Már hogyne "vettem volna észre" az emberi természetet, mikor kilométeres litániákat értekeztem róla... :D

Pontosan e körül forog az egész téma, hogy az emberi biológiai eredetű mentális alapjellegben kódolt az elitizmus, ennek beteges torz mételye alól kéne egy trükkel felszabadítani ezt a nyomorult rabszolga fajt...

Te egy figyelemreméltó alternatív, méltányos alapú, ám szintén egyfajta elitista, sőt méginkább elitista társadalmat javasolsz, ahol nem rögzített kaszt jellegű társadalmi csoportok ill ahogy mondani szokták, rétegek lennének ugyebár, hiszen mivel igen pluralizálódtak ma már a társadalmak, szinte mindenki úgymond jobb valakinél valamiben valamivel és egyúttal rosszabb is... tehát szinte végtelen szint lenne... Szinte végtelen elitizmus, legalábbis majd annyi szintű, mint ahány ember él (nyilván sarkítom) és abszolút kollektív elitizmus. (kérdés hogy helytálló-e egyáltalán ez a fogalom már egy ilyen társadalomra. Az alanyijogú  és örökletes kiváltságok eltörlése jó ötlet, csak így lényegében a magántulajdon is megszűnne és akkor az meg már inkább egy anarcho-kommunizmussá válhatna, ahol a bűnözés óhatatlanul felütné a fejét, hiszen ugyebár a javakat valaki(knek), ha nem is saját tulajdonként, hanem felelősségi alapon őrizni kell... és máris korrupt gondolatokat indukálhat, tovább pedig másvalakik el akarnák venni, tőlük valahogy, vagy legalábbis fosztogatni belőle... (és itt már megint az a fránya természet adta emberi alaptermészet)
Azonban ez persze lehetne élhető és boldog egyetlen esetben, ha egyúttal viszont határtalan nem lenne! Mint ugyebár amiben most él az úgymond fejlettebb civilizáció. Hiszen nem vitás igaz? Jelenleg az elitizmus teljesen határtalan, felfelé is lefelé is gyakorlatilag végtelennek tekinthető és tapasztalható; ahol a végtelenség és határtalanság nyilván egy extrém elviselhetetlen szélsőségességet jelent, mely perifériák elérésébe jellemzően bele is hal, de legalábbis belebetegszik az illető... bizony-bizony, felfelé sem sokkal ritkábban mint lefelé... érdekes nem..? ;) ) 
Ha viszont kőkemény alsó és felső határt lehetne eme társadalomban húzni (lehet-e vajon?), azaz a leggyengébb, leg-hendikepesebb tagja is, (mittudomén, pl torzszülött, fogyatékos, nyomorék stb, bocs a karcos fogalmazásért, de így talán jobban érthető amit mondani akarok), mindnek alanyi jogon járna egy olyan életszínvonal, amiben boldog lehet és elégedett, kellemesen és élhetően eléldegélhet! Ha egy ilyen jellegű elitista társadalmat meg tudnánk valósítani, már nagy dolog lenne,  ugródeszkának tökéletes lenne (és szerintem pl Kanada, Svédország, Norvégia, Új-Zéland, Szingapúr és Dél-Korea és még néhányan ezt a társadalmi állapotot már meglehetősen (a történelemben talán az Aranykor mítosz óta először) megközelítették; ezeken kívül kissé lemaradva, de jó úton haladva még dinamikusan Uruguay, Ausztria, Svájc, Dánia, Finnország, Észtország és Írország is eme listára tehető (nyilván nem halálpontos és tévedhetetlen listát csináltam, hanem most csak úgy ex-has összekotort kis konyha-statisztika, kútfőből, saccperkábé alapon, de remélem a mondandóm lényegére ez is némileg rávilágít)...

