Bipp bipp!

 

Az új időszámítás tizenvalahányadik napján....

 

 

 

Dr. Benam múmialaboratóriuma

 

Még a múmiák hamisítása is virágzó iparággá fejlődött. A kairói rendőrség az ötvenes évek elején fedezte fel a történelem eddigi legnagyobb múmiahamisítását.Dr. Ali Shukri Benam volt a feje annak a hamisítóbandának, amely szinte a világ valamennyi nagyobb egyiptomi gyűjteményével kapcsolatban állt. A vállalkozás lefoglalt levelezésében számtalan prominens magángyűjtő neve is felbukkant. Dr. Benam sorozatban küldte szét az ajánlatait, ha "hozzájutott"valamilyen különlegességhez.Dr. Benam titkára hamar fény derült: jó viszonyban volt a város sírásóival,akik megszabott díj ellenében szállították neki a hullákat, amelyeket ő azután többhetes otthoni munkával ókori egyiptomi múmiákká preparált. Ehhez kapóra jöttek neki a kairói egyetem anatómiai intézetének tankönyvei, ebben az intézetben ugyanis fáraók múmiáival is foglalkoztak. A bűnszövetkezet 1952. június másodikán szüntette be a működését.Ezen a napon Port Szaid kikötőjében a vámhivatalnokok négy hosszúkás ládát fedeztek fel az >Enchantress< nevű teherhajó fedélzetén. A ládák tartalmát tudakolva a vámosoknak jókora borravalót kínáltak fel, ha figyelmüket inkább a hajó egyébrakománya felé fordítják.Ők azonban kötelességük teljesítése mellett döntöttek és a ládák felnyitását követelték. Az exportőr erre négy ó egyiptomi múmiáról szóló kiviteli engedélyt mutatott fel. A hirtelen előkerült "valódi" papírok még gyanakvóbbá tették a vámosokat. A ládákat lerakatták a fedélzetről.Egy raktárcsarnokban nyitották ki azokat. Kiderült, hogy nem csak az engedély, hanem a múmiák is hamisak voltak.A rendőrség már régóta gyanakodott ilyesmire. Az egyiptomi Ókori Hivataligazgatóságának jó ideje feltűnt, hogy ismeretlen eredetű múmiák vannak a "piacon".  Az exportőr vallomása szerint a hamis múmiák szállítására vonatkozómegbízást egy bizonyos Muhammed Nezlet Manauat nevű férfitól kapta. A megadott cím azonban hamisnak bizonyult. A rendőrségnek ekkor a véletlen sietett a segítségére.A nagy kairói Khan el Khalili bazár közelében állt egy teherautó, amelynek eltörött az első tengelye. A szállítmányából néhány láda az úttestre esett. Egy rendőr segített arrébb vinni a forgalmat akadályozó rakományt, amikor az egyik ládarésnyire megrepedt tetején át meglátta egy holttest mumifikált fejét.A teherautó sofőrje Allahra esküdött, hogy semmi köze nincs az ügyhöz és elárulta a megbízója nevét: Dr. Ali Shukri Benam.A dráma utolsó felvonása látványosan alakult. A rendőrség körülvette az egész városrészt, amelyben Dr. Benam háza állt. Utána megrohamozták az épületet.Az orvos több alkalmazottja éppen holttesteket balzsamozott és "valódi"szarkofágokba helyezte azokat. A házban további preparált tetemek kerültek elő.A kairói Nemzeti Múzeum egyik képviselője a múmiahamisító laboratórium megtekintése után így nyilatkozott: - Azt hiszem, az utóbbi tíz évben Egyiptomból exportált múmiák hetven százaléka hamis.A mai napig sem egyértelmű, hogy a - főleg amerikai múzeumokban -kiállított múmiák közül melyik igazi és melyik hamisítvány.

