Ó dehogy kedves kolléga... amiről írok, ennél messze előrébb sejthető! Te még mindig az említett gondolatvírus keretein belül maradsz. Láthatóan nem bírtad az elitizmus rabigáját levetni, béklyója alatt vagy, csak annak rendszerében tudsz, vagy akarsz gondolkodni, egyelőre... A parancsolni vágyó, és parancskövető ember, nem szükségszerűség, nem természetszerű, nem kvázi genetikai program! Ez kulcsfontosságú. Irományod alapján az a hit körvonalazódik, hogy szerinted ez a kétféle ember predesztinált, és más semmiképp; az egyik mindig agresszíven fog uralkodni próbálni, hatalmat és  vagyon ragadni vagy legalábbis akarni, a másik pedig fejet hajt szervilisen és hagyja magát eltaposni... Dehogyis..! Volt ilyen korszak a szociál-antropológiában, amikor ebben hittünk, de már ezt is túlléptük testvér! Már rájöttünk hogy ezek kivétel nélkül mind társadalmi minták, amiket magunkévá teszünk, úgymond "ránk ragad"... de a kulcskérdés lényegét nagyon jól ragadtad meg amúgy. Tényleg itt kell kapirgálni. De célszerű belátni, hogy egy bizonyos bár széles, de nem teljes inerciarendszeren belül igaz csak, amiről írtál. Az Ausztrál őslakosok tanulmányozása során döbbentünk rá néhány évtizede (!), hogy létezik (azaz inkább sajnos létezett) ezen túl, ezen kívül más rendszer is! És bizony nagyon úgy tűnik számomra, hogy vissza kéne fordulni a gyökerekhez, az ősi tudáshoz. Meg kéne kérni az ősi bölcseletek ápolóit, akik még vannak azért egy kevesen, de tényleg nem túl sokan már a világon (és nem csak az aboriginalok, hanem mindenfelé a bolygón, még európaiak is); ugyebár az egyház őket küldte ezer éven át folyton máglyára, pogány, okkult, sátáni, boszorkányság vádjával... és majdnem sikerült teljesen írmagjában kiirtani ezt a tudásanyagok, ami nem csak ősi tudás, hanem meggyőződésem szerint a helyes és bölcs tudás volt, ami szerint ha élnénk ma akkor boldog faj lennénk és nem lenne a bolygónk a jelen és mindenkori (legalábbis a barbár, patriarchális kortól kezdve) történelme folyamatos pokol...

Egy úgymond tiszta lélek amikor megszületik, egy "programozatlan" ember (bár már az anyaméhben ugyebár elindul egy primitív "szoftver", mondjuk hogy a rendszer kernel telepítődik, már kezdi magát kibontani és alapfunkciók már működésbe lépnek), már ekkor ezekbe is számos külső behatás beleavatkozik, legyen az zaj, rázás, ütés, anya éneke, családi veszekedés, az adott környezet profiljából jövő impulzusok (tíz-száz)ezrei... Már ezek mind formálják, mint szobrász a követ, a fejlődő elmét, s mire kibújik az anyjából, már akkor ezer és ezer bevésődött beleégett mechanizmus reflex félelem, öröm, vágy, motiváció stb jön létre, úgy hogy valójában szunte senki nem gondol rá, nemhogy az orvos, sem az anya és nyilván legfőképp az egyed maga. Mi van akkor ha ezt a folyamatot már kezdettől igyekszünk pozitívan kontrollálni? Nem próbáltuk még ki általános elvként és módszerként, tehát nem tudjuk (de vannak kultúrák és ősi népek, aki bizony ezt a részét is igen komolyan veszik a cseperedésnek és nagyon vigyáznak minden egyes momentumra, még arra is hogy mit eszik az az anyuka, mit gondol, mit lát és érez, stb stb Cél hogy a lehető minél fejlettebb legyen a magzat amikor megszületik... (biztos mindenki hallgatott, a Mozart hallgató anyukára, akinek a gyereke intelligensebb lett... hát érdekes kutatási terület, szerintem jobban kéne koncentrálni pl erre is)...