Tehát a eme úgymond eszményi utópiádban (ami mellesleg a nietzschei jellegű úgymond árja társadalomra hajaz, persze faji kiváltságok és érdemtelen kasztok nélkül és kevésbé a platoni anarchikus demokráciára ugyebár... megjegyzem egyik sem rossz sem jó, hanem olyan amiket tanulmányozni érdemes...), említett a "mehet a levesbe" eset legfeljebb, azaz legalább az lehetne, hogy az illető ekkor bekerül egy minden emberi méltósági minimumot megadó komfortos egyszobás állami garzonba és ha képtelen eltartani magát, nem termel és inaktív (akármi miatt) akkor is kapna egy normatív alapjuttatást (ami nem lehet kp!!!!), amiből alapvető funkcióit méltányosan el tudja látni és minimál szintű, de már méltányos igényeit kielégíteni (de nyilván élvezkedés, szórakozás kilőve, esetleg egy minimál alap szinten valami kevéske, ami mentálisan elengedhetetlen. Így persze amúgy el lehet vegetálni (és egy bölcs keleti mesternek tökéletesen megfelelő remete élet volna ez, hisz még ennél is puritánabban él egy himalájai remete mondjuk ugyebár és állítólag tökéletes boldogságban jó néhány); ezzel együtt bármelyik nap lehetősége volna az ilyen minimal szinten élő embernek kérni munkát és kapna is, és máris egy szintet léphetne feljebb. Ismétlem pénz nélkül! Tehát nem dönthet hogy mit vesz meg és mit nem, de minden nap megkapja a méltányos adagjait, mindenből (és nyilván választhat is szűk de méltányos és emberhez méltó listákról, hogy pl ma mit akar ebédre, vagy x határidő leteltével jár neki új cipő, akkor kiválaszthatja egy méltányos minőségű terméklistáról stb) El lehet így egész jól vegetálni akár még boldog is lehet valaki ilyen körülmények közt, ha emberi kapcsolatokat is tud ápolni közben, tanulni, tájékozódni tud (tehát nincs elvágva a külvilágtól, nem börtön jelegű az egész), szabadon mozoghat, az autonómiája is méltányos, emberies, de szintúgy minimális és alapszintű (nem lenne lehetősége mondjuk a világot beutazni ugyebár) kontroll alatt tartanák (azt is inkább segítő, óvó felügyeleti mintsem uraló szándékkal), nem pofáznak bele az életébe, s élhet így amíg akar, abszolút minimum szinten (néhányan lehet pl én is, önként azonnal ezt választanánk, mert nekem is a nyugi a legfontosabb, a csend és hogy senki ne beszéljen hozzám, ha nem kérdeztem, senki ne csesztessen, semmi váratlan ne történjen, pláne ne semmi zavaró és idegesítő....ez a legértékesebb számomra, de én már megettem a kenyerem javát és nem szűkmarkúan mérte rám az élet a pofonokat, bár az örömöket is, be kell látnom.... szóval méltatlan lenne panaszkodni... node nem rólam van szó itt ugyebár és ne is legyen, meg máshol sem sehol, soha...!!!)

Hogy fegyveresen (nyilván hadseregekkel) az elit mi ellen tudna és akarna főleg koordináltan összefogva fellépni vagy sem, az egy külön és érdekes téma. Nehogy azt higgyük ám hogy ott olyan nagy fegyelem van és érdekegyeztetés, Bilderberg gyűlés és hasonlók ide vagy oda... Az elit leggyengébb pontja, hogy mivel jobbára teljesen érzelemmentes, lelketlen, irgalmatlan, embertelen, és végletekig önző, erkölcstelen, rémséges "emberekből" áll, valójában csakis felszínes látszat-összetartás van köztük, de még az is szegmentáltan, tehát érdekcsoportokra oszlanak (mely csoportok zömmel szemben állnak egymással, és legalábbis gazdaságilag újra és újra összecsapnak, különféle érdekek mentén, de az sem ritka hogy konkrét fegyveres háborúval; látható ez szépen a világon, az elit világháborúja folyamatos, kb az első elitista nagybirodalomban letették ennek az alapjait és hagyományait... azóta megszakítás nélkül tart, tekintve, hogy megszakítás nélkül él az emberiség globálisan és lokálisan elitizmusok  különféle, de alapvetően azonos társadalomnak látszó torz beteges és embertelen manifesztációiban.
Tehát az lehet hogy némileg részlegesen lenne egy blokk a az antielitista felszabadító világforradalom ellen (most abszolút fantáziálok nyilván), azonban meggyőződésem hogy mielőbb eljönne az a pont, ahol egységük megbomlana és igen hamar már inkább egymás ellen (is) háborúznának, a lázadóknak meg még a végén lehet hogy csak elég lenne hátradőlni popcorn-t majszolva... :)

