Világosan látszik, hogy  cser és cser között óriási különbségek vannak.

Az egyik gyök hangutánzó, a másik a szárral rokon /cser(3)/ és cser(6) "Ta" gyökével azonos.

A gyök a latinban is megvan, ezért hasonló a szó a magyarhoz. Nem szükséges átvételekről fantáziálni. (Az más kérdés, hogy oda hogyan került!)

Hogy egy nem gyöknyelv ad gyököt egy gyöknyelvnek? Apszurdum.

 

Egy alapvető szemléletbeli különbség miatt nem tudunk közös nevezőre jutni.

Ha a magyart nem gyöknyelvként vizsgáljuk, nyugodtan szét lehet osztogatni a szókincsét.

Ellenkező esetben kezdettől fogva teljesen más nyelvfejlődési utat kell elfogadni és eszerint építendő fel a módszertan.

Az eredmény sokkal mélyebbre ható lesz, és persze gyökeresen más.

 

A szemlélet nem nyelvi része pedig az a különbség, hogy a finnugrizmus szerint egy pusztai nagyállattartó nép, aki a tajgából származik,

semmi mást nem ismer a környezetéből, mint a tüzet, vizet meg a füvet. Még az állatait is idegenek nevezik el nekik, pl. a marhát.

Épeszű ember azt gondolnánk, hogy ilyen ökörséget nem vesz be.

De, sajnos beveszi mert ezért lehet diplomát kapni.