 

A Királyok Völgyében
Az ásatásoknál mindig is fontos szerepet játszott a pénz. A pénz, a vetélkedés és a becsvágy. Mert természetesen nem csak művészetrajongó idealisták ástak ezen a vidéken. Pénzsóvár kincsvadászok éppúgy akadtak közöttük, mint gyanútlan kalandorok. A thébai Holtak Városának története pl. maga is egyetlen nagy kaland.Az El-Cocha keleti lejtőjén talált első leletektől, Ihi előljáró (Középbirodalom)sírjától egészen Tutanhamon sírjának felfedezéséig.A thébai Holtak Városa három kilométer hosszan terül el a mai Luxortól nyugatra. Mindmáig tisztázatlan, hogyan is hívták eredetileg a ragyogó fővárost,amelynek a görögök adták a Thébai nevet. Mindenesetre lenyűgöző emlékeket hagyott hátra a Nílus keleti partján, Kairótól ötszáz kilométerre délre.

Théba virágzása a XI. dinasztia idejében kezdődött, amikor a Mentuhotepnevű fáraók Amon, a közép-egyiptomi Hermopolisz városának egyik ősi isteneszámára olyan pompás templomot építettek Karnakban, amilyet mindaddig nem látott a világ. Ezzel szemben a Nílus nyugati partján ekkoriban létesített sírokban sem a számuk, sem a tartalmuk nem különösebben jelentős. A XIII-XVI. dinasztia idején (i.e. 1785-1552) és a sémi pásztorkirályok, a hikszoszok idegen uralma alatt Théba fokozatosan elveszítette jelentőségét, mígnem az Újbirodalom királyai a 14. évszázadközepétől kezdve az akkori világ legszebb városává tették. Abu Rowash és Medumpiramisvárosaival együtt Memphisz elvesztette vezető szerepét.Leginkább III. Thotmesz, Hatsepszut és III. Amenhotep fáraók hagyták rajta kézjegyüket a városon és a folyó túlpartján elterülő Halottak Völgyén. A "százkapujú Théba" (Hérodotosz) korai végét vetíti előre, hogy IV. Amenhotep a Kairó és Luxorközött félúton található Ehnaton Amarna városát választja székhelyéül. De az eretnekfáraó uralkodása csupán történelmi epizódnak bizonyult.A nyugati folyóparton fekvő Holtak Városa eltemetett tükörképe mindazon történelmi folyamatoknak, amelyek a keleti parti várost évszázadokon keresztüljelentős középponttá tették.Ha a halottak birodalmának legrégebbi leleteit kutatjuk, a Líbiai-sivatagszélén fekvő Gurna nevezetű faluba kell mennünk. Itt mintegy ezerháromszáz méter hosszan és néhány száz méter szélességében találunk sírokat a sziklás talajban.Feltehetőleg itt rejtőznek a XI. dinasztia (i. e. 2040-1991) első három királyának asírjai is: I. Antef, II. Antef és I. Mentuhotep nyughelye. Auguste Mariette, francia archeológus, aki a múlt század hatvanas éveiben ásott ezen a területen, a kripták felett piramisok maradványaira bukkant, amelyek mérete azonban igencsak szerénynek nevezhető. Ellentétben a közeli Királyok Völgyének sziklasírjaival itt az első udvari hivatalnokok is az uralkodó közelében kaptak végső nyughelyet.Amint a thébai királyok egész Egyiptomon uralkodó fáraókként egyre hatalmasabbak lettek, alkalmasabb, még impozánsabb temetkezési helyet kerestekmaguknak. Der