kín – ‘gyötrő fájdalom, szenvedés’. Származékai: kínos, kínoz, kínzó, kínzás, kínlódik, kínlódás. Ótörök eredetű szó: türk, ujgur kijin, kun kin. A török előzményekben úgynevezett veláris i volt, ezért kap a ~ mély hangrendű toldalékokat.