Következik a beszámoló a tegnapi, Múzeumok Éjszakája rendezvényről szóló beszámoló, illetve annak első része.

Az első program a Törley pezsgőmúzeum volt, ott sem jártam még. Megnéztem a kiállítást, figyeltem arra, amit elmondtak, és megállapítottam, hogy Törley is egyike volt a dualizmus nagyszámú érdekes egyéniségének. Amin igazán meglepődtem, azok az első szériából való pezsgőspoharak voltak Inkább limonádésnak néztem volna. Aztán felbukkantak az általam ismert kecses, hosszúszárú poharak, mindegyik Törley emblémával. Volt pincebejárás is, érdekelt volna, de egy órát kellett várni, amíg sorrakerültem  így inkább eltekintettem tőle. Viszont ittam egy pohár pezsgőt, szép pohárból kellemes italt kortyoltam. Meggyőződésem, hogy minden kulturális eseménynek jót tesz egy pohár pezsgő.

Továbbindultam, a napirendnek megfelelően az Evangélikus Múzeumba. Bevallom, ez tetszett a legjobban, kicsi, de jól rendezett kiállítások, szép, de nem hivalkodó tárgyak. Nagy gyűjtemény volt az úrvacsorai kelyhekből. A kedvencem egy első világháborús, fából esztergált darab volt. Nem volt olyan míves munka, mint a fémből készült társai, de számomra sokkal többet jelentett.

Volt egy kis kiállítás babákkal, karácsonyt, keresztelőt, illetve esküvőt ünneplő családdal. Lehet, hogy képzelődöm, de a vőlegény mintha kissé vonakodott volna…

Csodaszép csipke főkötőt láttam, csecsemőnek valót. Feltételezem, hogy kereszteléshez adták a gyerekre.

Láttam egy nő portréját, Fehér parókás, de magyar ruhát viselő nőét, a Teleki család tagja volt. Rákérdezem, hogy a széki Teleki családból való-e, hiszen ők katolikusok voltak. Nem, nem közülük származik, viszont építtetett egy templomot a falujának.  Felfigyeltem egy rézmetszetű képre, ami Luthert, Thökölyt és az ördögöt ábrázolta, így együtt. Ami az ördögöt illeti, jezsuita barátcsuhát viselt, és kissé csüggedtnek látszott.

Volt Sztehló Gábor emlékszoba, kopott tárgyakkal, amin látszott, hogy sokszor használták őket.

Külön kiállítás volt a legendás hírű fasori evangélikus Gimnáziumról is. Itt is megkérdeztem, hogy igaz-e, amit valami rádióműsorban hallottam, hogy az ottani vezető tanárok az akkori miniszteri fizetés kétszeresét kapták? Sajnos, nem tudták, de ha igaz, nem sajnálom tőlük, kiváló munkát végeztek!

Nem csak az ott dolgozó muzeológusokra, de a többiekre is jellemző volt az udvariasság, a korrekt válaszok és az odafigyelés. Köszönet érte!

Miután nem volt miért sietnem, egy kis kirakatnéző sétára indultam. A legjobban egy emléktárgyakat árusító bolt tetszett. Nem bóvli volt a kirakatban, hanem például csinos kis babafigurák, kissé Kovács Margitra emlékeztető stílusban. A kedvenceim viszont a díszpárnák voltak, fekete-fehér, szűrvágásos kivitelben készültek, és nagyon tetszettek!