el-Bahari mészkőben gazdag völgykatlanját szemelték ki erre a célra.Ennek a közepén II. és III. Mentuhotep egy piramissal fedett közös síremléket állíttatott. A hozzájuk közel állókat negyven sziklasírba temették: Ipi vezírt,Akhthoész kancellárt, a keleti hadsereg parancsnokát, Merut, a titkárát, Henenut és a fegyverhordozóját, Noferhotepet.Különlegességként említendő három tömegsír, amelyek be nem balzsamozott és koporsó nélkül eltemetett múmiákat tartalmaztak: harcban elesett katonákat.Összezsugorodott testüket számtalan nyílvessző fúrta át. Hogy a történelmileg jelentős eseményeket kövessük, időben négy dinasztiát kell átugranunk, de térben mindössze ezer métert kell megtennünk. A XVII. dinasztia alatt kezdett fontossá válni Abu'n-Naga nekropolisza. Itt hantolták el azokat a thébai fejedelmeket, akik elűzték a hikszoszokat. Ebben az eseményben némely történész a zsidóknak a Bibliában leírt egyiptomi kivonulását gyanítja. A völgyben Abu'n-Nagasírjait fosztották ki a legtöbbször. Már az ókori Abbott-papirusz is hat meggyalázott fáraósírról ír, a viszonylag jelentéktelen Nubheper-ré-Antef sírját pedig 1827-benrabolták ki arab fellahok.Mariette, a francia régész Abu'n-Nagában lelte meg szerencséjét - igaz, eléggé kétséges volt ez a szerencse. Az akkor még ismeretlen, de elásott kincsek felfedezésében jeleskedő Mariette azt a megbízást kapta Said kedivétől, hogy temessen vissza a helyükre bizonyos leleteket. Az a hír ékezett ugyanis Párizsból,hogy III. Napóleon unokaöccse, Louis Bonaparte Egyiptomba kíván látogatni.Nagy megtiszteltetésként a napóleoni követ szeme láttára kellett volna letűnt évezredek emlékeit a felszínre hozni és a magas rangú vendégnek átnyújtani.Mariette-nek azonban nagy sajnálatára egyedül kellett a homokból kikaparnia az elásott darabokat: a herceg mégsem jött el. Mariette viszont elküldte a "leleteket"őfelsége Louis Bonaparte részére és ezt nagyon jól tette. A Bonaparték még mindig akkora befolyással rendelkeztek Egyiptomban, hogy Mariette postafordultával meg iskapta kinevezését: "Directeur de Service des Antiquités" lett.Az igazság lakhelyének szolgái Még ha el is tekintünk attól a rengeteg magáncélból kutató embertől, akik ezen a vidéken végeztek ásatásokat, ahol állítólag több ember van a föld alatt, mint felette,röviden meg kell említenünk a Der el-Medine-i területet. Der el-Medirében ugyanis csak bizonyos embereket temettek. Nem királyokat, nem udvari tisztségviselőket,nem gazdagokat. Azokat a szobrászokat, kőfaragókat, festőket és előmunkásokat,akik a Királyok Völgyében és Biban el-Molukban megalkották a csodálatos földalattiépületeket. Ezeket a férfiakat megillette az "igazság lakhelyének szolgája" cím.Mivel a művészek már akkor is szívesen írták le a gondolataikat, egyetlen foglalkozási csoportról sem maradt ránk olyan sok ismeret, mint a Királyok Völgyében dolgozó sírépítőkről. A művészeti kivitelű papiruszok