A fáraók átka:
A diadém
A további szövetek eltávolítása után egy szorosan a fáraó fejéhez simuló egyszerű,karneolgyűrűkkel ékesített és furcsa kis aranylapocskákkal kivert arany diadém kerültelő. Szintén ehhez a fejdíszhez tartozott, de attól külön, a múmia lábszárain találtak két szimbolikus állatábrázolást: Nehbet keselyűjét és Buto kígyóját, amelyek a déli és az északi birodalmat jelképezték. Ennek megvolt az oka: Tutanhamon sírjában a szarkofág kelet-nyugati irányban állt, a fáraó feje nyugat felé nézett. A két jelképhelyzete tehát pontosan megfelelt Alsó- és Felső-Egyiptom földrajzi helyzetének.Nem volt nehéz megállapítani, hogy ezek a szimbólumok eredetileg a diadémhoz tartoztak, mert a csapok hibátlanul illeszkedtek annak nyílásaiba.Sok fejtörést okozott a szakembereknek ez a diadém, amely nem azonos a fáraók által viselt királyi koronával, hanem mindegyikük számára külön készítették.Annyi bizonyos, hogy több volt, mint egyszerű ékszer. A homályos eredetű, de kétségkívül valódi Golenyisev-papirusz tíz himnuszt tartalmaz, amelyek a diadémot magasztalják mint "a napisten és a földi királyok homlokát ékítő és ellenségeikre romlást hozó díszt".A papiruszok az emberiség legősibb kézírásos dokumentumai. Az egyiptomiak az i. e. harmadik évezred óta használták ezeket a tekercseket. A világ legrégebbi ránk maradt levele i. e. 2400 tájáról származik. Ebben egy egyiptomikatona panaszkodik a silány egyenruhákra.A tekercsek előállítása során a papirusznövény belét csíkokra vágták, ezeket keresztbe egymásra fektették, majd lepréselték. Ezt a rácsozatot a papirusz ragadósanyaga tartotta össze. Miután kagylók és halcsontok segítségével kisimították,csőtollal lehetett rá írni.Az egyiptomiak Görögországba, Kisázsiába, Itáliába és Spanyolországba is szállították a papiruszukat. A keleti gótok, a longobárdok és a vandálok is még ilyenekre írtak. Az egyiptomi sírokban ládaszámra talált papiruszokat rendkívül kedvelték a barokk korban - mint finom illatú füstölőt. Elsőként Stefano Borgia,olasz bíboros vizsgáltatott meg egy papiruszt 1788-ban, amelyet egy utazó hozott magával Egyiptomból.Ez még Napóleon egyiptomi hadjárata és az egyiptológia mint tudomány megszületése előtt történt, még mielőtt Champollion megfejtette a hieroglifákat. Ezek ismeretére azonban nem is volt szüksége a dán tudósnak, Nikolaus Schownak, aki Borgia bíboros megbízásából tanulmányozta a papiruszt. A >Charta Borgiana<esetében ugyanis egy i. e. 192-ből származó görög nyelvű szövegről volt szó, amely egy falunak a gát- és csatornaépítésen részt vett lakóit sorolta fel. Ez a csalódástokozó eredmény is hozzájárult ahhoz, hogy az egyiptomi írások által kiváltott kezdeti érdeklődés hamarosan elmúlt.Adolf Erman feldolgozás céljából rövid időre megkapta a diadém-papiruszt Valdemar Golenyisev orosz gyűjtőtől. Ő egy magánszemélytől vásárolta Oroszországban, aki pedig Egyiptomban tett szert rá. A lelet kifogástalan állapotban maradt meg, és valószínűleg megjárta az ismeretlen sírokból rabolt számtalan egyiptomi műkincs kalandos útját.A diadém-papirusznak sem a kora, sem a szerzője nem ismert. Az 571 cm hosszú, tizenöt darabból egyberótt és csak az egyik felén megírt tekercs keletkezésének idejét a régészek az i. e. 17. évszázadra teszi. A szövegeket valószínűleg a krokodilistennek hódoló Szobek egyik papja írta.Adolf Erman ezzel szemben arra a vélekedésre jutott, hogy Szobek neve átvitt értelmezendő, és a fáraó fogalmával azonos. Bizonyítékként rámutat arra, hogy a csaknem hat méter hosszú tekercs egyetlenegyszer sem említ semmilyen istent. Az ókori egyiptomiak körében a diadémok rendkívüli tiszteletnek örvendtek,ami arra enged következtetni, hogy mágikus erőt tulajdonítottak nekik. Minden fáraófejdíszén viselte a kígyó jelképét, amelynek - egyes szövegek tanúsága szerint -"hatalmában áll megsemmisíteni az ellenséget."De miféle erő lehetett ez? Talán a diadémból eredő radioaktív sugárzás? Ezen magyarázat által kétségkívül érthetővé válnék, hogy miért éppen Tutanhamon kihantolása során haltak meg olyan sokan: ő volt ugyanis az egyetlen fáraó, akit a diadémjával együtt találtak meg.Dr. Derry a boncolás folyamán egy újabb textilréteget eltávolítva egy arannyal és gyöngyökkel díszített vászonsapkát talált a fáraó kopaszra nyírt fején.Howard Carter így emlékezik:Egészen különleges figyelmet igényelt az utolsó vászonborítás eltávolítása a fáraó erősen elszenesedett fejéről. Minden mozdulat kárt tehetett az arcában. Tisztában voltunk a felelősségünkkel. Már a cobolyszőrecset finom simításaitól is szétestek a korhadt vászon maradékai és egy ifjú békés, szelíd arcát fedték fel...A lenolaj, amivel a temetés előtt meglocsolták a fáraót, kémiai reakciókat indított el.Ezek közben hő fejlődött, így a fáraó arca szabályosan elégett. Helyenként egészen fekete lett. A szempillái nagyon hosszúak voltak, félig nyitott szemei kiszáradtak.Lapos orrában gyanta dugaszok zárták el a nyílást, amelyen keresztül egy kampóval eltávolították az agyát.Tutanhamonnak lóharapása volt; hosszú metszőfogai előreugrottak az ajkai mögül. Apró fülének cimpájában hét milliméteres lyuk látszott, az arcbőre merev volt és töredezett. 1925. november 11., e nevezetes nap általános izgalmának tulajdonítható, hogy a tudósok nem figyeltek fel a bal orcán talált sérülésre. Howard Carter észre sem vette. Derry professzor pedig ezt írja a boncolási jegyzőkönyvben:"Hogy mi jelentősége ennek a sérülésnek, sajnos nem állapítható meg.
Most érkeztünk ahhoz a pillanathoz, ahol fény derül a titokra.
Miért keltette fel a történet gép érdeklődését.
Eredetileg olyan nyomokat kerestem, mely a Földön fellelhető uránérc szállítási útvonalakkal foglalkozott volna.
Valahol ugyanis már olvastam, hogy a Földön több ezer éve bányászták és szállították az uránércet.
Azt kerestem hol, kik és miért cselekedték ezt.
Persze ebből a történetből sem derül ki semmi erre vonatkozólag.
Talán a diadémból eredő radioaktív sugárzás?
Igazából erre sem kapunk semmi elfogadható magyarázatot, így a rejtélyek kutatói előtt továbbra is nyitva áll a feladat megoldása...
