az inváziónak és közös erővel verjük vissza a megszállót.

A Huxit nem mond ennek ellent. Ebből a mocskos szarból ki kell lépni, hagyni kell megdögleni, és születhet egy régi-új, fehér, európai unió, a nemzetállamok Európája talaján.

Hogy a quislingekkel és kollaboránsokkal mi lesz, azt meghozza majd az idő.