Aki őznyomból iszik, őzzé válik maga is, űzött vaddá, rohanhat a rengetegben rogyásig. Én farkasnyomból ittam, mert férfiak mellett farkas vagyok. Futok az ordasokkal, nem félek semmitől. A nők, a nők, a nők veszik csak el az erőmet, a gúnyos nézés, a porba buktató lasszó-szavak, titokban elmormolt átkok, a ragacsos intrika. A férfiak mások. Ragadozónak lenni tiszta és egyszerű. Feltépni, behatolni, egy lenni az áldozattal az adrenalinban. Ez erősebb mint a szeretet. Igen, most is farkas vagyok, tizenkét éves farkas, állok az éjszakai erkélyen egy fiúval, és végre megmutatom neki, mit tudok. Nem, nem szerelmes: éhes vagyok. Az égnek fordítom a fejem, egyenesen belenézek a tükrös teleholdba, és üvölteni kezdek. Aúúúú aúúúú aúúúúú, visszhangoznak a falak, remegnek a lakótelepi ablakok. Nem üvölt velem, néz döbbenten, mást várt. Nem farkas? Akkor nem kell.

Szabó T. Anna

részlet a Határ című könyvből