Apropó társadalom. A társadalom ugyebár egy "nagy családot" és jó családot, összetartó családot jelent... Milyen egy ilyen család? Hát egyrészt túl azon hogy nem létező, valóban senkit nem hagy az út szélén, hiszen a legügyesebb legokosabb, aki többet tud produkálni, a javait mindig megosztja minden családtaggal, főleg aki rászorul... közös budget van ugyebár! Érdekes, de kommunisztikus egy ilyen klán ugyebár, mikro-rendszerükön belül nincs magántulajdon, hanem csak a klánnak van egy nagy magántulajdona, de a tagoknak külön nincs (ám minden tagnak teljesítménytől és tudástól függetlenül egy alapszintű ellátmányhoz minimumjoga van belőle. Így a leggyengébb, legelesettebb is élhet méltányos emberi életet, boldogság lehetőségével (ami  ugyebár sokak szerint az élet célja és értelme volna, hogy lehetősége van mindenkinek a boldogságra, más kérdés hogy sikerül-e neki elérni... hát nem gyakran... és ebben leginkább a társadalmi berendezkedéseink és civilizációs alapelveink a ludasak, azaz már megintcsak ide lyukadhatok ki: az elitizmus)...

Az arisztokrata dinasztiák ill. klánok, egyébként bár torz és fals, mégis igen demonstratív előképei az ilyesfajta optimális társdalomnak, ugyanis egy-egy kastélyban ez a bizonyos "boldog nagy család" effektus úgy-ahogy megvalósult itt-ott. Persze nyilván igen diktatorikusan és zsarnoki módon, hiszen a tutit mindig a nagy családfő mondja meg, ahogy az ezzel igen analóg maffiában a keresztapa. De nem hagyott senkit az út szélén, aki nem tagadta meg vagy nem árulta el a családot. (csak ügyetlenség tehetségtelenség illetve betegség, tehát hendikepek miatt, amikről ugyebár senki nem tehet, nem büntettek az ilyen közösségekben és nem szenvedhetett méltánytalan hátrányt vagy megaláztatást senki. Mondjuk egy hatalmas, kb 100 szobás kastély komplexumban él az egész dinasztia ugyebár; kuzinok (Matolcsy is biztos jobban érezné magát egy ilyen helyen, mondjuk a 7 milliárdból, legalább 100 szerencsétlen uncsitesóját ott pátyolgathatná közvetlenül nagy örömére), unokák, dédik, vejek, nejek, sógorok stb... valóban akár százas nagyságrendű arisztokrata pereputty is "beszorulhatott" egy hatalmas kastély komplexumba vagy kastély-erőd rendszerbe; és itt sok esetben megfigyelhető egy viszonylag jószándékú óvó felelős családfő, akinek célja pont ez volt, hogy a teljes pereputtyban senki ne maradjon az út szélén, mindenki aki őhozzá tartozik, méltón, méltányosan, jómódban éljen, úgymond rangjának megfelelően (persze nyilván volt ebben sok egyéb- pl stratégiai cél is, pl ha kihal mindenki és pont egy ilyen lúzer marad utánuk, a vagyon, a címer és családnév megmentésére még akkor is legyen némi esély), de egy biztos, akármekkora léhűtő is volt egy-egy kuzin, vagy akármilyen fogyatékos is (és az volt bőven ugyebár az óhatatlan belterjesség miatt), mindnek volt elegáns kis lakosztálya, cselédje, finom kajája és élhetett a kis hóborjainak, úgy hogy azért semmi teljesítményt nem adott cserébe, csak a nevét... (sok esetben ha akart volna sem tudott volna ugyebár)... ezt a nevet ne keverjük most az elitista örökletes előjoggal, mert bár az, de vonható egy másik analógia, hiszen most a társadalommodellt vizsgáljuk e példa által. Feleltessük meg tehát ezt a bizonyos továbbvitt nevet, egy nemzet nevének! TEhát minden egyes ország azaz nemzet minden egyes tag, lehet esetleg az egyetlen aki már csak képviselheti nemzetét, mint pl az utolsó Akkád ugyebár The Rock blockbusterében... (érdekes, hogy amúgy neveztik nemzetségnek is ugyebár az arisztokrata klánokat is... és ez nem véletlen, hiszen jó néhányból később tényleg nagy nemzet, ország és akár birodalom lett az idők során, lássuk akár Alexandriát, vagy az Oszmán birodalmat példaként... ), nos ma az ilyen emberkék, nem hogy adott esetben nemzetüket tudnák utolsó mohikánként reprezentálni, hanem az utcán fekszenek hányás és vizelet tócsák közt félholtan... majd holtan.... a mai "fejlett" vérelitista társadalom, szó szerint az útszélén hagyja azokat az elesett embereket, akik semmire sem képesek, csak vegetálnak... (hallgatólagos fasiszta, taigetosz filozófia szerint, gyakorlatilag passzív eutanáziával, hogy hadd hulljon csak a férgese, úgyis csak parazita mind... hiszen aki nem dolgozik, ne is egyék.... ez ma a társadalmi szemlélet a legtöbb országban)... és nem értjük, hogy teljesen mindegy hogy tehet róla vagy sem! Ha már eljutott a mélypontra bármely esetben segíteni KELL neki, mert ezt jelenti a társadalom, ez egy egészséges és igazságos társadalom fundamentális minimum attributuma!