Tehát meggyőződésem szerint a fejlett és helyes oktatás-nevelés, már onnan kell kezdődjön, amikor tudjuk hogy a magzat érzékel! Hiszen ha pl egy alkoholista családban verekedést üvöltözést (misztifikálók szerint ugyebár negatív energiákat és ezt a szemléletet sem vethetjük el zsigerből egyelőre, kutatásra érdemes terület ez is) észlel a magzat, arra reagál magában mindig valamit, s ezek a valamik leülepszenek, a személyiségbe sok esetben beleépülnek, akár sérülésként, zavarként, vagy akár keménységként, megerősítő hatásként...
Máris más és más személyiség lép ki a szülőcsatornán csak emiatt. De vajon tudjuk-e azt biztosan, hogy amikor az értelem első szikrája felvillan, akkor még mennyi különbség van az elméink közt..? Mi van ha semmi vagy sokkal kevesebb, mint gondolnánk? Lehetetlen hogy majdnem teljesen tabularasa-val indulunk? Mert a genetikai képlet főleg mechanikus szervi dolgokat progamoz le, hogy mekkora legyen az agytérfogat vagy épp a cici meg fütyi mértet hossza, kihat tán még némileg az IQ-ra is de nem predesztinatív hatással egészséges normális egyednél (azaz a cseperedés, tanulás, nevelés és oktatás során, igen széles skálája van amerre akár pozitív, vagy épp negatív irányban tolódhat el), ugyanígy a világnézet, szemlélet, vele a morál és etika (az IQ mellett a tán még fontosabb EQ, ha úgymond jólelkű embert akarunk)... Senki sem látott még értelmiségi családot buta gyermekkel ugyebár... (Vagy legalábbis ritka, de általában kiderül, hogy valami más rendellenesség van a háttérben és nem csak annyi az egész hogy hát szegény neki a gének a sors ennyit mért)... Tehát a normlaitás spektruma jóval szélesebb úgy gondolom, mint még ma is hisszük, igencsak képlékeny, ami aztán évről évre nyilván a nagykorúságig csökken (de meg tán soha nem áll, tehát később is fejleszthető még szinte minden téren az emberi lény, csak már egyre nehezebben nyilván)... Roppant összetett az egész persze, és még töredékét írta le pontosan a tudomány sajnos...
Ha figyeltél írtam az aboriginal-okról, az ő létezésük a cáfolatra szerintem (legalábbis részben mindenképp) arra az elképzelésre, amit mint "Engels" utáni kvázi fejlettebb archeo-antorpológiának jelöltél meg. Az aboriginal-ok ugyebár (s mint írtam, vele számos rokon óceániai szigetvilági nép... de nem mind nyilván), hasonlóan év-százezreken keresztül abszolút elitista és hierarchista szemlélet nélkül létezett, olyannyira, hogy nem is létezett fogalmuk sem a harcra, sem az erőszakra!!!!!!!!!!!! A betolakodók röhögve hajtották őket rabságba és irtották ki, erőszakolták meg, vették el mindenüket; lényegében kikiáltották állatoknak őket és vadásztak rájuk, ha valaki esetleg nem tudná...
Megismétlem, kontinensnyi ember, nem pedig 150 fős törzs! Kimutatták, hogy kapcsolat volt, nagytársadalomként léteztek, mégha törzsekre osztódva is (de ma hogy élünk? A városaink falvaink nem hasonló egységek?) Nyilván nem százmilliókról van szó, hiszen az egész bolygón életek annyian akkoriban, amikor virágkorukat élték; de egész Ausztráliában és a környező óceániai szigetvilágban, biztosak lehetünk, hogy milliós nagyságrendű összlétszámmal éltek törzsközösségek, egymással kapcsolatban, (egy vagy legalábbis néhány rokon) nagytársadalom tudattal, ilyen módon.
