Állam a társadalom ellen 2018. június 04. - 13:35  VÉLEMÉNY
 

Kizárólag monopolista és önkényuralmi, hatalmi szempontokat kell feltételezni, ha a zavaros körülmények között ugyan, de hatalmon maradó kormányfő ellép a nemzetközi joggal is összhangban álló törvénytől.

Forrás: MTI

A 2011. évi civil törvény, illetve a 2013. évi polgári törvénykönyv a nemzetközi jogrenddel összhangban „frissen” szabályozza a tagsággal rendelkező jogi személy egyesületek működését, törvényességi felügyeletét, adataik nyilvánosságát. Joggal feltételezhető, hogy ezen túl minden korlátozás, kötelezés, tiltás konkrét politikai céllal került napirendre.

Mindez különös, ha arra gondolunk, hogy a Fidesz–KDNP koalíció terjesztette elő és fogadta el a civil törvény bevezető indoklását, miszerint „az emberek önkéntes összefogása nélkülözhetetlen Magyarország fejlődéséhez, a civil szervezetek a társadalom alapvető egységei, amelyek folyamatosan hozzájárulnak közös értékeink mindennapi megvalósulásához”.

Maga a törvény „az egyesülési szabadság érvényesülése, valamint a civil szervezetek működési alapjainak megteremtése, társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében” született.

Nyomós hatalmi szempontokat kell feltételezni, ha a zavaros körülmények között ugyan, de hatalmon maradó kormányfő ellép a nemzetközi joggal is összhangban álló törvénytől. A nyilatkozatokból kikövetkeztethető intézkedések közvetlen politikai célokat szolgálhatnak. A civil szervezeteket feloszthatják, hasonlóan, mint az egyházaknál a „bevett” és a „többiek” kategóriára, együttműködő (kormánypárti) és nem együttműködő (ellenzéki, ellenséges) szervezetekre.

Ez a felosztás jogi legitimációt adna az együttműködő szervezetek további feltôkésítéséhez, illetve a nem együttműködők hatalmi zaklatására, akár a szervezetalakítási jogok korlátozására is. Az 1972-es alkotmány-módosítással analóg módon a NER az illiberális demokrácia és a magyar emberek érdekeinek megfelelően biztosítaná az egyesülési jogot. Vagyis megsemmisülne ez a fontos alapjog.

A civil törvényben nevesített úgynevezett közvetlen politikai tevékenységet végző civil szervezetek közül teljes legitimitást kapna a CÖF és a többi GONGO (tehát a kormány által szervezett nem-kormányzati szervezet, amelyeket a közbeszéd ál civileknek nevez. Korlátoznák viszont az ellenzéki pártok és a civil szervezetek kapcsolatát.

Adminisztratív és kommunikációs eszközökkel megnehezítenék az önkormányzati és polgármester választásokon a civilek jelöltállítását, egyes jelöltek támogatását, a kampányokban való aktív részvétel lehetőségét.

Az Alaptörvény az átláthatóságot a közpénzekkel összefüggésben írja elő.

Messzire vezető kérdés, ha politikai szempontból szabályoznák a magánpénzek felhasználásának átláthatóságát, nem is szólva arról, hogy a transzparencia mai előírásai is nagy terheket raknak az érintett szervezetekre.

Hangsúlyozni kell, hogy a törvények az ügyészségnek ma is biztosítják irat betekintési joguk révén a civil szervezetek átláthatóságát, a törvényességi felügyelet előtt nincs titok. A magán adományozókat viszont érthető okokból óvatosságra intené, ha a politikai nyilvánosság részévé válna az anyagi támogatásuk módja, mértéke és motívuma. (A levéltárakban érdekes eseteket lehetne előszedni az egyházi adományok körüli régi vitákról.)