A fáraók átka

Sötét üzletek

Hogy ki hol áshatott, azt egy évente egyszer ülésező kormánybizottság döntötte el.Azzal a feltétellel adott koncessziót, hogy minden kiásott tárgy fele Egyiptomot illeti.A másik felét a szerencsés megtaláló megtarthatja és kiviheti az országból. Az azonban nem titok, hogy a bizottság az ásatási helyek odaítélésénél előnyben részesítette az egyiptomi régiségkereskedőket, alapelvül volt ugyanis az volt: a pénznek nincs szaga. És mivel a tisztelt bizottság évenként csak egyszer ült össze, az amerikai és európai régészek gyakran egy egész évet is elvesztettek, ha az ásatást rossz helyen kezdték. Ez a gyakorlat, valamint a márciustól szeptemberig uralkodó nagy meleg volt az oka, hogy egy-egy ásatás sok évig is elhúzódott.A XXI. dinasztia aggódó papjai által elrejtett további tizenhárom múmiát Victor Loret fedezte fel, aki 1898-ban tárta fel II. Amenhotep sírját. Az itt talált múmiák szinte sértetlenek voltak. Mindenekelőtt Amenhotepé, akinek eredetileg építették a sírt, amely már az ókorban feledésbe merült. Loret a tizenhárom múmiát Kairóba szállíttatta, Amenhotepet viszont a szarkofágjában hagyta. Ettől kezdve kétfegyveres őr vigyázta a sír bejáratát.Ez az óvintézkedés egyáltalán nem volt túlzás: Akárcsak háromezer évvel korábban, 1901. november 24-én fegyveres rablók megtámadták az őröket,behatoltak a sírba és elvitték a fáraó ékszereit és amulettjeit.Ez a bűntény azonnali cselekvésre sarkallt egy akkor még ismeretlen fiatalembert, aki abban az időben a luxori Ókori Hivatal tisztségviselője volt, egy angol festő fia és Newberry régészprofesszor pártfogoltja. Úgy hívták: Howard Carter.Carter láblenyomatokat vétetett a sírban, nyomkeresőket fogadott és végül eljutott El Kurnába, a sírrablók falujába. A további nyomok egy ismert sírrabló-család házához vezettek: Abderrasulékhoz, akik már a másik nagy múmia-rejtekhelyet is kifosztották.Carter először elbocsátotta az egyik őrt, akiről bebizonyosodott, hogy megvesztegették, majd Luxorban bíróság elé állíttatta a rablókat. A per azonban a számtalan halasztás és elnapolás miatt a végtelenségig húzódott. Úgy tűnt, egész Luxor egy követ fúj. A város összeesküdött a forrófejű, becsületes angol ellen. Az ítélet végül felmentette a sírrablókat. Cartert, akit az egyiptomiak nemigen zártak a szívükbe, áthelyezték. Az ellenségei szereztek neki egy állást Szakkarában, ötszázkilométerrel távolabb: Carter Alsó- és Közép-Egyiptom Ókori Hivatalának lett az igazgatója.1902-ben egy newporti (Rhode Island) ügyvéd és mágnás ásatásokat kezdett a Királyok Völgyében: Theodore M. Davis ott kutatott, ahol már előtte hárman feladták, mert azt hitték, ott már biztosan nincs mit felfedezni. Davis azonban tizenkét év alatt további hét sírra bukkant. Ő talált rá IV. Thotmesz, Hatsepszut, Jujaés Tuja, III. Amenhotep apósa és anyósa, Horemheb és Sziptah sírjára, egy névtelen,de Sziptah feleségének, Tauszertnak a kincseit tartalmazó sírra, valamint egy másik névtelen sírra, amelyik IV. Amenhotep és anyja, Teje ékszereit és tárgyait rejtette.Amikor Theodore M. Davis 1914-ben visszaadta az ásatási engedélyét,szilárdan meg volt róla győződve, hogy a Királyok Völgyében tett felfedezései a legutolsók voltak. Az angol Lord Carnarvon és a Luxorban már egyszer szerencsétlenül járt ambiciózus régész, Howard Carter tervei hallatán csak a fejét csóválta. Ha Davis tudta volna, mit fedez majd fel Carnarvon és Carter, soha nem engedte volna át nekik a koncessziót.