Kész megoldás egyenlőre nem létezik. Sokkal inkább látszik, hogy merre nem szabad, vagy nem érdemes, vagy hiabavaló elindulni. És sajnos többnyire senki semerre nem lát kiutat, vagy amit lát, arról látható, hogy nem valódi kiút, csak egy részproblémán segítve a válságot elódázva még jobban elmélyítik. Én az emberi tudás, és tudomány szervezeteinek társadalmi felértékelését tartom szükségesnek. Azt nem tudhatom, hogy működőképes-e ez, de más módot nem látok. Az az egyszerű logika van benne, hogy az embert a gondolkodás, és a tudása emelte ki az állatvilágból, és csak a gondolkodás, és a tudás képes megmenteni, és vezetni az emberiséget. És mivel az egyes emberek csak részleteiben képesek magukba szívni az emberiség tudásbázisából, a tudománynak egy erkölcsi normakontrolt kell gyakorolni a politika felett, sőt a választásokban, és vezetésben is figyelembe kell venni az emberek által megszerzett tudást. A butaság nem jogosít döntésekre. Mások vezetése nem lehet alapjog.

Az általam indított tudás felelőssége topikokban ezt már elővezettem, és azóta azt is jobban figyelgetem, hogy mi történik a világban e témában fejlődés, vagy éppen visszafejlődés. Mivel az erről való tudósításaimat a moderátor pártpolitizálásnak minősíti, adódnak nehézsegeim. Tapasztalatom szerint az értelmiség nagyobb része ilyen kérdésekkel nem foglalkozik, nem is akar foglalkozni, beletörődött a hazugságba, hogy majd a politikusok megoldanak mindent. Más része, főleg a tudomány vezetése határozottan kiáll a tudás, és az oktatás jobb megbecsülése mellett, de ebből nem derül ki, hogy milyen vezető szerepre lenne szüksége a tudománynak, és a tudásnak. Csak annyi látszik, hogy a tudásra csak azért van szüksèg, mert így lehetünk sikeres emberek.