Pesti Hírlap, 1891. július

Hazatért gyerekek.
Harminc leányka érkezett ma reggel 9 órakor a hajón Visegrádról Budapestre. Egy hónap előtt telepítette őket Visegrádra a szünidei gyermek- telep egyesület; halaványan vitték őket oda, és piros pozsgás színben, naptól lesülve, egészségesen hozták vissza. Még ma is ott lennének, ha nem kellene másik csoportnak átengedni helyüket.
A szülök kitörő örömmel fogadták csemetéiket a Petőfi-téri állomásnál; a fiatal gyerek-lányok nem győztek eleget mesélni a pompás vidékről és élet-módról.
De nemcsak a szülők örültek a leánykák pompás egészségének, hanem a nemes hivatásu egyesület részéről megjelent urak is: gr. Teleki Géza, dr. Degen Gusztáv, Herzog Péter és dr. Klein, akik szívélyes szavakat intéztek hozzájuk és szüleikhez.
Vasváry Béni fővárosi reáliskolai tanár átadta a gyerekeket szüleiknek, Degen Gusztáv al- elnöknek pedig a gyerekek nyújtottak át egy pompás csokrot, melyet a visegrádi erdőben kötöttek.
Hogy micsoda áldás a szegény fővárosi gyerekekre az egyesület működése, azt már többször említettük. Ingyen kapnak ruhát, nyári lakást, ingyen étkeznek és üdülnek szellemileg és testileg.
Visegrádon telepük a Bakody-villában van, Bakody ingyen bocsájtotta villája belső emeleti részét az egyesület javára s igy a kis lányok olyan helyre jutottak, melynél kellemesebbet nem is kívánhatnak. Erdő oldalán tanyázhatnak naphosszat, játszanak, esznek, isznak, pihennek, szóval vidám életet élnek és hogy bajuk ne legyen, erről szeretetreméltóan gondoskodik Vasváry Béni fővárosi reáliskolai tanár és kedves neje.
Rózsás arccal, 2—3 kilóval meghízva tértek vissza a kicsinyek, pedig csak egy hónapig voltak oda. Hátha még egy 2-ik hónapot is tölthettek volna ott. Ha még tovább is azon a kitűnő koszton maradhattak volna, a milyet például vasárnaponkint kaptak. Reggelire tej fehér kenyérrel, délelőtt kenyér, délben marhahusleves, marhahús káposzta-főzelékkel, kirántott csirke, túrós-lepény és egy kis pohár vörös bor. Délután túrót és vajas kenyeret, este pedig tápláló tápszer-levest kaplak.
Mikor látnak ők otthon ilyen lukullusi lakomákat? 
De nagy örömöt okoz a kis leányoknak az uszoda is, mely szintén rendelkezésükre van bocsájtva. Vígan lubickolnak a vízben, akár csak a halak.
Mintegy 30 leány-gyerek volt a villában elhelyezve, közülük 20 a földszinti nagyteremben, 10 egy első emeleti szobában. 7—11 évesek lehettek a leányok és mikor kivitték őket, valamennyi beteges volt.
No hát a visegrádiakra nem valami nagy dicsőség, hogy ezeket a beteg gyermekeket nem igen jó szemmel nézték s a gyógyszerészen kivül a legkisebb áldozatot sem hoztak a szegényekért. A humanizmus nagyon szép dolog ám!
Az ujabbi szállítmányt, melyet az egyesület már fölruházott, holnap délután 2 órakor viszi ki Visegrádra Vasváry, a ki gyöngéd bánásmódjáért és buzgalmáért nejével együtt megérdemli az elismerést.