Nos ebben a tényszerű jelenségben mondd, hol az uralkodni akaró és végrehajtani akaró szervilis ember? Amikor ez a feszültség, már egy frontvonal ugyebár. Az aboriginalok-nál nem volt semmiféle front, semmiféle feszültség! Egyszerűen természetszerűen alakult ki mint a törzsfejlődés elszigetelt része egy teljesen a manapság ugyebár emberi gyarlóságoknak nevezett förtelmek mentes kontinentális populáció!
Ha igazad lenne, és az emberi lény mint olyan planetárisan mindenütt kizárólag és szükségszerűen olyan kell legyen, amit felvázoltál, nem létezhetnének (az azóta már sajnos jobbára kiirtott és beolvadt, de még azért nem kihalt) aboriginal-ok egyáltalán  illetve jó néhány egyéb velük rokon, ha jól tudom, melanéz és mikronéz óceániai törzs (a polinézek már nem, ők voltak az a genom, ami jött puszítani, hódítani, fosztogatni leigázni, de nem értek el Ausztráliáig a középkorig és megelőzték őket a nyugatról érkező hódítók), melyek mind abszolút erőszak nélkül éltek teljes természeti szimbiózisban... ráadásul nem ismerték, a harcon túl, pl a betegségeket sem igazán állítólag... Csak primitív egyszerű gyenge lándzsájuk volt, amit kizárólag kisállat vadászatra használtak és soha nem egymás ellen, egyszerűen az elméjükön kívül volt a másik ember elleni bármi erőszak, legyen az vagyon elleni, vagy testi fizikai... sem irigység, sem rivalizálás, sem hatalomvágy stb stb
Teljesen, gyökeresen más morállal éltek és meggyőződésem, ha nem sértelek meg, hogy ez a helyes morál; ha ilyen felfogással élne az emberiség, akkor paradicsom lenne a bolygó és már régóta... Bizonyos elméletek szerint egyébként még a Neandervölgyi ember is ilyen, vagy nagyon hasonló volt, szintén erőszak nélkül, anarchikus, szimbiotikus, békés nagycsaládos törzsközösségekben élt, mindenki mindent megosztott, nem volt elitizmus, sem tekintély sem hatalom és boldogan éltek harmóniában, mígnem délről rájuk nem törtek az agresszív harcos ősemberek, nagyjából kiirtva illetve beolvasztva leigázva, rabbá téve őket...
Ausztráliában viszont ezt megúszta az ottani ősember populáció és egészen az újkori gyarmatosításig érintetlenül éltek ugyanúgy boldogan... Mindemellett nem is voltak olyan primitívek, mint gondolnánk; nagyon komoly vallásuk, filozófiájuk, bölcseletük, természetgyógyászatuk és művészetük is volt, tehát volt egy kellemes bár nagyon pritmív mégis élhető technológiai fejlettségük, amin mondhatnánk, hogy megrekedtek, de mi van, ha valójában nincs is szükség a további technológia progresszióra. Hanem pontosan az üdvös és ideális ponton álltak meg vagy inkább lassult be a fejlődésük, mert mind tudjuk, erre a sok hülye butító kütyüre semmi szükségünk, és egy nagy kataklizma során úgysem fogunk tudni semmit használni, (főleg nem a sírban ugyebár...), s egy esetleges nagy összeomlás után csak a régi természeti módszerek fognak tovább működni, s ha egy populáció azokat azóta kukázta, az rövid úton ki is hal ugyebár... a vesztesekből lesznek a nyertesek, mai "harmadik világi" régiók fognak túlélni, a metropoliszok meg kipusztulnak... Nem üdvös minden illúziót, minden emberi torz beteg téveszmét tehát kritikátlanul elhinni... nagyon nagy tévúton járunk, és nagyon közel a vesztünk, ha nem térünk észhez, én így látom.... természetesen tévedés jogát fenntartva, mint mindig....