ugyan ritkák, de számtalan cserépdarabra készült feljegyzés, úgynevezett osztrakon van a birtokunkban. Még a leglényegtelenebb dolgokat is belekarcolták az apró mészhomokkő- vagy agyaglapokba, amelyeket azután zsebre dugtak, majd később eldobtak.Gurnet Murai mellett az igazság lakhelyének szolgái művészkolóniában éltek.Ez volt az egyetlen emberi település a Nílus nyugati partján. A falu lakosait felsorolólisták épségben megmaradtak. Ezek nem csak az összes személyt és azok foglalkozását sorolják fel, hanem az egyes házak lakóit is.A művészek és kézművesek mélyen vallásosak voltak és istenként tisztelték az elhunyt fáraókat. Különböző iratokból tudjuk, hogy nem tartották magukat méltónak arra, hogy az államvallás isteneit megszólítsák, ezért csak a sajátjaikhoz, akisemberek isteneihez imádkoztak. Közéjük tartozott pl Reshef és Kadesh, e kétázsiai istenség, továbbá a macska, a fecske és a hegycsúcs.IV. Amenhotep uralkodása alatt áttelepítette a művészkolóniát Amarnába, de az a fáraó halála és a régi vallás helyreállítása után visszaköltözött.Biban el-Molukban a rabszolgák és hadifoglyok által a sziklába vájt csarnok és a királyok rokonai, valamint az udvari hivatalnokok által ott felhalmozott kincsek példa nélkül állók az egész emberiség történetében. Ez az oka annak, hogy már ezer évvel időszámításunk előtt és ötszáz évvel az első sziklasír létesítése után mindegyik fáraósírt kifosztották. II. Amenhotep kriptájában ugyan ott volt még a királymúmiája, de az értékes tárgyak közül egyetlenegy sem maradt a helyén. Tutanhamon sziklasírjába kétszer is betörtek, de a fosztogatóknak be kellett érniük az előcsarnokban talált apróságokkal. Valószínűleg megzavarhatták őket tettük közben vagy valamilyen előre nem látható akadályba ütköztek. Így aztán nem meglepő, hogy az Újbirodalom fáraói úgy döntöttek,szakítanak az addig szokásos hagyományokkal és nem építtetnek a sírkamráik fölédíszes templomokat, kultikus helyeket. Ezek a piramisok a Líbiai-sivatag szélénugyanis kiváló útjelzők voltak a sírrablók számára.I. Amenhotep és I. Thotmesz voltak az elsők, akik sírjaikat mélyen a sziklába vájattak, hogy kívülről ne is lássanak. Thotmesz építőmestere, Inemi így számol beaz építkezésről saját sírjának egyik feliratában: "Egyedül én felügyeltem a sziklasírmélyítését, amit senki nem látott és hallott."Georg Steindorff ebből arra a vitatott következtetésre jutott, hogy az építkezésben részt vevő hadifoglyokat "a munka végeztével átsegítették a túlvilágra".De ha a sírokat nem is rabolták volna ki még az ókorban, csak kevés maradt volna meg eredeti állapotában, mert a mindenható isteni uralkodók közötti rivalizálásaz elődök kriptáit sem kímélte. Thotmesz pl. csak néhány esztendeig pihenhetett vörös homokkőszarkofágjában, amíg a trónon őt követő lánya, Hatsepszut ki nem költöztette onnan és a neki szánt kőkoporsóba helyezte, amelyet ezért meg kelletthosszabbítani.