Ha meggondoljuk, ezek az ősi, zárt arisztokrata dinasztiák jóval emberségesebb mikrotársadalmakat tartottak fenn, mint ma bármelyik nagy társadalom! Tehát legalábbis alsó határ volt, felső nem, viszont akkoriban nem volt elég, ahogy ma csalni-lopni üzekedni, hogy elitté válj és az is maradhass, hanem sokszor kemény fegyveres harcokkal kellett megszerezni vagy akár megtartani a javakat; ergo a klán aktív elit része, szinte nap mint nap kellett az életét is kockára tegye, ezért az életmódért amiben éltek övéi. A dicső címerért meg kellett harcolni keményen. Nos ezt a közösségi alapattitűdöt nyilván jelentősen átformálva és továbbfejlesztve, de lényegét tekintve igen analóg módon lenne üdvös makro-társadalmi sőt civilizációs szinten is élnünk. Egy olyan bolygó ahol tudod, hogy bármi is van vagy lesz veled, ha miden kötél szakad, akkor sem fagysz meg egy bódéban az erdőben, illetve nem fulladsz az árokparton a fekáliádba... mindig nyúl érted egy baráti, segítő kéz..!!! Szerintem ez a célkitűzés annyira nem túl földtől elrugaszkodott nemde? Nem ennek kéne a minimál szintnek lenni egy egész populációban? Mint ahogy még az állatvilágban is jó néhány csorda megvalósítja ezt (persze nyilván a környezettől függően van ahol muszáj a taigetosz filozófia szerint túlélni és ott a sallangot le kell dobni nyilván, de van jó néhány másik állati mikropopuláció a természetben, ahol erre nem szorulnak, ott minden egyes tagja a közösségnek, a leggyengébb, legkisebb, árva beteg jószág is fenn van tartva a közösség által. Sok esetben tehát még az állatvilág morális szintje is bizony túlhalad minket embereket, hiszen mi is van ezen a bolygón kérem?
Naponta uszkve 100 000 ember hal kínhalált, kizárólag a nélkülözés és mélynyomor miatt!!!! Nem tenném tehát első körben magasra a lécet, ennyit kéne összehozni, hogy ne hagyjunk senkit az út szélén...  de még erre sem képes ez a torz beteg fajunk... sajnos... egyelőre... és erre lenne szerintem az egyik legalkalmasabb megoldás lehetőség teoretikusan persze, egy zseniális globálisan elterjesztendő mém kidolgozása; egy olyan gondolati fenomén, mely futótűzként minden elmében megveti a lábát, majd pozitív és extrém effektív módon kezd el dolgozni... kissé merészen fogalmazva egy emberiség üdvözítő mém... (de semmiképp sem misztikus hit és vallás... hiszen azt már megtanultuk, abból mindig csak a galiba van, mert a misztikum mindig fals, valós bizonyíték nélkül tényeket bejelenteni, majd zsarolni kezdeni vele a tömeget, a lehető legdurvább emberellenes bűn)... a szeretettel persze próbálkoztak sokan, de mire mentünk vele ugyebár...? Hát nem sokra... azt sem tudjuk pontosan mi is az... főleg nem gyakorolni azt, pedig jó néhány magas szintű filozófus mester ordibálta évezredeken át a világba, mindhiába... ;)