Ebben az Ő kálváriájában az a leg - borzasztóbb, hogy kevés olyan versenyzővel "találkozhatni" a mai

mezőnyben, aki olyan hosszú időn keresztül odatéve magát, olyan sokat tett, gürcölt az előre-lépésért.

Számomra az is felért egy közönség - pszichológiai tanulmánnyal (látván az egymás - után következő

tornákon vívott meccseit - egészen az előlépést eredményező tornától), hogy akkor a közönsége hogy

szurkolt neki, szinte űzte - hajtotta, majd, amikor megsérült, eleinte a rokonszenv, majd egyre inkább

egyfajta közöny uralta el a csarnok közönségét. Mintha a néző szemével jól látható fizikai és mentális

kudarcai a közönséget is leszoktatták róla, fokról-fokra. Nagyon szomorú látvány (volt) annyi bizonyos.