 

Egyik fáraó a másik sírjában

A számtalan "közönséges" sírrablóval ellentétben a fáraókat nem lehetett felelősségre vonni. A periratok említést tesznek I. Széthi, II. Ramszesz és III. Amenhotep sírjának kifosztásáról. Ez utóbbi fáraót annak idején I. Széthi sírjába helyezték. I. Széthi és II.Ramszesz múmiáit Inhapi királynő nyughelyére temették, ahová később I. Ramszesztis. A zavar akkor vált teljessé, amikor Victor Loret, francia régész II. Amenhotep sírjában megtalálja III. Amenhotept III. Ramszesz szarkofágjában, II. Széthiszarkofágjának a fedelével lezárva.Tutanhamon halála után kb. kétszázötven évvel, a XX. dinasztia alatt - azírások tanúsága szerint - viszály alakult ki a keleti városi fejedelem, Paszer és a nyugaton fekvő nekropolisz fejedelme, Paweraa között. Paszer megvádolta nyugati kollégáját, hogy az elhanyagolja kötelességét, a Holtak Városának felügyeletét, ezért vált mindennapossá a sírok fosztogatása. Haemuaszet vezír és városi elöljáró erre felállított egy vizsgálóbizottságot, amelynek két pap, két írnok és két rendőrtiszt voltak a tagjai.A bizottság végül az alábbi részletes jelentést állította össze:1.I. Amenhotep 120 könyök mély sírja az Amenhotep-templom északi részében,amelyről a keleti városi fejedelem, Paszer azt állította, hogy kirabolták és az esetet jelentette Haemuaszet vezírnek és városi elöljárónak, Neszamunk királyi főtisztségviselőnek, a fáraó írnokának, Amon-Ré főpapnője jószágigazgatójának és Noferkaréemperamon udvari főhivatalnoknak, a fáraó titkárának és a nagyfejedelemnek, alaposan megvizsgáltatott és sértetlennek találtatott. Hasonlóképpen sértetlennek találtatott az idősebb Antef, Ré fiának piramisa, amely az Amenhotep-templom előudvarának északi részén fekszik, ahol maga a piramis sérült,de amelyből áll még egy a király alakját és Behka kutyáját ábrázoló sztélé.3.Nebheperré király, Antef, Ré fiának piramisát tolvajok rongálták meg. A piramistövében két könyök átmérőjű lyuk találtatott, valamint egy egy könyök átmérőjűnyílás az Amon-templom áldozati elöljárójának, Jurainak a sírján. A rablók azonban nem jutottak be a sírokba.4. Hasonlóképpen megfúrva találtatott Szehemré-Upmaat király, az idősebb Antef, Réfiának a piramisa.5.Feltörve találtatott Szehemré-Szedtaw király, Szobekemszaf, Ré fiának piramisa,éspedig III. Thotmesz főraktárnokának, Nebamun sírjának előcsarnoka felől. A királymúmiáját kifosztották. Hason képpen a feleségét, Nubhászt is.Eddig a vizsgálati jelentés. A sírrablókat később megtalálták: nyolc kőfaragó és templomi szolga volt a tettes. A botütések hatására a következő vallomást tették:Mi voltunk, akik behatoltunk Szobekemszaf király és királyi felsége, Nubhász piramisába. Feltörtük a szarkofágjaikat és felnyitottuk az őket takaró leplet.Szobekemszaf király tiszteletre méltó fejét és nyakát arany amulettek és ékszerek fedték. A múmia egésze arannyal volt bevonva, és a koporsót belül és kívül is arany,ezüst és különféle csodálatos drágakövek borították. Mindazt az aranyat, amit amúmián találtunk, az amuletteket és az ékszereket letéptük róla és a halotti leplet is magunkkal vittük. A királynő teteme hasonlóképpen volt elkészítve. Mindent elvittünk, amit találtunk, az összes aranyból, ezüstből és bronzból készült tárgyat.Utána nyolc egyenlő részre osztottuk fel magunk között a zsákmányt.A legfőbb bíró ebben az időben a vezír volt. A hat törvényszék és az összes bíró az ő hatalmának volt alárendelve. Bíró csak a fáraó kegyelméből lehetett valaki. Mint Haemuaszet vezír. Ő a per minden iratát elküldte a fáraónak, aki hivatott volt az ítéletkimondására. A tetteseket addig az Amon-templom börtönében őrizték. A fáraóítéletéről nem maradt fenn írásos emlék, de a sírok kifosztását akkoriban halállal büntették.A nyolcas kivégzésnek azonban Thébában egyáltalán nem volt elrettentőhatása. Túl nagy volt a csábítás, hiszen egyetlen éjszakai rablás során mesés kincsekhez lehetett jutni. Olyan kincsekhez, amelyek egy egyszerű embert egész életére gazdaggá tehetett.A fáraók sírjait az évezredek folyamán újra és újra felfedezték, kifosztották vagy restaurálták, aztán megint elfelejtették. Diodórosz negyvenhét thébai királysírrólszámol be, amelyek közül ő maga egy i. e. 57-ben tett egyiptomi utazása során tizenhetet meg is talált. Sztrábó ellenben harminc évvel később csupán negyvenet tart megtekintésre érdemesnek.Felvetődik tehát a kérdés: Lehetséges, hogy még ezután is fel fognak fedezni királysírokat?Azok az angol és francia régészek, akiket a helyszínen kérdeztem erről, nem zárták ki a lehetőséget, de hangsúlyozták, hogy igen valószínűtlennek látszik, hogy érintetlen sírra bukkanjanak. Georg Steindorff és Walther Wolf azonban még hiányol néhány sírt - pl. II. Thotmeszét és Szemenkaréét. Mindenek előtt azonban Imhotepsírját, amelyről Walter B. Emery egykori asszisztense, Ali el Khouli azt mondta nekem a szakkarai ásatás mellett: - Látja, valahol itt nyugszik a nagy Imhotep - és végigmutatott a hatalmas területen, - csak nem tudom, pontosan hol.